Harangszó, 1929

1929-11-24 / 48. szám

1929. november 24 lyen Kaas Albert báró dr. egyetemi tanár, országos elnök, rámutatott a szövetség munkájának legnagyobb akadályára, a pénztelenségre s azt a reményét fejezte ki, hogy a hely­zet javulni fog a közel jövőben. Egyhangúlag újból országos elnök­nek választották ezután Kaas Albert báró dr.-t, helyettes elnöknek Rásó Lajos dr. kormányfőtanácsos, ev. egyetemes ügyészt, központi igaz­gatónak vitéz Kendeh-Kirchknopf Gusztáv dr.-t. Vitéz Kendeh dr. terjesztette elő ezután igazgatói jelentését. Majd kimondották, hogy a Németország­ban készült Luther-film előadását magyar földön is szükségesnek tartják. Végül elhatározták, hogy Lelbach Oszkár nagybirtokos, egy­házmegyei másodfelügyelő kétezer pengős pályadíjából protestáns egy- háztőrténelmi lexikont adnak ki. Kapi püspök Bethlenről. Este az Országos Luther-Szövet- ség hanversenyt rendezett a Zene- művészeti Főiskolán, ahol megje­lentek az evangélikus életnek csak­nem összes kiválóságai. Zalánfy Aladár, a Zeneművészeti Főiskola tanára játszotta Bach Erős várunk korálelőjátékát, a budapesti egye­sületi evangélikus énekkarok azután Luthernek ugyancsak ezt az énekét, majd a Magyar Hiszekegyet into- nálták. Kapi Béla dr. püspök mondott ezután mélyenszántó beszédet a ez öröpi. A karácsonyfa, amelyet Mari Csánk segítségével díszített fel, ott állott a nagyszoba közepén. A sok csörgő dió. arany-ezüst disz. A csillogó gyertyák. Gon­dolhatjátok, hogy Panni, Juci és Gazsi ugyancsak szaporán mondták: csuda jó, csuda jó I De a nagy csodálkozás akkor követ­kezett el, amikor vacsora után az asztali imát Csánk mondta : „Köszönöm neked. Atyám, hogy szüle­tésemtől fogva gondot viseltél rám, meg­hallgattad édesanyám imádságát, s adtad nekem Panni nénit, aki anyám helyett anyám volt, s most kegyelemből adtad Mari nénit, aki utamon tovább vezessen. És köszönöm, hogy atlad Jézust, a min­den ajándéknál drágább ajándékot, a leg­szebb karácsony, az igazi karácsony szer­zőjét“. Az imádság hosszabb volt, mint amit itt leírtam. De ez a része volt az, ami meglepte Mari nénit is, Panni asszonyt is. Honnan tudja Csánk haldokló anyja imád­ságát ? Csánk megvallotta, hogy előtte való este nem tudott aludni s végighall­gatta Mari néni és Panni asszony beszél­getést, s azóta szüntelen az ő élete s az ő gondviselő Atyja forgott eszében, s az, akinek megtalálása, s elfogadása az ő igazi szerencséje ; Jézus. Vége. fi A KAN ÚSZÓ világprotestantizmus jubiláris dátu­mairól. Beszélt az első nagyarányú magyar bibliafordítás négyszázados centenáriumáról, a Luther-féle ká­tékról, a rnarburgi jubileumról, majd áttért Bethlen Gábor méltatására. — Bethlen Gábor volt az első aktiv politikus, — úgymond — aki a protestáns egyháznak nemcsak a vallásszabadságra irányuló igényét honorálta, hanem a protestantizmust magát, mint a nemzeti társadalom egyik jelentékeny tényezőjét, a nemzet egyetemének keretei között érvényesülni engedte. Amikor Beth­len Gábor egyszersmindenkorra ne­mesi rangot adott az összes protes­táns papoknak és tanároknak, ezzel voltaképpen magát a protestantiz­must is nemesi diplomához juttatta. A Bethlen-címerben oroszlán fogja a Bibliát és az angyaltól veszi át. Az igazság kardja ez — úgymond Kapi Béla dr. — ám sohasem fe­lejthetjük el. hogy angyal kezében volt előbb a kard és hogy a sze­retet könyvén kell nyugtatnunk másik kezünket. Végül a püspök a speyeri protes- táció bizonyságtevő, kötelességre- ébresztő igazságát világította meg. Antony Károly, Nómethy Ferenc, Losonczy György, az Operaház tagja, Böhm Dezső dr., a Garay— Baumann dr.—Révész—Frank—Mi- kus Csák-quintett, Kerpely Jenő, a Zeneművészeti Főiskola profesz- szora, Pálinay Kálmán szerepelt még a sikerült hangverseny során. A TESz felhívása. A Társadalmi Egyesületek Szövetsége december hó 7-től 11-ig rendezi jubiláris nagygyűlését. — December 7-én este ünnepi előadás a Nemzeti Színházban. — December 8-én d. e. 11 órakor nagygyűlés a Pesti Vigadóban, este 9 órakor ünnepi vacsora a Pesti Vigadóban. — De­cember 9-én az Ipart és Kereske­delmet pártoló Szakosztályának kongresszusa a Vármegyeházán. — December 9 tői 11-ig bezárólag tisztelgés a Kormonyzó úr Őfőmél- tóságánál, vidéki kerületi elnökök gyűlése és szakosztályi ülések. — A TESz elnöksége felhívja vidéki kerületi elnökeit, a községek és vidéki egyesületek delegáltjait és tagjait, jelentsék be minél előbb (Budapest V., Mérleg-u. 2. féleme­let), de legkésőbb november hó 29-ig részvételüket, hogy a féláru vasúti díjkedvezmény ügyében még idejében intézkedhessen. 371 Ziermann Lajos kormányfőtan., gyámiot. elnöK évi jelentéséből. Elsősorban tisztában kell jönnünk av­val, hogy a Gyámintézet nem — mint sokan gondolják — annak elnöksége s tiszti kara, hanem Egyházunknak minden egyes tagja ; lett légyen az gazdag vagy szegény, vezér avagy vezetett. A Gyám- intézet — úgy mondották alapítói — azaz „egy" intézetünk, melynek ápolásában mindnyájan „egy"-ek legyünk és „egye­süljünk. Gerarnak pásztorai és Izsáknak pásztorai Mózes 1. könyvének 26. fejezete szerint egykor sok kút miatt háborgónak ; de egy kút miatt nem háborgónak, azt közös erővel gondoztak és fenntartották. Mi evangélikusok szintén sokszor hábor- gunk egymással s egymás közt, de egy kutnál, a Cyámintézet kutjánál ne hábo- rogjunk, hanem azt építsük s tartsuk fenn közös erővel, hogy abból meríthessenek s ihassanak mindazok, akik éhezik s szom- juhozzák az igazságot. S jól jegyezzük meg, a mi feladatunk elsősorban nem az, hogy abból a kutból csak merítsünk, hanem az, hogy abba minél több érnek, forrásnak tápláló vizét vezessük. Meríteni ebből a kutból csak annak illik s szabad, aki máshonnan nem meríthet; de vizet mindenkinek kell abba vezetni. Lelkiismeretlenség szegény dias­pora elől elvenni az adományt és Egy­házunk elleni vétek és bűn a szegény diasporának adományt nem juttatni. Egy történeti könyvben azt olvastam, hogy a XVI. századbari közönséges mon­dás volt, hogy a várnak sorsa a mezőben dől el. Amelyik megszállott várnak nem volt annyi ereje, hogy a mezőn szállhas­son szembe az ellenséggel, az már ren­desen veszendőiéiben volt. Ha mi evangélikusok nem tudjuk kel­lőkép támogatni a diasporót, akkor ami egyházunk elveszett, akkor elsősorban azok a szegény testvérek fognak elveszni, akiket az élet kiszakított az anya-, a leány-, a fiókgyülekezetekből, akik odakint a szór­ványban mindenkitől elhagyatva, szívfa­csaró árvaságban élnek. S őket követik majd nemsokára a ma még nagyobb tö­megben együttlakozó evangélikusok is. De ennek nem szabad megtörténie. Nos, hogy ez meg ne történjék, siessünk a diaspora megmentésére s ne feledjük el, hogy mind­egyikünktől, tőled s tőlem s a te s az én s a mi imádságunktól és munkánktól, áldozatkészségünktől függ annak megmen­tése. Ami áldozatunk s a diasporának az igénye nem áll arányban. Keveset áldoz­tunk a múlt esztendőben, annyit sem, hogy abból egyetlenegy templomocskát is fel lehetett volna építeni. S mély sajná­lattal kell regisztrálnom, hogy egyik egy­házkerületi gyámintézeti elnök jelentése szerint egy nagy, tekintélyes s gazdag egyház presbitériuma a házankénti s az iskolások gyámintézeti gyűjtését egyenesen betiltotta s ugyanakkor ez az egyházköz­ség egyik intézményének segélyezését kéri a gyámintézettől. Ezt a logikát, szabály­talanságot, törvénytelenséget s szeretetlen- séget nem lehet megérteni s nem is lehet mentegetni. V6ge. Kérjük a hátrálékos előfizetőket hátralékaiknak mielőbbi szíves be­küldésére.

Next

/
Thumbnails
Contents