Harangszó, 1929
1929-11-17 / 47. szám
364 vezető beszédet. Köszöntötte a kiállítás illusztris védőjét, Bethlen Istvánnét, aki gazdag lelkének sugaraival táplál minden hazafias akciót. Mélységes szomorúság fog el valamennyiünket, folytatta azután Hermann Miksa, hogy ez alkalommal először nem jelenhetett meg itt fővédőnk, a a kormányzóné őfőméltósága, fiának közismert súlyos betegsége miatt. Vigasztaló azonban, hogy őfőméltósága a betegágy mellől is gondol a szövetségre és hogy a drága beteg mér túl van a veszedelmen. — Az ország tele van panasszal a nehéz gazdasági viszonyok miatt. — folytatta Hermann Miksa — s ezek a panaszok jogosultak, mégis bátran merem állítani, hogy a mostani állapotokkal likvidáljuk voltaképpen a háború sok-sok nyomorúságát. Mi vagyunk minden háborúvesztes ország közül leginkább megcsonkítva, de sokszor igaza van a szalmaléngról szóló szállóigének is. Pedig nem várhatjuk a javulást „kunststück“-öktől, mint ahogy ezt egy kiváló vezérünk mondotta nemrég. Szívós munka, erő, kitartás : a Protestáns Nőszövetségnek ez a programmja. Nem vár csodákat, társadalmi úton igyekszik a segítséget összetoborozni, hiszen az állam nem helyetesítheti a társadalmi munkát, invenciót, szorgalmat. És mégis van csoda: sértő szándék nélkül mondom, hogy a keresztény középosztály vívja a harcot a a legnagyobb ellenállással, most már évtizedek óta, az ország talpraéllításáért. A Biblia korinthusi levelének kétezeréves költeménye a hitről, reményről, szeretetről, a legnagyobb biztatónk ma is. Bethlen Istvánné grófné ezután megköszönte Hermann Miksa beszédét és en- gedelmet adott a kiállítás megnyitására. Azután pedig a jelen volt előkelőségekkel együtt, Mirkovszky Gézáné dr.-né, a kiállítás iparművész-rendezője kalauzolásával megtekintette a gazdag gyűjteményt, amelynek keretében mintegy kétszázötven kiállító huszonötezernél több tárgyal szerepelt. A kiállításon délutánonként előadást is tartottak: Csák E. Ervin miniszteri tanácsos a háziiparról beszélt, Pataki Mária dr. királyi s. tanfelügyelő a magyar asz- szony és a népművészet viszonyáról Dr. Maday István, Biró Lajos. A magasszínvonalú kiállítást novenber 12-ig, naponként reggel 8 órától este 7 óráig lehetett megtekinteni. Newyork kikötőjének a bejáratánál van az óriási magasságú szabadságszobor. Egy női alak, egyik kezében égő fáklyát tart magasra, mely mértföldekre elvilágít. Azt beszélik, hogy a tengeren a vándormadarak mesz- sziről észreveszik e fényt és valami ellenállhatatlan erővel vonzódnak hozzá, pedig a vakító világosságban elvesztik szemük látóképességét és belerepülnek a tűzbe, aztán, ha jön a hajnal, ott hevernek a földön hideg testtel, összeégett szárnyakkal. Milyen hű képet festenek e sorok azokról a roncs telkekről, akik nem tudták megérteni, hogy „e világból csak azt szabad szeretnünk, ami szebbé teszi életünket, ami hervasztja és sorvasztja, azt mindenképen kerülnünk kell.“ HARANQSZÖ, Prédikáció. Dalolni mily sokan dalolnak És énekelnek éneket. A szívnek húrját hogy pengetik Ha kell, szemükkel könnyeznek. Mily sok kiáltja önmagának, Hozsánna, éljen önmagam. A vásári nagy lárma között, Hányszor elvész az én szavam! Szürke szavak és egyszerűek. Nincs bennük semmi pompa, fény, De mindig utolsó helyen áll Az alázatosság, az-' én! PÁTER JENŐ. Pápa. Lélekemelő ünnepségben volt része a pápai ev. gyülekezetnek f. hó 3-án. E napon vett búcsút a gyülekezet szeretett igazgató-tanítójától, Nagy Páltól, aki 39 évi tanítói működése után nyugalomba vonult.. Ugyanekkor történt a két — egyhangúlag megválasztott — kántortanító : Nitschinger János és Ágoston József beiktatása, illetve eskütétele is. A délelőtti istentisztelet után ünnepélyes közgyűlés keretén belül a hívek nagy számú serege előtt ment végbe mind a két esemény. A gyülekezet nevében Schöck Gyula lelkész szívből jövő, szívhez szóló szavakkal búcsúzott Nagy Pál ig. tanítótól, aki 29 évet töltött a pápai gyülekezetben. Minden dicséretnél, elismerő szónál ékesebben beszélt azonban a hívek szeméből alápergő könnycsepp- A könnytől ragyogó szemek az elismerésnek legfelemelőbb megnyilvánulásai — a lepergő könnycsepp mindmegannyi gyöngyszem. Nagy Pál ig. tanító megérdemelte e gyöngyszemeket. A lelkész búcsúszavainak elhangzása után Nagy Pál ig. tanító emelkedett szólásra. Könnybe-fuló szavai csak igazolása volt a gyülekezet osztatlan szeretetének. ö csak szolgálni akart s bár a test gyarlósága nyugalomba vonulásra késztette, leikével kész továbbra is szolgálni a gyülekezetei. Isten adjon minél több Hozzá hasonló szolgát gyülekezeteinknek! A búcsuzás érzelmes percei után Nitschinger János — akit a gyülekezet igazgatói tisztségre emelt — és Ágoston József kántortanítók beiktatása következett. A beiktatást megelőzte Ágoston József kántor- tanító eskütétele. A szertartásokat Schöck Gyula, a gyülekezet lelkésze végezte egyénekhez szóló kedves beszédekkel. Az ünnepség végén költői szárnyalású imában a jó Isten áldását kérte a távozó s az érkező hű munkásokra. 30-ik fia született. Egy London közelében fekvő községben egy William Robinson nevű ember feleségének harmincadik fia született. Robinson hatvan éves és noha a világháborúban féllábát vesztette, ma is erőteljes férfiú. 1929. november 17. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A törvényhatósági bizottsági tagválasztások lezajlottak s hogy minő eredménnyel, azt találóan karak- terizálja többek között B. H. fővárosi lap, amikor is a választásokkal kapcsolatban „Sopronvármegye — katolikus“ címmel a következőket írja: „Sopron vármegyében a szavazóknak mintegy 40 százaléka szavazott le. Általában a hivatalos lista győzött. A választás eredménye a vármegye katolikus jellegét erősen kidomborítja, a megválasztott 72 tagból mindössze három evangélikus van.“ A- lezajlott törvényhatósági bizottsági tagválasztások sok tanulságot tartogatnak számunkra. Bethlen Gábor emlekünnepély. Bethlen Gábor halálának 300 éves évfordulója alkalmával országos ünnepélyeket rendeztek nov. 9-én Budapesten, a Vigadóban nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében. Ugrón Gábor, mint az ünnepély intézőbizottságának elnöke megnyitóbeszédében vázolta Bethlen Gábor működését, aki nagy államférfiú és diplomata volt, mestere a kormányzásnak. A megnyitóbeszéd után felolvasták lord Rothermere üdvözlő sürgönyét, melyben többek között a következőket mondja: Szomorú dolog, hogy ez a történelmi ünneplés Erdély fejedelmének régi birodalmát idegen elnyomás alatt találja. Ezen ünnepélyeknek meg kell erősíteniök a magyarok hitét történelmi jogaikban és az igazságtalanságok jóvátételében. Az ünnepi beszédet gróf Klebelsberg Kunó tartotta. „Ha egy nemzet — mondotta többek között — fenn akarja magát tartani, akkor kell, hogy minden ellentéten felülemelkedjék és minden tagja összefogjon a hazának mindenek felett való szere- tetében. Ezért kell, hogy a protestáns honfiak elismerjék Martinuzzi és Pázmány Péter nagyságát és kell, hogy a katholikus magyarok méltányolják azt, hogy Bocskay István és Bethlen Gábor mit adtak a magyar nemzetnek.“ Majd méltatta Bethlen Gábor gazdasági és kulturális erőfeszítéseit, melyek mind azt célozták, hogy országét belekapcsolja az európai diplomáciába és tényezővé tegye a német és a török birodalmak mellett. Minden rendelkezésére álló eszközzel iskolákat alapított és ösztöndíjakkal külföldre küldött magyar ifjakat, hogy széles látókörrel biró és idegen nyelveket ismerő magyarokat neveljen. Jellemző, hogy ennek a kornak két nagy ellentéte, Bethlen Gábor és Pázmány Péter egyszerre alapítanak főiskolákat. Az országos Bethlen Gábor-ünnepség második napján ezrekre rugó tömeg vonult délelőtt a Kossuth Lajos-térről az And- rássy-uti Köröndre, Bethlen Gábor szobrához. A szobor mögött festői ruhás hajdúk állottak a vármegyék és városok koszorúi
