Harangszó, 1929

1929-11-17 / 47. szám

SARANQSZÖ

1929. november 17.

öltözve, mindenféle fegyveresek buzogányokkal, alabárdokkal, kopjákkal, ijjakkal s más hadiszerszámokkal ellátva, a hercegek és fejedelmek, a polgármesterek és kancellárok s a városi tanácsosok elvonultak előttünk. Egy-egy ismerős történelmi alak megjelenését lelkesedéssel fogadta a nagy közönség s többször igazán úgy tetszett mintha azok az ősök sírjaikból szálltak volna ki, hogy megjelenjenek e szép ünnepen. Különösen lelkesedéssel, majdnem szent áhítattal néztük János szász választófejedelem két oldalán Luthernek, a nagy reformátornak testi-lelki jó barátait, Melanchton Fülöpöt és Agrikola Jánost, amint bibliával, hatalmas papírtekercsekkel, tudósokhoz, tanárokhoz s papokhoz illő szelidlelküségge! kisérték a nagy fejedelmet.

Ez a két történelmi alak, Melanchton és Agrikola jelenik meg Győrött lelki szemeim előtt. És ma különösen Agrikola lép előtérbe, mert amint Agrikola 1529-ben a szász választófejedelemmel ott Speyerbe volt be, úgy 13 évvel később. 1542-ben 11. Joachim brandenburgi választófejedelemmel s Móric szász herceggel, akik a török ellen mentek, itt Győrbe vonul be. S Melanchton utasítása szerint. Agrikola János itt Győrben s vidékén, talán elsőnek hintegette az evangéliomi magokat s hirdette Luther tanait. S innen Győrből irt Melanchtonnak „örvendetes dolgokat Pannóniából“ s az akkori csonka Magyarországból.

Mi ma szintén egy nagy fejedelem kíséretében jöttünk ide. mert a Gyámintézet csak úgy, mint idősebb testvére, a Gusztáv Adolf Egyesület, a protestánt’zmust élete árán is védő Gusztáv Adolf hős svéd király kíséretéhez tartozik és munkatársai közé számítódik. És mikor a mi csonka országunkban teljesített munkánkról ez alkalommal Pannóniában jelentést teszünk, nekem úgy tetszik, mintha most nemcsak a mi Egyházunknak szeretve tisztelt vezér- férfiai és a híveknek buzgó serege hallgatná azt, hanem mintha megdicsőült fényes alakok, a Győri Gyámintézetnek s

nem szabad I A tanító úr elcsodálkozott e válaszon s ez eseten, s örömmel forgatta elméjében a Csánk engedelmességét halála napjáig és sokszor hozta fel például a gyermekek s felnőttek előtt. Panninek mondta el legelőbb, aki erre összecsapta kezeit s azt mondta : „és állalmenénk a Záred patakán“.

Csánk ezidőtájt már a műhelyben is hasznossá vált. A fúvót nagyszerűen és jó kedvvel lábolla, a kis kalapácsot is tudta kezelni, ha egyszerű és kis vasat kellett izzó állapotban formázni. Azonfelül szegeket izzasztóit s kalapált, előbb játékból, később igaziból. S nem egyszer tágranyilt szemekkel nézte, hallgatta a mester és segédje tik-tak-ozását s ilyenkor titkon arról ábrándozott, hogy majd ha nagy és erős lesz. ő is így fogja forgatni a nagy kalapácsot s ő neki is lesz olyan bőrköténye, mint Gáspár mesternek. A tűz rőt fénye rávilágított az álmot látó gyermek keeves arcára s a kovács-műhely füstös faléra nagy árnyékot vetett, a Csánk árnyékát, amelyik nagyobb volt, mint Gáspár mester alakja. Szélesebb és magasabb, de ezt Csánk nem látta. A műhelyajtóban megjelenő Panni asszony azonban látta, kiszínezte, felékesitette s szívében örvendezett a Csánk nagy jövöjén. (Folyt kor.)

a Győri Egyháznak s evvel Egyetemes Egyházunknak is itt fundáló mesterei, egy télhi Karsay Sándor, egy a haza igazaiért várfogságot szenvedett Haubner Máté, azok a német tábori papok, élükön a protes- táló Agrikola Jánossal, akik egykor a trombitaszóval összehívott gyülekezetnek hirdették itt magánházakban s szabad ég alatt az igét s a nagy reformátorok s maga az Ür Jézus Krisztus is fölibénk hajolnának 8 néznék s hallgatnák, hogy mit olvasunk és mit mondunk s mit jelentünk Gyámintézetünkről, Egyházunknak ezen szerény szolgáló leányáról. Igen, én úgy érzem, hogy mi nemcsak a jelennek, hanem a múltnak s a jövőnek és mindenek előtt s mindenek felelt, a mi Egyházunk láthatatlan fejének, az Ür Jézus Krisztusnak tartozunk felelőséggel mindazért, amit nem teszünk és amit teszünk s azért is, hogy hogyan tesszük. (Folytatjuk.)

Gömbös Gyula a széthúzás ördöge ellen.

A sziráki evang. egyházközség Gömbös Gyula honvédelmi minisztert világi felügyelőjévé választotta. A minisztert vasárnap délelőtt iktatták be új méltóságába és az ünnepségen Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár, több ország- gyűlési képviselő és megyei előkelőség jelent meg.

A sziráki evang. templomban istentiszteletet tartottak, utána presbiteri díszközgyűlés volt. Mihalo- vils Samu főesperes üdvözölte a honvédelmi minisztert, valamint Svehla Elemér járási főszolgabírót, akit szintén most iktattak be másodfelügyelői állásába.

— Csak az a nemzet járja az igazak útját, — mondotta székfoglalójában a honvédelmi miniszter — csak az a nemzet tud erőt gyűjteni, amely nemzetnek minden egyes polgárát belső vallásos érzés füti. Kevesen vagyunk, éppen ezért az egyes keresztyén egyházak között teljes testvéri egyetértésnek kell uralkodnia. A nemzet tragikus sorsában a legtragikusabb az volna, ha a válságos órákban a széthúzás ördöge bontaná meg.

A miniszter után Svehla Elemér főszolgabíró, másodfelügyelő tartotta meg székfoglalóját.

Münchenben egyesület alakult azzal a céllal, hogy elősegítse tiszta evangélikus házasságok megkötését. Ha nálunk hasonló céllal egyesület alakulna, vájjon segíthetnénk azzal a sokszor áldatlan vegyesházassági kríziseken?

363

OLVASSUK A BIBLIÁT!

Adományok.

Nov. 18. Akik sajnálják az adományt. Malakiás 3, 8. Szomorú az, hogy vannak emberek, akik becsapják embertársaikat, vannak olyan kőszívű emberek, akik nem könyörülnek bajba jutott felebarátaikon. De nincs annál vtsszataszítóbb, mint amikor valaki Istent akarja megrövidíteni, tőle és az ő egyházától akarja elvonni az adományt.

Nov. 19. Adni az Úrnak! Zsoltár 96, 8. Isten oly sokat ajándékozott nekünk, hogy soha eléggé meg nem hálálhatjuk. Istennek adni kell először dicséretet, azután ajándékot kell juttatni az ő egyházának. De Istennek juttatott drága ajándék az is, ha az ő szent házát látogatjuk.

Nov. 20. Üres kézzel ne ünnepelj! II. Mózes 23, 14—15. Üld meg a 3 nagy ünnepet : karácsonyt, husvétot, pünkösdöt. De ne feledd el, hogy az ünnepszenteléshez hozzátartozik az is: ne jelenj meg üres kézzel az Ür színe előtt. Légy hálás, hogy mindened tőle van. 1. Korinth, levél 4, 7.

Nov. 21. Akinek nincs és mégis ad. Cselekedetek 20. 35. Pál apostol két keze munkájával ponyvakészítéssel tartotta fenn magát, mégis dolgozott Isten országáért és nem feledkezett meg a szegényekről. Gyűjtött állandóan a jeruzsálemi szegények számára. Jól tudta azt, hogy jobb adni, mint venni.

Nov. 22. Rút dolog a telhetetlenség. Lukács 12, 15. Eltévesztette az életet az, aki csak vagyont akar gyűjteni. A telhetetlenség megrontja a lelket, ezért el kell onnan távolítani.

Nov. 23. Igazi kincs. Lukács 12, 33—34. Igazi kincs az, melyet tolvaj el nem lophat, moly meg nem emészthet, mely elfogyha- tatlan. Ez a kincs a szív tisztasága. Ily kincset szerezzünk magunknak s ily kincset ajánljunk fel Istennek.

Nov. 24. Hozz áldozatott Zsidó levél 13, 16. Ne feledkezzetek el a jótékonykodásról, az adakozásról, mert ezekben Isten gyönyörködik. Gazdagok I legyetek a jócselekedetekben gazdagok 1 Örök életre gyűjt- setek kincseket keresztyének! I. Timótheus 6, 17—18. Tátrai Károly.

Bethlen Istyánné grófné nyitotta meg a Protestáns Nöszövetség országos nó'imnnka kiállítását.

A Vigadó termeiben nov. 7-én nyílt meg a Magyar Protestáns Nők Országos Szövetségének nőimunka kiállítása. A megnyitás alkalmából igen sokan jelentek meg nemcsak Budapest és a vidék nőtársadalmának vezetői közül, hanem a külföldről is. Jelen voltak a többi között: Tormay Cecile, Ambrózy-Migazzy Lajosné grófné, Raffay Sándorné dr.-né, Szászy Béláné dr.-né, továbbá Setälä Emil dr. finn követ, a holland Schorl-házaspár, Wilson amerikai bankigazgató, Klintberg svéd bárónő és sokan mások.

Féltizenkettőkor érkezett meg a kiállítás védője, Bethlen Istvánná grófné, akit a Vigadó bejáratánál az elnökök: Fáy Aladárné és Huszár Aladérné, illetve a kiállítás főrendezője: Gregersen Lujza a Protestáns nőszövetség főtitkára fogadtak.

A kiállítás főtermében Hermann Miksa nyug. kereskedelmi miniszter mondott be