Harangszó, 1929
1929-01-27 / 5. szám
1929. január 27^ HARANQSZO. 35 S hogy Luther szerette és becsülte feleségét, számtalan nyilatkozatából világos. Ha nem így áll a dolog, szólhat-e Luther ekképen : „Isten legnagyobb áldása egy kegyes, szíves, házias feleség, kivel békében élsz s akire mindened, amivel bírsz, magadat, életedet, reá bízhatod. S nekem Isten kegyelméből ily áldás jutott.“ Azért sokszor hálaadással emlékezett Istenről, hogy neki olyan feleséget ajándékozott, aki híven gondoskodik az ő egészségéről, alkalmazkodik az ő kedélyállapotához, szelíden tűri az ő fogyatkozásait s kinek birtokában gazdagabbnak érzi magát, mint Krőzus, s kit épen ezért nem adna a francia királyságért, sem Velence kincseiért. S ha Luther ily sokra becsülte feleségét, nem kevesebbre becsülte ez őt. Midőn halálának hírét vette, férje iránti nagyrabecsülésének ama szavakkal adott kifejezést: „Ha fejedelemségem, császárságom volna, nem esnék oly nehezen ezektől megválnom, mint amilyen fájdalmasan esik az, hogy a mi édes Istenünk tőlem, nemcsak tőlem pedig, hanem az egész világtól, ezt a kedves drága jó embert elvette.“ S ahol ilyen kölcsönös becsülés, ott bizonyára kölcsönös szeretet is uralkodott a házastársak között. Mérd meg az Isten templomát és az oltárt és azokat, akik abban imádkoznak. Jel. 11.1. Ion tudja igazi szeretetre gyújtani fel a szívet. Azon a ponton, hogy meghalt értem I. .. Igen, látom, hogy mily önző. Vele nem törődő voltam . . — Úgy, Édesem I És hidd el nincs nagyobb boldogság, mint Jézus életéhez illeszteni egész életünket. Ez egyben a legböl- csebb lépés is, amit csak tehetünk. — Igen, de azért én mégis félek. Félek, hogy ha átadom is a szívemet, nem tudlak mindenben követni téged. Ügy érzem, hogy te annyira más vagy, mint én, hogy akkor is még sokszor utódban leszek, ha ezt a döntő lépést Jézus kitárt karjai felé meg is teszem. Ne szomorodj el! . . . Én tudom, hogy én magam sokat nyerek, de attól félek, hogy te így sem nyersz sokkol többet bennem. Dömölky Gábor elmosolyodott. — Milyen kedves vagy. Lásd már ez is, hogy ilyet tudsz mondani, felér nekem minden nyereséggel! — Nem tudok én veled szárnyalni. Kölönc leszek rajtad , . . — És azt gondolod, hogy a kölönc nem nyereség? Eddig is az voltál I Óh én megértettem, hogy Isten miért nem hallgatta meg előbb kérésemet. Szükségem volt nekem eddig is a fékre, melyet te képviseltél. A fékeknek is megvan a maguk rendelteKülmissziói előadások Ó/don. Czifra János, a Missziói-Szövetség utazó titkára, január 11-étől Ózdon és annak közelebb-távolabb eső fiókegyházaiban tartott kül- missziói előadásokat, vetített képekkel. Január 12-én ózdon volt előadás, a társulati iskola termében, ahol az iskolatermet teljesen megtöltő közönség nagy érdeklődéssel hallgatta és nézte végig a külmisszió múlt századbeli hőseiről, valamint a különböző pogány népek bálványozó életéről tartott előadását és a bemutatott érdekes képeit. Ózd fiókegyházaiban : Borsodnádosdon és járdán- házán, továbbá Bánszállás bányatelepen voltak még előadások. Ez utóbbi helyen jan. 13-án, vasárnap délután az iskola egyik termét töltötték meg zsúfolásig a bánszállásiak és egyre növekedő érdeklődéssel gyönyörködtek a mindvégig érdekes és tanulságos előadásban. Az összejövetelt minden alkalommal Marcsek János lelkész nyitotta meg imádsággal és bevezető beszéddel. Finya Ilonka és Stark Valika pedig két alkalmi költemény sikerült előadásával növelte az érdeklődést. Bánszálláson Kovács Ilona óvónő növendékei is szerepeltek és gazdagították a műsort. A fiókegyházakban az ózdi Luther-Szövetség nőosztályának több tagja is megjelent vendégképen, hogy az együvétar- tozás és testvériség érzetét hitrotése. A szívünk csendesebb lesz és megtanulja közben megkülönböztetni az alulról jövőt a felülről jövőtől. — Aztán csak fék legyek ? Szerepnek nem valami dicső I — Óh nem. Én hiszem, ha Jézus egészen, betölti szívedet, lesz az még fordítva is. Én leszek a fék, te pedig a szárny! Dömölky Gáborné szemébe örömnek könnye jött s vele együtt ráhajolt boldogan a férje kezére. IX. Nagy izgalomban tartotta az egész családot ez a karácsony. Vendégek is jöttek. Hazajött Viktor. Eljött Károly Bácsi, az öreg Dömölky Gábor öccse, kinek ez volt első karácsonya felesége elvesztése óta. Meghányták-vetették a családi dolgokat, de leginkább a gyár dolgát s az újításokat. — Ez mór mégis csak sok, ennyi karácsonyi ajándék! — tört ki Károly Bácsi, mikor mutatták neki, hogy a munkásotthon felavatásakor mennyi minden kerül a karácsonyfa alá. — Mindig az amerikai milliárdosokra hivatkozik, — szólt válaszképen az öreg Dömölky Gáborné. — Egy angol ismerősét emlegeti, akinek kilenc bankja van s együtt ebédel azlinasával. Meg egy másikra, akikoni szívük szeretetével és melegségével erősítsék. Az utolsó előadás Bánrévén volt, ahol szintén szépszámú közönség gyűlt egybe, hogy betekintést nyerjen a bálványozó pogány népek Krisztus nélküli, szomorú életébe. Belmisszió Veszprémben. Advent mind a négy vasárnapján esti istentiszteletekre gyűltek össze a hívek. Dec. 23-án Gálos Gyula igazgató-tanító, a Nőegylet és Leányegylet segítségével az elemiiskola tanulók es a gyülekezet szegényei számára karócsonyfaünnepet rendezett. Az ünnepet lithurgikus istentisztelet vezette be, azután a gyermekek szavaltak, jeleneteket adtak elő, majd minden arra rászoruló gyermek ruhaneműt, könyveket, édességeket kapott. A gyülekezet szegényei, a Leányegylet jóvoltából élelmiszert, ruhaneműt, tüzelőanyagot kaptak. Ugyancsak a Leónyegylet jóvoltából kaptak ajándékot az ev. vallásu kórházi betegek és a rabok. (Hála Istennek, csak három evangélikus rab van I) Lelkész, az anyagyülekezetben végzett karácsonyi szolgálatok között és utón, istentiszteleteket tartott és Úrvacsorát osztott Balatonalmádiban, Vö- rösberényben és Füzfőgyártelepen. Abaffy Gyula „Karácsonyi üzenet“ c. röpiratából és más vallásos iratokból az összes szór- vónyhivek el lettek látva, többek között a „Jöjjetek én hozzám" c. lapból, a szerkesztőség jóvoltából. 50 példány került a szór- vónyhivek kezébe, valamint sok példány „Harangszó“. A Luthernaptárból az idén száz példány kelt el. A „Fébé" diakonisz- szaintézet nyomtatványainak és kiadványainak eladásából mintegy 20 pengő folyt be és különösen szívesen vásárolták a hívek a „Fébé“ szép és olcsó karácsonyi levelezőlapjait. Vizkereszt ünnepén a po- gónymisszióra 8 pengő 24 fillér perselypénz jött össze. Január 6-tól jan. 12-ig, naponként az esti órákban, imaórákat tárnék 40.000 munkás dolgozik a gyárában s minden vasárnap valami 40 gyerek előtt iskolát tart a bibliáról, meg Jézusról. — Egészen megőrjítik majd ezek a dolgok! — Szólt Károly Bácsi, mintha megakarná szólaltatni ezzel az öreg Dömölky Gábort is. — Mi mór nem is merünk ilyent mondani ! — Én csak Magdust sajnálom I — vágta el Viktor a közben kellemetlenné váló csendet. — Neked lehet a legrosszabb, Magdus ! — Nem is olyan nagyon. Azaz, hogy igen, addig, míg meg nem értettem, nekem volt a legborzasztóbb. De ma este épen azzal a karácsonyi ajándékkal akarom meglepni, aminél nagyobbat számára, tudom, nem adhatnék; a teljes megértéssel. Részben mór, igaz, meg is ajándékoztam vele. De ma estére is maradt még valami! Mindenki a fiatalasszony felé fordult. Tapintatból nem szólt senki. Elvégre férj és feleség egymás megértésit nem illik megzavarni. Különösen az öreg Dömölky Gábor felejtette menyén a szemét. Oly kedves nézni valót talált rajta, amint még soha, — Nézd csak. Károly Bácsi, mi készül Gábornak a karácsonyfa aló! Ez az egyik
