Harangszó, 1929

1929-01-27 / 5. szám

36 HARANQSZÓ. 1929. január 27. tott a lelkész, az „Evengéliumi Világ-Alli- anc“ imahél-mozgalménak felhívására. Napról-napra szép számmal jöttek össze a hívek, felnőttek és gyermekek, imádkozni azért, hogy az egész világ „egy legyen az Úr Jézus KrUztosban." A „Világ-Allianc“ céljaira 12 pengő perselypénz folyt be. A hétről-hétre megismétlődő bibliaórákat is nem csökkenő érdeklődéssel látogatják a gyülekezet tagjai. Egy katona, Schaffer Pál, egyházszeretetétől indíttatva, bajtársai között 46 pengő 80 fillért gyűjtött a temp- lomrenoválás céljaira. Horváth István egy­háztag 50 pengős adományával megve­tette a „harangalapot“, a világháborúban elrekvirált két harang pótlására. Örömünnep a nemeskocsi leánygyülekezetben Minél több elnyűtt katonazubbonyon csillogott egy-egy arany vagy ezüst medá­lia, annál büszkébben gondoltunk a vitéz magyar hadseregre. A kitüntetés értékéből mit sem vont le, sőt becsét- csak megnö­velte az a körülmény, hogy mindig többen részesültek megérdemelt kitüntetésben. Ez a meggondolás ébred fel lelkemben mindannyiszor, valahányszor egyházunk egy-egy érdemes munkásáról olvashatok elismerő sorokat, szeretetnek, hálának meg­nyilatkozását. Néhány év óta dunántúli Egyházkerületünk az önfeláldozó munkát végző tanítói kar arra méltó tagjait az igazgatói címmel tünteti ki. Minél többen viselik megérdemelten egyházépítő munkás­ságuk elismeréseként ezt a címet, anya- szentegyházunk annál büszkébb lehet az evangélikus pedagógusok nagyszerű sere­gére. Ez a kitüntetés csak szerény jel, hi­valkodásra nem való, de mégis legszebb emléke marad annak, aki megérzi benne lelki édesanyjának, evangélikus egyházá­nak szívdobbanását. « Kapi Béla dunántúli püspök az 1928 év végén a nemeskocsi leánygyülekezetnek kép a gyér új képe. Még látszanak az állásfák, amint hosszas állás után megint a földre tehették fáradt fejüket. Ezt Gábor mondta így s most azért ismételgetem, hogy amikor kezébe veszi, tudjam idézni neki. Ez a másik kép : Jézus 1 Amint közeledik, jön valaki felé. Óh, ez nagyon megragadó, ha valaki érzi, hogy Jézus közeledik feléje! Először az ember szeretne elfutni. Félünk, hogy nagyon megzavarja az életünket. De aztán, ha megvívtuk a tusát, elcsodálko­zunk, hogy amit Jézus tartogai számunkra, az mindennél több. Óh, mily boldog va­gyok, hogy ezt a képet adhatom Gábornak 1 Egymás mellé fogjuk tenni a kettőt s úgy fog látszani, amint Jézus közeledik Dömölky Gáborék gyára felé . . . — Ügy mondta mindezt, mintha aképen lenne írva. Le nem vette volna a világ minden kincséért sem a képről szemét. Eszébe jutott, mikor egy festőművész roko­nuk beszélt egy Szinnyei-Merse-íéle kép­ről. Percekig tudott beszélni egy-egy rész­letéről. És ez hallgatóinak sem volt feltűnő. Ők is hallottak művész-vendégeket többször negyedórákig is beszélni egy-egy eredeti festményről, mely szobájuk falát díszítette. És ők is, mind. folyton a képet nézték. A két képet. Együtt a két képet. Csak az öreg Dömölky Gábor nézett hozzá még egy har­madikat is. A menye új képét, amint való­ságban ott állott előtte. (Folyt. kOv.) Bölcsődal. Második kis fiacskámnak. Ring... Ring a bölcső... Sz*|l, száll a dal. Csillagos mennyből jő az angyal. Hoz édes álmot kék szemedre. — Mond mesét bűbájost. Tente, tente, tente... Estharang csendül. Imádkozzál I Áldásért Istentől fohászkodjál. Kinek vigyáz rád hű, szent szeme; Aludj, csucsukálj hát — Tente, tente, tente 1 IHÁSZ SÁNDOR. 35 év óta buzgólkodó tanítóját, Horváth Lajost szintén az igazgatói címmel tüntette ki. A püspök leirata osztatlan örömet kel­tett az egész gyülekezetben, amelynek tag­jai jórészt már a kitüntetett tanító tanítvá­nyai közül kerültek ki. 1928 december hó 30-án — a nemeskocsi templomban tartott ünnepélyes közgyűlés keretében — adták át a kinevezési okmányt. A közgyűlést megelőző könyörgésen Nagy Miklós lelkész Galata 1. 6. r. 7. v. alapján prédikált, a kántori teendőket pedig Baráth Dénes bo- bai II. tanító — a kitüntetettnek tanítványa — végezte. A közgyűlés alatt hálakönny ragyogott minden szülő, minden tanítvány szemében, akik igazén meghatódva vették számba tanítójuknak több évtizedet meg­haladó munkáját, szeretetét, dorgálásét vagy türelmét. Nagy Miklós lelkész átadta a kineve­zési okmányt, majd Tompa Lajos keme- nespálfai kántortanító, a „Kemenesaljái Egyházmegye Tanító-Egyesület" és az össz- gyülekezeti kollegák nevében melegen kö­szöntötte érdemes pályatársát. Baráth Pál theológus a volt tanítványok szívből jövő, őszinte köszönetét és háláját tolmácsolva, megemlékezésül átnyújtotta szerény aján­dékukat. Baráth Mária tanulótérsai bok­rétáját helyezte szeretett tanitójuk kezébe. Megindult hangon, igazán lélekből jövő szavakkal köszönte meg Horváth M. Lajos a nem keresett és nem vért kitüntetést. Kötelességeinek hű betöltését, nagy felelős­séggel járó munkájának lelkiismeretes el­végzését újra felajánlotta. A nemeskocsi gyülekezetétől csak szereletet, megértést, ragaszkodást kér, az örökkévaló Istentől pedig — ki mindeddig segítette — továbbra is könyörgi azt a kegyelmet, mely min­denre elégséges. Megemlékezésünk nem volna teljes, ha fel nem jegyeznék nevét kitüntetett tanítónk szüleinek, a nagyidők súlyét hordozó öreg édesapának — Horváth Jánosnak — aki­nek áldó lelke kemenessömjéni otthonából bizonyosan elszállt a nemeskocsi öröm­ünnepre és a haló poraiban is áldott édes­anyának, néhai Németh Lídiának, akik gonddal, imádsággal 11 gyermeket neveltek fel egyházuknak, hazájuknak Igazgatónk életére, családjára, munkájára Isten gazdag áldását kérjük. B. D. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A napi hírek rovatában a közel­múlt napokban „Esküvő előtt fa­képnél hagyta menyasszonyát“ cí­men jelent meg a következő hír-' „Most a farsangra volt kitűzve az egyik jómódú somogyi gazda leányának esküvője. A jómódusá- got a telekkönyvben 40 hold kövér somogyi hold igazolja. A lakodal­mat jó somogyi szokás szerint már napokkal előbb nagy sütés-főzés előzte meg. A lakodalom napjára egybegyűlt az örömszülők házánál a lakodalmas nép, a menyasszony fejére már feltették a mirtuszkoszo­rút, amikor hirtelen előállott az ün­neplő ruhába öltözködött vőlegény, odalépett leendő apósa elé és a zsebéből hosszú, sárga papírlapot húzott elő a következőkkel ■' mielőtt a templomba indulunk, tessék ezt aláírni. Az apósjelölt elképedve forgatta az 500 pengős váltót, végül kijelen­tette, hogy ezt nem írja alá. — Akkor Isten áldja meg ma­gukat, meg a lányukat is — vála­szolta a vőlegény, fejébe vágta a kalapját — és minden további nél­kül otthagyta a meglepett lakodal­mas népet.“ íme ennyire közönséges üzletté aljasodott sok ember szemében, napjainkban a házasság. OLVASSUK A BIBLIÁT! Vágyakozás! Jan. 28. Földiek után. I. Tim. 6, 10. Mi után kivánkozól ? Mik vágyaid ? Földiek talán, pénz szerelme, gazdagság vágya, világ szeretete ? Vigyázz, csalódás ne érjen, fájdalommal ne döbbenj arra, hogy mu- landók után vágyva egyszerre csak semmi nélkül maradsz I Öhajtozz inkább örökké­való mennyei javak után, legyen vágyako­zásod központja az Isten Országa s a töb­biek mind megadatnak néked 1 Jan. 29. Szabadító után. Zsolt. 14, 7. Érezd meg ez estén Testvér, hogy nem az a fontos, mid van ezen a földön a földi­ekből. hanem az, hogy mennél kevesebb legyen benned a bűnből. Ettől igyekezz megszabadulni s azért vágyakozó lélekkel imádkozz a Szabadító, a bűnöd Eltörlője után, hogy te is örvendezhessél és viga- dozhassál a megváltottak seregével. Jan. 30. Isten parancsai után. Zsolt. 119, 40. Ha szíved tele van vágyakozással a bűneidből való szabadulás után, igye­kezz megismerni az úrnak törvényeit, hogy azok szerint járhass, vágyakozz Istened parancsai után, hogy az legyen útaidnak szövétneke, éltető erőd s boldogságod ki­apadhatatlan forrása. Jan. 31. Isten beszéde után. Ap. csel. 13, 7. Vizsgáld meg ez estén szívedet, kí­vánságaid között ven-e telkedben olyan

Next

/
Thumbnails
Contents