Harangszó, 1929
1929-09-29 / 40. szám
XX. évfolyam. 1929. szeptember 29. 40 szám. Alapított. KAPI BÉLA 1810-ban. Laptulajdono«: i Oasántmi Lotaer-Ssö?atsíQ. Ai Országos Ijülher-8aÖT#l- •ég blratJüoA lapja. Kéziratok, elóüsetéal dijak óa reklamációk a HARANGSZÓ azerkeamtd- kl adóhivatalinak Szombatheljra (Vaavm.) Küldendők, KlóüzetéBt elfogad minden evang. lelkét* ée tanító. ■«Ojeltilk mimig mimi 9 Ti hívő lelkek, Jöjjetek, Jézushoz meneküljetek. Sierkmeitd-kfadóktvatal: SZOMBATHELY Vu vármegye. nikklidllilntal i .Luther-Táraastg* könyv ksrrakedAaa Budapad, VE., Sientklrályl-u. >1/1. A „HARANHHZO“ alOflaeliai ára negyadém 1 P 28 f. Pólón, 1 P 40 f. Caoporto. kQldéaaal 10*/»-o. kcdvaamóny. Aaaarfkaaa afáaa érra I dollár , aa utódállamokba oecredtrra I P *0 flU. Fénysugár a sötétségben. II. Korinth. 1. 4.8. „Min- denfltt nyomorgattatunk, de meg nem szorittatunk; két- «ékeskedünk, de nem esünk kétségbe I“ E z a szent ige csodálatosan szép bizonyságtétel a hívő lélek hatalmas erejéről, arról a diadalmas erőről, amely a szenvedés zivatarában megcsendesíti lelkünket, az Úr védő szárnya alá helyez, és az Úr segítségével meggyőzi a világot... Már az is fenséges dolog, ha mások, ha idegenek életében látjuk megvalósulni a hit nagyságos dolgait, mint ahogy például előragyognak ezek az apostol földi életéből, és megláthatjuk a hit győ- zödelme8 erejét Pál törékeny alakján... Az élet viszontagságai között, nyomorúságban, üldözés, szükség idején, amidőn a hívő lélek megmutatja a maga felsőbbségét és fellángol a hit, amely mindeneket legyőz, a szeretet, mely önmagát áldozza fel, a türelem, mely mindent elvisel, a könyörület, mely az ellenséget is magához öleli, a reménység, amely megnyilatkozott egeket lát... óh, mondjátok, hát nem nagyságos dolgok ezek, amelyek az élet éjszakáján úgy tündökölnek, mint csillagok az ég sötét kárpitján!... A hívő léleknek ezeket a csillagait láthatjuk minden betegágy felett, a szenvedés és fájdalom szobájában, ahol Istennek egy-egy gyermeke érlelődik az örökkévalóságra... Ki nem látott volna még olyan hívő embert, olyan hűséges Krisztus-követőt, akinek szíve annál csendesebb lett az Urban, minél jobban zuhogott rá a fájdalom; akinek arcán annál csodálatosabb égi béke ömlött szét, minél nagyobb fájdalom nehezedett rá... Kétségeskedünk — de nem esünk kétségbe!.. . Felemelő dolog mindezeket másokon látni, de Udvösségesebb, ha önmagunkon tapasztaljuk meg az Isten-fiainak dicsőségét, ha a mi életünk mutatja meg a hit csillagait... mivel békességünk van Istennel a mi Urunk a Jézus Krisztus által. Nem esünk kétségbe, mert az Úr vesszője és botja vigasztal, ha járjuk a próbáltatások sötét völgyét, és győzödelmeskeA keresztyénség látszólag ellentétben van a hazafisággal. A keresztyénség azt követeli tőlünk, hogy szeressük minden embertársunkat, még az ellenségünket is, a hazafiság viszont azt követeli, hogy elsősorban a magunk fajtáját, a magunk nemzetét szeressük egész szívvel. Ez az ellentét azonban csak látszat. Az igazi emberszeretet és az igazi hazaszeretet nem ellentétes dolog. A teremtő Isten akaratából lettek a teljesen különböző népfajok: a magyar, német, angol, francia, spanyol, olasz, zsidó, japán, cigány stb. nép. A teremtő lsen akarata az azonosság törvénye, hogy minden megmaradjon a maga eredeti valóságában s aközben tulajdonságai nemesedÓ6ével, de nem elhagyásával, tökéletesedjék. Nekünk magyaroknak teljesen más, természetes karakterünk van, mint más fajta népnek. Sok ezer év hagyománya, emléke, bánata, dicsősége, ősi céljai benne vannak a vérünk minden cseppjében. Más a testünk, más a lelkünk, mint más népé. Más a nyelvünk, más a nemzeti szellemünk, más a stílusunk, más dünk annak segítségével, aki minket öröktől fogva szeretett... „Bár nehéz keresztet rak rám, Érjen bár bú és kár, Ugyan mért aggódnám ? Aki bölcsen azt rám mérte, Tudja jól mikor s hol Jöjjön segítségre. Hányszor örvendezett szívem, Ha adott jé napot, S most ne tűrnék híven ? Jó az Űr nem sújt túlságig, Majd megint rám tekint S nem hagy el halálig.“ a muzsikánk, a nótánk, a táncunk, a ruházatunk, a házunk tája, a virágos kertünk, az ételünk-italunk, örömünk és bánatunk, minden hagyományunk, virtusunk, mint bármely más népé. Más a magyar nő, a magyar édesanya, más a magyar férfi, a magyar huszár, a magyar munkás, mint más népé. Nemzetünk ezen külön, sajátos „magyar“ természete velünk született. Mi nem lehetünk mások, csak magyarok. Vagy igaz, jó magyarok, vagy korcs, gyászmagyarok. Nincs számunkra másutt hely, ahol élhetünk, ahol otthon érezzük magunkat, ahol a lelkünk pihenő tanyája lenne, mint ez a mi ősi szent hazánk. Aki nem hiszi, az menjen el messze idegenbe s maradjon ott sokáig. Ha a honvágy nem hozhatja haza élve, utolsó Írása is az lenne: „ne hagyjatok idegenben!“ A magyar akácok tövében még a sárga földön is jobb a pihenés. Hatalmas, láthatatlan erők, Hungária ölelő karjai fogva tartanak minket az ősi, szentelt fájdalom árva hazájában... Mi nemJehetünk mások, csak magyarok. Ha elhagyjuk életünk Istenszabta nemzeti Keresztyénség és hazafiság. Irta : Pu«a László.
