Harangszó, 1929
1929-09-15 / 38. szám
1929. szeptember 15. HARANQSZO, 291 hogy önmagában is higyjen. Aki csak a jót kutatja, meglátja a rosszban is a jót s aki csak a rosszat keresi, felleli azt a jóban is, mint a hogy vannak emberek, akik még a szenvedésben is találnak egy kis örömöt s megelégedettek lesznek. Ha tehát megelégedettek akarunk lenni, akkor fogadjuk el ne csak az embertársainkban, hanem mindenben, ami minket körülövez, úgy a jót, mint a rosszat, mivelhogy mi magunk is e kettőnek összetétele vagyunk az első emberpár bűnbeesése óta... „ p Nagybarátfalú ünnepe. Lélekemelő, szép ünnepe volt szeptember 1-ón a nagy barátfalui gyülekezetnek, amikor is 9000 pengő költséggel épített tornyát, Illés Gyula és Kiss György által adományozott két harangját s 30 ezer pengő költséggel átalakított és megépített uj iskoláját, tanítólakását avatta fel Kapi Béla püspök. A délelőtti istentiszteleten Turóczy Zoltán győri lelkész imádkozott, a szószéki beszédet Németh Károly esperes tartotta, Kiss Samu helybeli lelkész pedig a torony és harangok történetét ismertette. Az avatást követő díszközgyűlésen az elnökség hálás köszönetét mondott a jelen volt harangadományozóknak- és családjaiknak. Délután 3 órakor volt a kisbaráthegyi uj iskola felavatása. Itt Fadgyas Aladár S ez úi erőt adott neki. Lassan a késhez csúszott az egymást görcsösen tartó két test. És ismét megkezdődött egy hatalmas küzdelem a késért. Egy óvatlan pillanatban az orosz elengedte Konkolyt és a kés után kapott, és ez okozta vesztét, mert a szorítástól megszabadult Konkoly egyik kezével úgy ütötte arcon az őrt, hogy az eszméletlenül terült el a hideg jégen. Megkönnyebbülve ugrott fel Konkoly és gyenge testtel bár, de erős akarattal a szomszéd faluig vonszolta magát Innét már nem bírt tovább menni. Egy jószivQ orosz muzsik vette házához az ismeretlen vándort. Itt maradt egy hónapig Konkoly, amíg némileg magához jött. Az orosz tartóztatta Konkolyt, hogy maradjon örökre nála. Egyedül van, gyermekének fogadja. — Köszönöm jó szivedet, testvér, — mondotta Konkoly — de nekem haza kell mennem, mert egy sír vár otthon. Nekem még ott sok elintézni valóm van. És elmondta gazdájának élete történetét. Az orosz csendesen felelt. — Menj... menj testvér I Isten legyen veled! — És Konkoly elindult Magyarország felé. Úttalan-utakon, bujdosva, éhezve, fázva, ezer veszedelmen keresztül érte el komáromi lelkész imádkozott. Kapi Béla püspök a 127. zsoltár alapján meggyőző erejű, hatalmas beszéd kiséretébeu adta át az iskolát magasztos rendeltetésének. Németh Károly esperes prédikációjában Jézusnak és általa az iskolának a gyermekekhez és szülőkhöz, különösen az édesanyákhoz való viszonyát méltatta. Az iskolaavatás után tartott díszközgyűlésen Kiss Samu lelkész az iskola építésének a történetét vázolta. Indítványára a közgyűlés köszönettel adózik a kultuszkormánynak a nyert építési segélyért, ugyancsak jegyzőkönyvében megörökíti sokorópátkai Szabó István volt miniszternek a segély kieszközlése körüli érdemeit... Nagy örömet keltett a gyülekezet körében, hogy az ünnepségen Kapi Bélánét is körében tisztelhette. A nagyszámú ünneplő közönség soraiban ott voltak, a már említett harangadományozók és családtagjaikon kívül még Csemez István kormányfőtanácsos, egyhm. felügyelő, Mikiás Mihály győri felügyelő, Lengerer István szent- mártoni főszolgabíró, Csemez Béla győri főszolgabíró és felesége, Veöreös Imre yárm. főügyész, gyűl. felügyelő és felesége, László Miklós p. titkár, Pranger György közs. főjegyző. Szentgyörgyi Jolán gvőrsági áll. tanítónő, Csermák Gusztáv. Káldy Barna, Madár Rezső nyug. lelkész, Vörös Imre gépészmérnök. szép hazája határát. A határon térdre hullt a vándor és könnyes csókjával borította be a szent rögöket! * Otthon megtudta a valót, amely mint nehéz kő zuuant szivére. Kelesébe hűtlenül elhagyta es amikor halálhírét megtudta, egybekelt az idegen legénnyel Könnyelmű, pazarló életet éltek, úgy, hogy elúszott Konkoly öröksége, a föld és ház. Amikor a ház felett is megperdült a dob, az asszony öngyilkosságot követett el; beugrott a kútba. Konkoly Pál szomorúan ballagott ki a temetőbe. Összetörve, megfehéredve állt meg egy nagyon elhagyatott sír mellett, az anyja sírja mellett. Szinte rázuhant a vadvirágos sírhalomra és egész testét megrázta a fojtó zokogás. Sokáig feküdt a síron. Amikor felkelt onnét, tétován nézett a messzeségbe. — Hová menjek ... mihez kezdjek ? Mondotta önmagának Konkoly. — Milyen nyomorult, milyen árva lett a le fiad jó anyám I Óh, nagyon megbűnhődtem bűnömért. De már lemosta telkemről a bűnt saját vérem, szenvedésem, szörnyű lelki harcaim. S most, amikor már tiszta a lelkem, most lettem földönfutóvá 1 Anyám, mindig megjelentél előttem, hogy Kiss István püspök egyházlátogatása Salgótarjánban. Kiss István, a dunáninneni egyházkerület püspöke, ezidei egyházlátogató kőrútján meglátogatta Salgótarjánt és filiáit, mely egyházlátogatás a maga egyszerűségében is méltóságos keretek között folyt le. A püspök augusztus 18-án a délutáni gyorsvonattal érkezett Salgótarjánba. Kíséretében voltak : Mihalovics Samu nógrádi főesperes. Okolicsányi Gyula egyházmegyei felügyelő. Kirchner Rezső püspöki titkár, Meskó Zoltán egyházmegyei főjegyző, dr. Korbáss Ferenc főszolgabíró. A püspököt és kíséretét az állomáson dr. Halyák Zoltán üdvözölte, a város nevében dr. Försz- ter Kálmán polgármester. Harangzúgás közben az acélgyár diszhintóján a paróchi- ára vonult, ahol Fabini Ilonka egy hatalmas fehér csokorral köszöntötte, majd dr. Csengődy Lajos helyi lelkész az egyház nevében. Pántyik Árpádné a Nőegylet, dr. Halász Zoltán a Luther-Szövetség, Markó Emma a Leányegylet. Viszoczky János az Önképzőkör ifjúsága nevében üdvözölte a vizitáló püspököt. Rövid pihenő után a különböző küldöttségeket fogadta a püspök. Elsőnek a református egyház népes küldöttsége jelent meg előtte, melyet Szabó Dezső lelkész és dr. Varga Kálmán főgondnok vezetett. Az izraeliták küldöttségét Deutsch Mózes főrabbi vezette a püspök elé. A vámőrség részéről Tóth Sándor őrnagy, a város közönsége nevében dr. Förster polgármester, a bányakapitányság nevében dr. Székely Pál, a pénzügyi főbiztosság részéről Bartha József, a tantestületek nevében dr. Szabó, gimnáziumi igazgató, az állami tisztviselők nevében dr Halyák, a bányatársulat részéről Vágner Rezső tanácsos, az acélgyár részéről Fabinyi Henrik igazgató, a Máv. tisztikara nevében Szán- táv állomásfőnök, stb. járultak külön-külön küldöttségekkel a püspök elé. Augusztus 19-én mindenekelőtt a bocsár- lapujtői filiába szállt ki a püspök és kísérete, ahol- szintén meleg fogadtatásban kimentsél a bajból, most mutasd meg, hogy hová, merre menjek ? ... S mintha a tetemre hívott sír megmozdult volna megfordult... a kereszt megfordult és utat mulatott a templom felé 1 Konkoly most már nem borzadt meg a jelenéstől, han^m elindult csendes szívvel a templom felé. Este volt. A templom ki volt kilágitva. Esti istenitiszteletre gyűltek össze a hívek. Konkoly bement a templomba. Az ének leikébe csendült. »Szemem, óh Isten, könnybe lábadt, Hol leljek nyugtot én szegény? Szívemen kél igaz bűn bánat, Hogy szent törvényed megszegőm’. Oh magas ég, rám ne szakadjj Irgalmas Isten, el ne hagyj I“ A sok-sok bűnös emberi lélek belekapaszkodott az ének akkordjaiba és szállt fel az irgalmas Isten trónusáig, hogy ott megtisztulva vlsszaszálljon küzdeni a világ ezernyi kisértésével. Konkoly Pál ráborult a kemény padra és halkan suttogta: — »Oh magas ég, rám ne szakadi, Irgalmas Isten, el ne hagyj 1“ Az istenitisztelet után megtisztult lélekkel ment a lelkészhez és ott kiöntötte
