Harangszó, 1929
1929-09-15 / 38. szám
292 részesült úgy a politikai község, mint az egyház részéröl. Keresztelés és úrvacsora végezte után az istentiszteleten Sztrokay Dániel hitoktató-segédlelkész hirdette itt az igét. A püspök pedig klasszikus főpásztori szózatot intézett a hívekhez. Az istentisztelet végeztével Horváth László karancs- keszii plébános tisztelgett a püspök elölt, aki résztvett a hivatalos ebéden is a tanító lakon. Salgótarjánban augusztus 20-án folyt le a kanonika-vizitéció. A zsúfolásig megtelt templomban dr. Csengödy Lajos hirdette az igét. Utána Kiss István püspök szólott az ünneplő gyülekezethez. Beszédének alaptónusa a megelégedés volt a tapasztaltak fölött. Megemlékezvén az egyház múltjáról, elismeréssel szólott annak jelenéről, a jövő szempontjából még fokozottabb tevékenységre intette és buzdította salgótarjáni híveit. Az ünnepi istentisztelet után tartott közgyűlésen tiszteletbeli felügyelőül megválasztották Fabini Henrik acélgyári igazgatót. A közgyűlés utón díszebéd volt az acélgyári kaszinó szépen földíszített nagytermében, amelyen a kormányzóra Kiss István püspök, a püspökre Zelenka Ottó egyházfelügyelő, a vendégekre dr. Csengödy Lajos lelkész mondott hatásos pohárköszöntőt. Délután 4 órakor a püspök és kísérete tovább folytatta körútját Lucfalva felé . . . Közel 40.000 csecsemő hal meg évente Magyarországon, az elmúlt évben pontosan 39.644 csecsemőelhalálozás történt, jóllehet az anya- és csecsemővédő intézetek száma az utolsó hat esztendőben 78-ról 174-re szaporodott. A védőintézetek munkájának azonban mégis látható nagy eredménye van, mert a csecsemőelhalálozások száma 1923-ban még 42.785 volt. A csecsemőhalandóságnak igen sok esetben az alkohol az oka! szíve-lelke minden búját-baját. A lelkész meghatott szívvel hallgatta Konkoly megpróbáltatásokkal teli élettörténetét — Fiam — szólt az öreg pásztor — az Isten is, anyád is és mi is megbocsájtot- ták bűnödet. Bizzál! Mivel sok a kitüntetésed, vitézzé fognak avatni, kapsz földet, lesz újra házad és élhetsz még te is Istennek tetsző életet! Úgyis lett, ahogyan a lelkész mondotta. Egy éven belül vitézzé lett; kapott 25 hold földet és visszavásárolta édesanyja házát Újra megnősült. Elvette a szintén özveggyé lett Fodor Esztit. Az esküvő után az új pár a temetőbe ment. Ott letérdeltek az ismerős sírhalomra és halkan imádkoztak. Mindenki furcsának találta ezt, csak az új pár és a lelkész tudták, hogy miért teszik ? 1 Innét indult el vitéz Konkoly Pál egy út, szép és diadalmas élet felé. Édesanyja védte fiát életében és halálában ; óh mert az anyák még sírjukban is jobban, forróbban szeretik gyermekeiket, mint a gyermekek az anyákat!! Pedig csak akkor lesz ismét szép és nagy Magyarország, csak akkor jön el a várva-várt feltámadás, ha minden magyar gyermek tisztelettel és forró szeretettel viseltetik szülei iránt 1! vége. RARANQSZÖ. 1929. szeptembar 1$. Gyermekek imája. olvassuk a bibliát! „Jézus," — vezérlő angyalom Gyermekszívem Néked adom. Imádkozni Te tanítói Drága énekeket adtál. Ima szárnyal, zeng az ének Futni kell mór a sötétnek. Ha gonosz kísértő csábit Igéd előttem világit: „Ne lopj s hazudj, legyél tiszta." Ez csengjen lelkemben vissza, Apóm-anyóm hőn szeressem. Intő szavuk meg ne vessem. Távozz Sátán, nincs mór szavad, Lakj szivemben Jézus Magad; Oh de édes Veled lenni, Igéd hallgatni s követni, Tudom, látom, már-az utat, Mely Istenhez mennybe mutat: Ha vétkeztem és elesek Keresztfád elé térdelek Jézus Istennek Báránya Véreddel mose meg tisztára Megváltottál nincs már bűnöm. Fajdalmát is csendben tűröm, Már a haláltól sem félek. Te élsz s Veled én is élekül Ámen. Földvári Gyula. Az arany hatalma. Krisztus után 79-ben öntötte el a tűzhányó Vezúv a két virágzó városkát, Herkulanumot és Pom- pejit. Azóta sok ásatást végeztek ott s majdnem az egész várost kiásták már a kövek alól. 1895-ben egy római földbirtokosnak házában egy csontvázat találtak egy szekrény mellett, mely tele volt ezüst tárgyakkal. Kezében a csontváz arany karpereceket, aranyláncokat s egyéb drágaságokat szorongatott. A halálos veszedelemben az illető nem a menekülésre, hanem az aranyra és ezüstre gondolt, az tartotta vissza a gyors meneküléstől, s igy a földi kincshez való ragaszkodása életébe került. Sok keresztyén ember ma szinte igy van a földi kincsekkel. Ragaszkodik hozzá görcsösen halála órájáig. A pénzes zacskót, vagy a pénzszekrény kulcsát az utolsó pillanatokig szorongatják a kezükben s legjobban szeretnék a sok földi kincset elvinni a más világra. Mig ily görcsösen ragaszkodnak aranyhoz, ezüsthöz, elmulasztják a menekülést, elmulasztják lelkűk üdvösségét munkálni. Mi kedvesebb neked? Pénzed, vagyonod, avagy lelked üdvössége? Bűnöket csak az bocsáthat meg, aki maga is teljesen bűnnélküli. Ilyen ember eddig csak egy volt: Jézus! Kié vagyok ? Szept. lő. Önmagámé? I. Móz. 1, 26—31. A gyermekarcokban bent van a szülők arcvonása is. A hasonlóságokból sokszor meg lehet állapítani, hogy ki milyen szülőktől származott és melyik családhoz tartozik. A gondolkodó értelem, az érző szív és a cselekvő akarat azok a vonások, amik az Istenhez tartozásunkról beszélnek. Ezek a vonósok csak az Istennél és az embernél vannak meg. Azt állítani: Semmi közöm Istenhez, — balgaság, mert különben nem tudnék sem gondolkodni, sem érezni, sem akarni. Ha önmagámé vagyok, akkor letöröltem a lelkemről mind a három isteni arcvonást, önmagámé nem lehetek, mert Isten nélkül én sem létezném. Szept. 17. Családomé? I. Móz. 12, 1—8. és Máté 12, 45—56. Sokszor hallani: „A családomnak élek, a családomé vagyok." Jaj azonban, ha aztán ez a végső és kizárólagos életcél. A család sokat adhat, de sokat el is vehet; soktól megóvhat, de mindentől mégsem. Gondolj csak azokra az egyébként példás családfenntartókra, akik „mindent megtesznek a családjukért és néha mégis sopánkodnak, keseregnek, mert nem érzik magukat egészen otthon a családjukban. A lélek másra is szomjas, mint családi boldogságra. A két bibliai szakasz világosan utal arra. hogy csak az lehet igazán a családjáé, aki Istent is belekalkulálja a családi életbe. Aki igazán az Istené, az igazán a családjáé is. Szept. 18. Hivatásomé? Máté 9. 9—13. „X. Y. kizárólag a hivatásának szenteli életét", — szokták mondani sokszor. És mégis hányszor előfordult már, hogy az ilyen „odaszentelés" néha csődbe került. Csalódások, kisértések, az élet kiszámíthatatlan változásai, — ha csak rövid időre is, — de megszakították már a kapcsolatot ember és hivatás közt. Minél jobban öregszünk, annál nehezebben tudjuk eHátni tisztünket. Néha meg Máté esete is megismétlődik : a magasabb érdekek, más megélhetési lehetőségek új hivatáskörbe kényszerítik az embert. Életet szentelni csak Isten számára lehet. Szept. 19. Nemzetemé? Lukács 19, 41—44. Jézus könnyeiben keserű szemrehányás is van. Azokat éri, akik eszik ugyan a nemzet kenyerét, de érte nem tesznek semmit; azokat éri, akik kétségbe esnek, ha nem volna nemzet, mely táplálja őket és mégis a nemzetköziséget dicsőítik ; azokat éri, akik csak kritizálni tudnak és elégedetlenkednek, de alkotni, dolgozni restek ; azokat éri, akik csak alkalmi hazafiak de legtöbbször akkor is csak azért, mert a szereplési láz hajtja őket; azokat éri, akik a nemzetben nem látnak egyebet, mlat egy puszta állami jogszervezetet. Akkor vagy a nemzetedé, ha öröme a te örömed s bánata a te bánatod is. Szept. 20. A világé? Jón. 17. 12—16. Fizikai igazság: a különböző neműek vonzzák, az egyneműek pedig taszítják egymást. A megdörzsölt pecsétviasz vagy fésű csak addig tartja magánál a papirszilánkot. míg a saját mágneses tulejnonságát a papir- szilánk is fel nem veszi. A világnak is csak addig kellesz, amíg különb vagy nála; ha hasonlóvá lettél hozzá, épúgy elhajít magától, mint a fésű a papirszeletet. Ezért nem kelí a kiélt lelkű, az árulkodó, a gyönyörvadász senkinek sem, mert ami e világé volt. ejt magukba szívták fel.
