Harangszó, 1929
1929-09-08 / 37. szám
284 HAR ANQSZO, 1929. szeptember 8. szóval, illetlen cselekedettel meg ne bot- ránkoztassa a gyermek lelkét. Isten nevében fogjunk azért munkánkhoz, az ő erejére támaszkodva folytassuk azt s egész bizonyos, hogy Isten áldását fogja adni reánk 8 azokrara, akiket reánk bízott. Vácxl János. A „Fébé“ Ev. Diakonissza Nöegylet. Augusztus 1?—20, napjain tartotta harmadik leánykonferenciáját a klotildligeti Bethelben. A bevezető szeretetvendégségen Trau- schenfels Elza főtestvér tartott megnyitót, I. Mózes 3, 15. és Cselekedetek 16, 14. alapján. Ez alkalommal valamint a konferencia többi napjain is az Anyaházi énekkar számai, szavalatok, párbeszéd és egy elbeszélés felolvasása élénkítették az egytlttlétet. Délelőttönként két-két előadás volt. Ezen előadás sorozat a következő tárgyakról szólt: 1. Honnét jössz? 2. Ml van nálad ? 3. Hova visz utad ? 4. Hová szeretnél jutni? 5. Kit óhajtasz segítőtársadul ? 6. Mit tehetsz jövőd- ért még ma? — Az előadásokat sorrend szerint a következők tartották: Kozma Gabriella tanárnő, Meiszl Gizella tanárnő diakonissza- testvér, Gáncs Aladár lelkész, Benedek Anna tanárnő diakonisszatestvér, Vargha Gyulánó a „Fébé“ választmányának tagja és Trau- 6chenfels Elza főtestvér. Délutánonként kirándulás, játék majd 8 csoportban bibliatanulmányozó körök foglalkoztak az Igével Máté 13. És a fiák, a szép magyar életek szinte hipnotiknsan rohantak őrmester úr Konkoly Pál után a biztos halálba, oda a láthatatlan sir felé. Hej 1 de sokan találták meg sírjukat, de sok virágtalan földhányás beszél arról, hogy itt is, ott is egy vad magyar, félig örült ember vezette rohamra csapatát! Egy ködös, novemberi estén Bakay hadnagy úr Így szólt Konkolynak: — Nézze Konkoly; két embert vesz maga mellé, azon az erdőn keresztül megy és kikémleli az orosz tüzérséget. Nehéz feladat lesz, mert az orosz lövészárkok mellett kell elmennie Ha észreveszik, vége 1 — Hadnagy úrnak alásan jelentem, a kapott parancsot teljesítem. Nemsokára elindult máBodmagával a sürü erdő felé. Hasoncsúszva mentek át a csendes erdőn. Amikor az erdő szélére értek, gyönyörű látvány tárult szemük elé, amely meg is döbbentette őket. Közvetlen az erdő szélén húzódott végig az orosz lövészárok. Konkoly parancsot adott embereinek, hogy vonuljanak vissza és oldalt menve húzódjanak a lövészárok széléhez. Óvatosan, lapulva érték el az utolsó orosz őrszemet, akit hirtelen lefogtak, megkötöztek Az Úr közelében. Nappal az Úr tornácában állok. . . Hozzá eljuthatni ezer vágy epeszt. Ajkamról elszáll sok-sok mea culpa ■ • . Könnyezve gondolok a golgota-útra. Szívemet vérezi mázsás kőkereszt. Este az Úr dicsőségét látom . . . Nincsen többé kétség: engem is szeret. Örömkönnyek hullnak barázdált orcámon. Jézus megy előttem túl síron, halálon. Koldus lelkem előtt megnyitja az eget I És ha reámborul csillagfényes éjjel, Fáradt lelkem mindig oltárodhoz sohan, S míg a kőlépcsőkre hull a könnyem árja, Felzendül a lelkem titkos orgonája : Te vagy az én Atyám, én Istenem, Uram 11 Schöck Gyula. alapján. Az előadások s bibliatanulmányok kapcsán szóba jött a keresztyén élet minden kérdése, mely már a fiatal leány életében nagy fontossággal bir: a bűn és bűntudat, a világhoz való viszony, a lelki ébredés, az Ür Jézus elfogadása, megtérés, a Kereszt, a csendes óra stb. 20-án este volt a záróösszejövetel, melyen Pauer Irma diakonissza főnöknő Filippi 2, 5—11. alapján beszélt arról a boldogságról, melyet azok nyernek, akik az Úr Jézussal az alázatosság és engedelmesség útjára lépnek. A záróösszejövetel keretében tartott beszámoló mutatta, hogy mily sok áldást nyertek, sok döntő lépést tettek az egyesek, akik mint Lidia nyitott szívvel fogadták az Igét. A konferencián 150-en vettek részt. Adakozzunk a Haranqszó terjesztésére. és száját betömték. Mindez némán és csendben történt. Szerencsésen megközelítették az orosz tüzérséget s már visszafelé jöttek. S ekkor történt a katasztrófa. Közvetlen az orosz lövészárok mellett Konkoly hirtelen felegyenesedett és őrült, üvöltő hangon elordította magát. — Anyám sírja ... hej I gazemberek, azt nem adom oda ... hurrá 11 És ezzel vadul nekivetette magát az oroszoknak, akik első Ijedtségükben összevissza lövöldöztek. Konkoly eszeveszetten vagdalódzott, harapott és rúgott. Majd hirtelen összeesett. Társai a nagy zűrzavarban elmenekültek s csak annyit láttak, hogy az őrmester végigterült a földön. így beszélték el az esetet Bakay hadnagynak. Egy zimankós téli reggelen, amikor a nap sugarait bágyadtan és hidegen lövelte a kietlen orosz pusztaságra, a tomszki kórház kórtermében egy nehéz sebesült vívódott a halállal. Amióta sebesülten behozták a kórházba, még nem nyerte vissza eszméletét. Sebesült társai ismerték a nagy beteget. A legendás hírű Konkoly Pál volt. Szomorúan nézték vitéz társukat, aki ime megtalálta a sok idő óta keresett halált. Lelkész-, theológus-konferencia. Immár negyedik ily konferenciáját tartotta a „Fébé" Evang. Diakonissza Nőegylet a nyári konferenciák számára oly ideális helyen a Klotildligeten. Részt vett a konferencián 22 lelkész, 21 theoló- gus, 2 lelkészné és egy tanító. Augusztus 21-én délután 5 órakor volt a megnyitó. A konferencián öt előadás hangzott el: 1. Milyen gyülekezeteket nevel a Kis és Nagy Káté? 2. Mit tanulhatunk Barth-tól? 3. A német ébredési mozgalmak. 4. A theológus, mint kezdő bibliaolvasó. 5. Koncentrikus imaközösség. Három biblialanul- mány keretében sorra került az I. Korinthusi levél két első fejezete. Az előadásakat, bibliatanulmányokat a következők tartották, illetőleg vezették be: Mobr Henrik, Gáncs Aladár, Jancsó András, Bélák Sándor, Molitórisz János, Váczi János lelkészek és Farkas Zoltán theológus. A konferencia három alkalommal résztvett az Anyaházban tartott reggeli áhítaton, melyen két alkalommal Pauer Irma diakonissza főnöknő, egy alkalommal Trau- schenfels Elza főtestvér szólt az Igéről. A konferenciát augusztus 23-án este úrvacsora zárta be, Lukács 18, 10—14. alapján. A theológusok számára kitűzött pályatétel eredménnyel járván a konferencia ez idén is óhajt pályadíjat. kitűzni. A pályatétel címe: Az Ágostai Hitvallás és Apológia Antropológiája. Határidő 1930. évi Mindig egy sírt emlegetett lázálmában Egy hívogató hangnak felelt és kemény szavakkal vádolta magát. Az orvosi tudomány és Isten kegyelme azonban csodát tett a 12 helyen megsebesült magyarral. Visszanyerte eszméletét és lassan gyógyulni kezdett. Mire elment a hó és megjött az áldott tavasz, akkorra már Konkoly is elhagyhatta az ágyat. Tele tüdővel szívta a friss tavaszi levegőt. Első útja a templom volt. Meghúzódott legutolsó padban és halkan imádkozott. És míg ajka töredezte a fohászt, szeméből forró könnyek hullottak és végigszántották lesoványodott, megkínzott arcát. Megköny- nyebülve távozott a templomból. Mint forró nyári napon az eltikkadt növényzet újraéled a langyos esőtől, úgy ujult meg Konkoly Pál az imádságtól éa könnyektől, melyek szivéből és leikéből fakadtak. Most már alig várta, hogy hazamenjen, hogy ott a sírnál béküljön meg végleg megbántott édesanyjával ős őrző Istenével. A pohár azonban még nem telt meg. Űgylátszik még szenvedni kellett, hogy lelke végleg megtisztuljon a piszoktól, a bűntől. Az Űr még tartogatott számára egy utolsó megpróbáltatást, amelyik a legnagyobb volt 1 (Folyt ker./
