Harangszó, 1929

1929-09-08 / 37. szám

1929. szeptember 8

BARANQSZO.

285

május 1. A konferencia jövő évben megemlékezik az ostffyasszonyfai konferencia 10 éves évfordulójáról s arra meghívja mindazokat a lelkészeket, akik annak idején az ostffyasszonyfai konferencián részt- vettek.

KORKÉPEK.

Karcolatok a hétről.

Az Isvesztia című orosz lop számokat közöl arról, mennyi szesz fogy Oroszországban.

1923—24-ben 96.000 hektoliter alkoholt fogyasztottak a muszkák, az utána következő évben a fogyasztás 480.000 hektoliterre emelkedett, az utána következő évben pedig tiilha- ladta a hárommillói hektolitert.

Ebben az esztendőben, tekintve, hogy a kimutatás még csak az első öt hónapról szól, arra lehet számítani, hogy Oroszország szeszfogyasztása a négymillió hektolitert is túlhaladja.

Megjegyzendő, hogy ezekbe a Utáni számokba nincs beleértve az a szesz, melyet kisilstön főznek a parasztok.

1927-ben Oroszország lakossága italra 1200 millió rubelt költött.

Az újság ezenkívül beszámol egy körkérdés eredményéről, melyet a különböző iskolákban tettek fel a növendékeknek. 3420 diákot kérdeztek ki, hogy iszik-e szeszt. Nyolctól tizenhat esztendős gyermekek feleltek a körkérdésre. íme, az eredmény:

—• A gyermekek 15 százaléka s a lányok 14 százaléka állandóan iszik. A fiuk 14 százalékának nem árt az ital, sohasem rúg be, a fiúk 34 százaléka csakis szeszt iszik, 60 százaléka bort, sört vegyesen. A leányok 8 százaléka pálinkánk, 99 százaléka sört, bort iszik. A fiúk TI százaléka teljesen tartózkodik mindenféle szesztől.

Arra a kérdésre, vajon hol isznak, a kérdezettek 40 százaléka azt felelte, hogy a buraijaikkal, a 60 százaléka pedig azt, hogy otthon, szüleik jóváhagyásával.

Egy gyermek utolsó szaval.

Bonni orvos meg akart operálni egy egyszerit polgárgyermeket, akinek a nyelvét rákbetegség támadta meg. De mielőtt megkezdte volna a műtétet, őszintén tudtára adta a betegnek, hogy az operáció után néma lesz, éppen azért most szóljon, ha valamit mondani,akar. Erre így szól a gyermek: Aldas- sék az Úr Jézus szent nevel

F\ kis árva.

Díszes nagy temető elhagyott zugában, Szegény özegyasszonyt temetnek.

Hideg, őszi szellő suhan át a fákon, Peregnek a fákon a sárga levelek. Egyszerű koporsó. Nem kiséri tömeg. Virág s koszorú nem borítja oldalát, Nyomában csupán egy kis fiúcska lépked... Száradt levél rajta a virág . . .

Hideg kis kezét imára kulcsolva,

Arcán végig forró könny pereg. El-elakadozva halkan súgja ajka,

Kis szíve bús-fájón megremeg:

„Tudom, óh nagy Isten, hogy hozzád ment Szolgálni Teneked boldogan I [ő el.

Tudom, hogy elcsitult most a harc szívében. Hisz megszűnik Nálad minden fájdalom. Tudom... és mégis... ne csodáld ha kér- Mért szólítottad tőlem el ? I [dezem,

Neked annyi angyalod van, nekem egy volt. Jó anyám, kit most temetnek el 1“

. .. Dübörgve hull a föld. .. Bús őszi szél A kérdésre csak az a felelet. [süvít... Kékre fagyott kezét szívére szorítva. Hazafelé indul a kis árvagyerek.

Hazafelé?... Hol most már az ő otthona 7 A négy fal közt ? Hiszen az oly üres 1 Vissza-visszatekinl, húzza, hívogatja, ölelésretárt karjával a kereszt.

Roskedtan megy előre, viszi valami Ösztönszerű élniakarás.

Fáradt lábát alig bírja már vonszolni. Leül egy templom lépcsőjére hát.

Harang kondul. Az árva összerezzen. Hallani vélt anyja szavát:

„Tedd össze imára jó kis fiam kezed,

A jó Jézuska hallgatja imád!“

Gyorsan feláll. Belép az üres templomba. Kopog kis cipője a kövön.

Az oltárhoz lép, hol a Jézuskát látja,

S illemtudóan ott így köszön :

„Jó estét Jézuska 1 Panaszra jöttem én. Miért hívtad magadhoz anyám ?

Tudom, boldogan játszol jó anyád ölén. Csodálkozom, hogy nem gondoltál reám. Ki fektet most már le este kis ágyamba ? Meleg takaróval ki takar majd be ?

Ki szel kenyeret reggel a kávémba ? Könnyeimet ki töröli le ?

Vagy ha már elvüted, mert szükséged volt rá. Miért feledtél itt engemet ?

Óh, milyen szívesen lennék kicsi szolgád 1 Eljátszanék mindig teveled.

Ügy-e jó lenne ? Küldd értem anyámat, ő tudja már Tehozzád az utat.

De ha ő nem jöhet, küldd egyik angyalod. És húzd fel az égre a szivárványhidal 1“

Bizakodó szemét a képre függeszti.

Hiszi, hogy megérti szavát.

Hogyne I Hiszen fejét igenlőn biccenti. Szelíd mosoly ragyogja be arcát.

„Jöjj velem fiacskám," — szól egy hang Az árva riadtan feltekint. [mellette.

Sötétruhás idegen nő áll előtte,

S feléje nyújtja kezeit.

„Ki vagy te? Honnan jössz? — húzódik a Nem tudom hova hívsz engemet.“ ]gyerek. Biztatón beszél hozzá az idegen ;

„A kis Jézus küldött éretted I“

Csudálkozó szemmel nézi a kis árva. Arcán kétkedő, bus mosoly:

„Angyalok nem járnak fekete ruhába I Szárnyaidat sem látom sehol.“

Szerető mosoly reszket a nö arcán.

Halk hangon kezd el egy mesét.

Arról, akinek szíve megesett az árván. Mert senkisem fogta a kezét.

És mialatt beszél, az arca lángra gyűl Szeme lelkesülten fölragyog :

*Add a kezedet. Jézushoz vezetlek.

Mert én diakonissza vagyok 1“

Hallgatja az árva a szíve megdobban. Megtalálta már az otthonét 1 Nem. kérdezi hova, követi boldogan Az Úr Jézus szelíd szolgálóját.

Könnye is felszárad. Lába oly könnyű lett. Vig nevetés csendül ajkain.

... Díszes nagy temető elhagyott zugában, Virágdíszbe borul, egy magányos sír.

Simon Ili.

A lelkiismereti szabadság Olaszországban.

Miután Mussolini és a pápa közösen aláírták a „Lateráni egyezményt“, amelyben a római katho- likus vallást államvallásnak ismerte el Olaszországra nézve, most a nem kathoiikus olasz állampolgároknak az érdekében is hozatott Mussolini egy törvényt a szenátussal.

A képviselőház már május 22-én elfogadta ezt a törvényt és most a szenátus is örömmel járult hozzá június 20-iki ülésében. A törvénynek 14 szakasza van.

A legelső szakasz minden „nem kathoiikus kultuszt elismer“ Olaszországban (régebben úgy mondták, hogy „megtűrni“).

A harmadik szakasz szerint a protestáns lelkészeknek a házasságkötések körül hasonló jogai vannak, mint a kathoiikus papoknak ; ez a vallásos ténykedés közjogi jelentőségű minden esetben. Ugyanezen szakasz szerint a kathoiikus vallástanítás nem kötelező többé Olaszországban.

Az olaszországi protestánsok a dolgok ilyen irányú fejlődésével természetesen nagyon megvannak elégedve. E szerint a törvény szerint tehát a kathoiikus vallás csak a katholikusok számára a hivatalos vallás Olaszországban.

A Gusztáv Adolf-Egylet 1932.

novemberében ünnepli meg 100 éves jubileumát. Erre az ünnepségre az egylet egymillió márka jubileumi adományt akar összegyűjteni egy nagy szórványmunka támogatására és e célból 60.000 perselyt oszt szét a németországi és külföldi protestáns gyülekezetek között.