Harangszó, 1929

1929-09-01 / 36. szám

276 BARANQSZO, 1929. szeptember 1. Igéje éltől. Csak a hit éltől tudunk eljutni igaz élethez, igaz boldogsághoz. Földi hi­vatásunkat is csak a hit által tudjuk híven, Isten tetszése szerint betölteni. Szept. 6. Jakab lev. I. fej. 22—27. A legelső dolgok közé tartozik, hogy mi Isten­nek Igéjét hallgassuk és olvassuk, mert ezáltal jut el hozzánk az evangélium öröm­üzenete, ezáltal jutunk el a Jézus Krisztus­nak ismeretére, a benne való életre. Ne feledjük azonban, sohasem elegendő csu­pán az. hogy mi Istennek Igéjét hallgatjuk. Istennek Igéje életünknek erős fundamen­tuma. mely minden veszedelemben meg­tart, csak akkor lesz, az igaz és boldog életnek útját, lelkűnknek legfőbb javát, az örök életet és üdvösséget csak akkor talál­juk meg benne, ha az azokban foglaltakat megtartjuk. Ezért mondja Jézus az Ige megtartóit boldogoknak. Amit azért az Ige mond neked Istenre, önmagadra, felebará­todra nézve, tedd meg azt mindenkor. Szept. 7. Máté 7. rész, 24—27. vers. Jézus azt az embert, aki hallgatja az ő beszédét és megtartja azt, hasonlítja a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette házét s midőn jött az eső és ömlött az árvíz, nem dűlt össze, mert a kősziklára építtetett. Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg az ő beszédjét, hasonlítja a bolond emberhez, aki fövényre építette a házát s midőn eljött az eső és ömlött az árvíz, nagy lett annak a háznak a romlása. Istennek Igéjét bele kell vinnünk a mi mindennapi életünkbe. Nem csupán életünk nagy fordulópontjai­nál. de a legkisebb dologban is tanácsért, segítségért, oltalomért Isten Igéjéhez mene­küljünk. Ha az Igét nem tartjuk meg, Jézust magát vetjük meg s egykor nem ő, de az ő Igéje fog vádolni, megítélni bennünket, Szept. 8. 103. zsoltár. A kér. embert az Isten kegyelmének, szeretefének boldog tapasztalása hálára indítja. A kér. ember az 6 szívét hozza hálaáldozatul Istennek. Ne csupán ajkunkkal imádkozzunk azért, hanem szívünknak, lelkűnknek teljességé­ből. Végül legyen a mi életünk teljes oda­adás. Hűséget kíván tőlünk az Úr 1 Neki szolgáljunk azért életünk minden napján s tőle soha el ne távozzunk. — Hát nézd lányom; lehetsz te akár­milyen szép, puccos és kényes, itt mégsem parancsolsz, mert ez a ház, ez a porta, a földek és minden, ami itt van, özv. Kon­koly Jánosnéé mindaddig, amíg meg nem hal. És ezen a portán csak én parancsolok. Ha megbecsülted volna magadat, ha dol­goznál, ha Istent hinnél, akkor fele vagyo­nomat rád Írattam volna, de így nem te­szem, mert te nem szeretsz se engemet, se fiamat, neked csak a vagyon kellett, hogy uraskodhassál te semmiházi céda... 1 — Jaj! — kiáltott Klára — ne mondja még egyszer, mert kikaparom a szemét...! — De igenis mondom ... te utolsó rlngyó 1 — De most már elég legyen — kiáltott Pál — édesanyám, mert baj lesz! — És te is ennek a dologtalan, Isten tagadónak fogod pártját, te, aki az én gyermekem vagy ... ?! — Nem engedem, hogy a feleségemet leringyózza ... érti... még az anyámnak sem engedem... és ha még egy szót szól... — Nos, mi lesz akkor ... ? Pál teljesen elvesztette higgadtságát, szeme vérbeborult a dühtől és úgy ütötte meg édesanyját, hogy az menten összeesett. (Foljt Mr.) Csak aludj, aludj... Amíg az éjfél árnyat borít rám : Csak aludj, aludj csendesen anyám. Ne lásd: hogy fiad álmokban szegény. Hogy szilaj szelek tanyáznak szívén. Hogy mécse olyan lassan pislogó. Hogy az olaja már-már elfogyó . . . Hogy mily édes a fájdalom neki Ha szemét alvó szemedre veti. Hogy átölelő lelke melege Bánataidat most csókolja le. Hogy megérinti lassan a kezed. Hogy ő most csupa égő Szeretet. Hogy égbe repít hálatelt fmám . . . Csak aludj, aludj csendesen anyám. KAPCSÁNDY SÁNDOR. Templomszenteiés Öttevéoyeii. Valamikor színtiszta evangélikus volt az egész falu, ma 166 lélekből áll az ötte- vényi ev. gyülekezet. Valamikor evangé­likus templom evangélikus harangszava hívta istenimádásra a híveket — aztán jött egy sötét, nehéz Idő, amikor „odalett a templom, odalett az oltár“ és Öttevé- nyen elnémult az evangélium. Ám Isten csak megpróbálja, de soha el nem hagyja az Ő népét. Az öttevényi gyülekezet ne­héz időkben is él tovább, erősen meg­fogyva, de hitében meg nem törve bizik jövőjében. S íme a gyülekezet letarolt életfájának a tövén egyszer csak kipattan és felfelé tusakodik egy picike hajtás, — picike, de elég ahoz, hogy Ígérete legyen a husvétreggeli csodaismétlődésnek. — Az a néhány szegény ember csüggedt fe­jét felemeli az égre, aztán belenéz egymás szemébe és valami csodálatos szent me­részséggel elhatározza, hogy templomot épít az elvett régi helyett. Az Isten taná­csoló Szentlelke művelte ezt. A terv meg­valósult, a szép álom valóra vált. A speyeri protestáció négy százados fordulóját kö­vető napon megtörtént az első kapavágás a templomtelken. Május 5-én letettük az első követ az új öttevényi ev. templom fundamentomába. Augusztus elejére elké­szült a templom s most ott áll kis tornyá­val az öttevényi faluszélén, mint egy kőbe­metszett, égremutató protestáció a lelki- ismereti szabadság elnyomása ellen. Áldas- sék az Isten, ki meghallgatta az öttevé- nyiek imádságát. Augusztus 25 én adta át Kapi Béla püspök a templomot magasztos hivatásá­nak. Az ünnepélyre, amely d. e. fél 10 órakor kezdődött, nemcsak az öttevényi hívek gyülekeztek össze teljes számban, hanem a szomszédos egyházközségekből, különösen a győri anyaegyházközsógből több száz főnyi közönség sereglett össze. Kapi püspök a győri gyülekezet két fel­ügyelőjével együtt fél 10-kor érkezett meg autóval. Néhány rövid üdvözlés után a közönség elénekelte a Jövel Szentlélek Úristen kezdetű ének első versét. Majd Szent Iványi Géza dr. egyházfelügyelő ha­gyományos szokás szerint átadja a püspök­nek a templom kulcsát. Ezután a közönség bevonult a templomba. Azok, akik nem fértek be, azok a templom nyitott ablakai alatt helyezkedtek el. Odabenn kezdetét vette az ünnepély. Közének után püspök a 27. zsoltár 4. verse alapján felavatta a templomot. Ennek a napnak minden dicső­sége — mondotta beszédében a püspök — legyen az Istené, aki megengedte, hogy az öttevényi gyülekezet feltámadjon halot­taiból. De elismerés és dicséret az öttevé­nyi híveknek is, akik áldozatos lemondás­sal hajlékot emeltek az Úrnak. Ezután a templom magasztos hivatásáról szólott a püspök. Karének után Szent Iványi Géza dr.-t, az öttevényi egyházközség új fel­ügyelőjét iktatta be hivatalába Németh Károly esperes. Utána az egyház elöljáró­sága Úrvacsorával élt A magasztos ünne­pély az Erős várunk eléneklésével ért véget. A templomi ünnepség után künn az udvaron kezdetét vette a díszközgyűlés. Turóczy Zoltán lelkész imája után Szent Iványi Géza dr. mondotta el felügyelői székfoglaló beszédét. Az új felügyelő üd­vözlése után Turóczy Zoltán lelkész köszö­netét mondva a püspöknek szíves fárad­ságáért, valamint az öttevényi róm. kath. egyházközségnek, amely eddig istentiszte­leti helyiséget adott az evangélikusoknak, ismertette a templomépítés történetét. — Hálás köszönet hangján emlékezett meg azokról az egyházközségekről és egyesekről, akik szíves adományaikkal segítő kezet nyújtottak a templomépítő öttevényieknek. A közgyűlés ezután a gondnoki tisztségre egyhangúlag Erdélyi Sándor egyháztagot választotta meg. Közgyűlés után a közön­ség majdnem teljes számban a temetőbe vonult, hogy a feldíszített templomoltár virágaiból néhány szálat hintsen az ötte- vényi gyülekezet hitbuzgó volt gondnoká­nak Csépi Lajosnak sírjára, aki imádságai­ban hordozta a templomot és aki nem érhette meg álmainak a valóra válását. Áll már az öttevényi templom; kis harangjának a szava, amint csengve-bongva száll, beszél az evangélikus hithűségről, evangélikus áldozatkészségről és beszél mindennél szebben arról, hogy „Erős vá­runk nekünk az Isten 1“ szabó József. Az áldott emlékű Badeekerről ol­vassuk, hogy állandóan magával hordozott egy érdekes könyvet. Csak három levélből állott. Lap­jaira egy szó sem volt írva. De azok mégis arra voltak hivatva, hogy mindenkor nagyobbnál-na- gyobb titkot áruljanak el. Az első levél fekete volt, mint a korom. A második piros, mint a vér. A harmadik fehér, mint a hó. Egy­szer a könyv titkait így magya­rázta meg tulajdonosa: A fekete lap régi bűneimet juttatja eszembe. Ha rátekintek, úgy találom, hogy nem elég fekete régi vétkeim rút­ságának az ábrázolása. A piros lap meg vért jelent és pedig Jézus vé­rét, mely azért ontatott, hogy meg­mossa lelkemet minden gonoszság­tól. A fehér lap pedig lelkemre irányítja figyelmemet, melyet Jé­zus vérének ereje tisztított meg a bűnöktől és fehérebbé tette a hónál.

Next

/
Thumbnails
Contents