Harangszó, 1929
1929-09-01 / 36. szám
1929. szeptember 1 HARANQSZO. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. „Legújabb statisztikai adatok szerint Csonkamagyarországon az összlakosság 31 százaléka városlakó. Felekezetek szerint az arányszám a reformátusoknál 29.6 százalék, a római katholikusoknál 28.6 százalék, az evangélikusoknál 27 9 százalék, míg az unitáriusoknál 66.5 százalék, a zsidóknál pedig 70.7 százalék. — A 10.000 lélekszámot meghaladó községek és városok közül Hajduhadházon legnagyobb a reformátusok arányszáma, az összes lakosság 87.1 százaléka. A római kátho- likusokra nézve legkedvezőbb az arány szám Kiskundorozsmán: 98.8 százalék, az evangélikusokra pedig Tótkomlóson 89.9 százalék. A zsidóság arányszáma mindössze Sátoraljaújhelyen (30.5 százalék) és Kisvárdán (302 százalék) haladja meg a 30 százalékot. Budapesten a zsidóság 23 2 százalékkal szerepel. — Az utolsó 3 esztendő átlaga szerint állami elmegyógyintézetekben 1908 beteget ápoltak, akik közül az ország lakosságának 63.9 százalékát kitevő római kalholikusságra a betegek 59 százaléka, a lakosság 6.2 százalékát kitevő evangélikusokra a betegek 6 százaléka, míg a lakosság 21 százalékát kitevő reformátusokra a betegek 11.8 százaléka esik. Feltűnően nagy arányszámmal szerepelnek elmebetegek között a zsidók, akiknél a népességi arányukat (5.9 százalék!) töbszörösen meghaladó az elmebetegek száma: 20.3 százalék!“ Az alsógödi fiókegyház története és templomának felavatása. A váci evangélikus anyaegyházhoz tartozó fiókegyház keletkezése több mint 15 év előtti időri nyúlik vissza az áldott emlékezetű bányai ég. h. ev. egyházkerületi főpésztor eperjesi Scholtz Gusztáv püspöksége idejébe, saját nyaralójában szívesen felkarolta a váci lelkésznek. Sommer Gyula eszméjét, mely szerint olykor-olykor az akkor még Kisgöd-nek nevezett nyaraló- telepen istentiszteletet kívánt tartani. Erre a célra az áldott lelkű püspök készséggel felajánlotta hajlékát, családtagjai pedig szívesen vállalták az istentiszteletek előkészítésének munkáját. A kisgödi szórvány akkor még Csornádhoz tartozott, mely egyháznak megértő lelkésze Holéczy János hozzájárulása, illetve a csomádi egyház elbocsátó beleegyezése folytán, valamint a felsőbb egyházi hatóságok jóváhagyása alapján 1916 július 5-én törvényesen a váci anyaegyházhoz csatol- tatott és a fiókegyházzá való megalakulását a Sződ község területén levő többi szorványhelyekkel együtt kimondotta. Még ugyanebben az évb-n dr. Scholtz Osztár kincstári jogügyi tanácsos, a bányai egyházkerület főjegyzője nyitotta meg a további istentiszteletek száméra a nyaralóját, ahol ő maga kisérte harmóniumon a bensőséges és áhitattalteljes istentiszteletek énekeit. A kis szórvány őt választotta meg első gondnokául. Az 1927 június 17-én tartott istentisztelet offertoriuma már a Kisgödön létesítendő ev. imaház javára lett a takarék- pénztárba elhelyezve. Nem szakadt meg a meghitt egyszerű istentiszteletek lánca akkor sem. amikor az a ház, amelyben az istentiszteletek eddig megtartattak, gazdát cserélt és néhai Szegedy Miklósné lett annak bérlője. Lassan-lassan megnövekedett az imaház építési költségének az alapja is, de a szerencsétlen világháború után a pénzválság idejében az addigra már szépen meggyarapodott tőke elértéktelenedett. De hála a kegyelem Istenének, hogy anyagi és erkölcsi áldozatot, munkát és fáradtságot nem kímélő nemes szivek vallásos hitbu7gósága nem engedte meg az imaház építésének eszméjét elveszni, sőt ez még erősebb lendülelet vett, amidőn 1923 máj. 20-án időközben Alsógöd nevet nyert szórvány a felsőbb egyházi hatóság jóváhagyásával fiókegyházzá való megalakulását mondotta ki és felügyelőjévé Horch Ernő ny. közs.” főjegyzőt, gondnokává Barcs Sámuel Ks. Od. vasúti főfelügyelőt, jegyzővé Chován Kálmán máv tisztviselőt, a presbitérium tagjául pedig dr. Scholtz Oszkár, Kuti Ágoston, Kutyka János és Thom- ka János egyháztagokat választotta meg. Ebben az évben történt, hogy dr Floch Reyhersg Alfréd földbirtokos, birodalmi lovag és nővére özv. Henrigues de Ben Wolsheimb Józsefné báróné néhai áldott emlékezetű édesanyjuk iránti gyermeki kegyelettel a község egyik legszebb helyén lévő fenyveserdő alatt 100 négyzetölnyi területet ajándékoztak az imaház céljára, amely telek aztán az időközben ott ideiglenesen faállványon felállított 48 kgr. súlyú kis haranggal együtt 1924 november 16-án Broschko Gusztáv Adolf esperes és Sommer Gyula váci anyaegyház lelkésze által magasztos ünnepség keretében felavattatott. A felügyelő és csalódja és velük a többi tisztviselők családjaikkal együtt, de a maroknyi fiókegyház minden egyes tagja — még a gyermek sorban levők is — fáradhatatlan és szavakkal eléggé meg sem dicsérhető buzgősággal és áldozatkészséggel gyűjtögették az imaházi építési költségeinek az alapját, amely szépen megszaporodott, különösen akkor, amikor dr. Raffay Sándor püspök pártfogó kegyéből több ízben nagyobb adományok járultak hozzá. Szudy Elemér miniszterelnöki sajtóirodafőnök, miniszteri tanácsos kegyét is érezte az egyház, amennyiben a vallás- és közoktatási minisztériumtól 2000 P-t eszközölt ki erre a célra. E kegyadományok utón 1928. év elején mór nem is imaház. hanem kis templom építésére határozta el magát a fiókegyház és Sándy Gyula műépítész, egyetemi tanár szívességéből díjtalanul elkészített terv szerint 7000 P vállalati összegre Sütő Jenő és Sütő László felsőgödi vállalkozóknak adott a templom építésére megbízást és 1928 október 21-én ünnepélyes keretekben elhelyezte a templom alapkövét. A templom építkezése 1929 június 16-án befejezlelvén, úgyanazon a napon dr Raffay Sándor bányakerületi püspök által. Broschko Gusztáv Adolf főesperes és Bezegh Sámuel püspöki titkár segédletével felavattatott. Nagyon megható volt a püspök fogadtatása, aki az ő szokott pontosságával az előrejelzelt időben d. u. 4 órakor érkezett meg kíséretével. Az ünnepélyes fogadtatás a templommal szemben nyílegyenesen elterülő utca elején felállított diadalkapunál történt, ahol először dr. Horváth János járási főszolgabíró a járás. Pátz Lajos községi főjegyző a község, Barcs Lajos leventeoktató a leventecsapat, az alsógödi hívők nevében pedig Sommer Gyula váci ev. lelkész üdvözölték mély vallásos és nemzeti érzéssel telt lendületes szavakkal a püspököt, aki a fényes fogadtatást megköszönve, gyalog ment a templomig, amely útvonal egyik oldalán a helybeli leventecsapat, a másik oldalán pedig á helybeli cserkész- csapat ünnepi díszben állott sorfalat. A templom előtt a gyülekezettel együtt magyar ruhába öltözött leánykák sorfala várta a főpásztort. A sorfal élén pedig Chován Kálmán, a fiókegyház jegyzőjének bájos, gimnózista kis leánykája üdvözölte, mely alkalommal a többi között a következőket hangsúlyozta : „Gyenge az én szavam annak a nagy örömnek méltó ecsetelésére, amely mindnyájunknak szivét betölti, amidőn ma eljött hozzánk a mi kegyes, jó püspök urunk, hogy főpósztori gondjaira bízott sok-sok gyülekezetei között a legeslegkisebbel is éreztesse főpósztori szívének melegségét Hálásan köszönti a gyülekezetnek ifjúsága is kegyes jó püspök urunkat, mert hisz jó szüléink mellett nekünk is jutott egy kis rész abból a lelkesült fáradozásból, melynek e kis templom létrejöttét köszönheti. És ha kicsi is a mi templomunk, mégis büszkék vagyunk rája. hiszen az égboltozat ezernyi ezer csillaga között a legkisebb is csak hozzójárúl az éjszaka sötétjének megvilágításához I Ifjú szívünk büszke örömével mi is kérjük'főtisztelendő püspök urunkat, nyissa meg előttünk e szent hajléknak ajtaját és szentelje fel azt a jóságos Istennek dicsőségére, hogy legyen e az kis templom a sötét „Magyar Éjszakának" ragyogó új csillaga, az Istenfélelem és er- kölcsiségnek ápolása a boldog Magyar- ország feltámadásába vetett reménységnek éjesztésére. Hozta Isten és áldja meg az Úr, kegyes jó főpásztorunkat 1“ Az elhangzott beszéd után, amely köny- nyeket csavart a hívek szemeibe, a püspök nemes lelkének és jó szívének talán leg- elrejtettebb érzelméből fakadó szavakkal köszönte meg a fiatalság eme bimbójának a beszédjét, válaszéban hangsúlyozta, hogy: „Ez a maroknyi gyülekezet a kis falat kenyerét osztotta meg arra a célra, hogy ezt a templomot, a jóságos Istennek ezt a szent házát, felépíthesse." Ezután a fiókegyház felügyelője. Horch Ernő, üdvözlőszavak kíséretében átnyújtotta a templom kulcsát, mellyel a templom ajtaját kinyitotta és a gyülekezettel együtt — Bodendorfer Géza ny. igazgató által kezelt harmonium hangjai mellett — bevonult a templomba s megkezdődött az istentisztelet, illetve az alkalmi énekek éneklése, melynek befejezése után a főpásztor elmondta magasan szárnyaló és az emberi lelket mélyen megható imáját. ___________________________277 _
