Harangszó, 1929
1929-09-01 / 36. szám
1929. szeptember 1. MÁK AN QSZO, 275 hanem a halál is annak a Mindenhatónak a rendelése, aki az egész világnak bölcs teremtője és gondviselője: megnyugtathatja az aggódó lelket. Mind jó, amit Isten tészen. az ó műve csak tökéletes lehet. Csak jó lehet a halál is, mert az Úr adja az életet, elvétele is az ó joga és rendelése. Ha a pogány kor bölcselője bírái előtt a halál-büntetés kimondása után úgy érzi, hogy valami jó történik vele: mennyivel nyugodtabban kell a keresztyén hívőnek Krisztus példaadása után Isten végzését fogadni Ott is az Atya kezében vagyunk, ott is az ő oltalmazó karja takar bennünket. Az áhítatos lélek hite akkor emelkedik legmagasabbra, midőn a halál gondolatában való mélységes megnyugvást bibliai egyszerűséggel és fenséggel hirdeti: Bizton tekintem mély sírom éjjelét 1 Zordon, de ó nem, nem lehet az gonosz. Mert a te munkád: ott is elszórt Csontjaimat kezeid takarják. A költő bizton tekint sírjába, mert a síron keresztül a másvilági életet s ebben az Urat látja teljes fenségében. Az Ur keze a halál után is őriz bennünket. A költői lélek e verssorokba rejti bele, hogy hisz a lélek halhatatlanságában. A kerepesi temető, mely sok száz ember porhüvelyét rejti, takarja mélyében. Bejáratának felirata egyetlen szóból áll: Feltámadunk! (Vége.) templomot kerülték, Istent nem hittek és kikacagták azt az embert, aki nekik az Istenről beszélt. Klára sem volt külömb. — És ezt a lányt akarod elvenni édes fiam ? 1 — szólt megrémülve Konkolyné. — Igen! édesanyám 1 — szólt a fiú dacosan! — Ne, ne tedd ezt fiam, mert nagy szomorúságba döntőd édesanyádat 1 — Hát anyámnak házasodom én? — Nem nekem Pál, de anyádra is hallgatnod kell, mert én nemcsak a magam javát, hanem a te javadat is akarom. — Az én javamat akarja azzal, hogy nem engedi elvenni azt, altit szeretek ? — Ne beszélj ily keserűen fiam, hanem hallgass édesanyád szavára, aki boldognak akar téged látni... Ülj le ! így ni, és most ide figyeli. A te jó szívedet rabul ejtette az a lány. Meg kell hagyni, hogy ügyesen csinálta. Hizeigett neked, megölelt, megcsókolt és kacérkodott veled. S te most úgy érzed, hogy szereted őt. Pedig ne hidd édes fiam. A szerelem sokkal mélyebb és sokkal tisztább forrásból fakad. Látod, az a jóravaló Eszti nem tudott neked hize- legni, nem járt utánad, nem mutatta, hogy szeret, pedig hidd el fiam, hogy Eszli jobban és mélyebben szeret téged, mint Klári. Ezt én mondom neked, özv. Konkolyné, a Legyetek áldottak vándor magyarok. Dr. Ralfay Sándor püspök üdvözlő beszédéből, melyet a Deák-téri templomban mondott a külföldi magyarok világ- kongresszusa alkalmával. — Szeretteim az Úrban I Tele van a szívem örömmel és az Isten iránt érzett hálával, hogy édes magyar hazánk szülötte fiait, drága evangélikus egyházunk gyermekeit az Istennek e szent hajlékában meleg szeretettel üevözölhetem. — Úgy tértek vissza hozzánk lelket fagyasztó, sorsdermesztő télben, meghagyásra Ítélt szegény néphez Magyarország letarolt csonkján, hogy lelketek szárnyán hozzátok a megújulás reménységeit, új ébredés virágos rügyeit, új jövendő biztató örömét és édes vigasztalásait. Legyetek áldottak vándor magyarok, amiért nekünk az új élet ébredésének boldog szent hitét, szívetek meleg együttérzésében elhoztátok, Mert nekünk ma, e szent hit az élet. — Legyen áldott ennek a seregnek minden katonája, legyen áldott ennek a tábornak minden mozdulása. Legyen áldott a vándor magyarok új felébredése, legyen áldott az a nemzet, amelynek szívében mostantól fogva a szomorú bánat sötét éjjelét együttérző szívekből ránk ragyogó fény sugározza be és ami ezt ma összegyűjtötte az Úrnak e szent oltára mellé: a haza sze- retete és a kegyelet. te édesanyád, aki végigjárta már az élet virágos és tövises útját! — Tudom, hogy jót akar édesanyám — felelte Pál — de én mégis csak Klárát veszem feleségül, mert nagyon szeretem. Lehetnek hibái — hiszen hiba nélkül nincs ember — de én ezeket a hibákat lefogom köszörülni és Klárából is jő feleség lesz. — Jól van fiam — felelte Konkolyné szomorúan — hát csak vedd el Klárát, csak aztán később ne hullass szomorú könnyeket. — Bízza rám édesanyám ! — Rád bízom édes fiam I * Nagy esküvőt tartott Konkoly Pál. Három napig szólt a zene. Ott volt az egész falu. Némelyik szívből, némelyik színből. A lakodalom után megkezdődött a mindennapi robot munka. Ez sehogysem tetszett a fiatal asszonynak. Nem azért ment ő feleségül a jómódú Konkoly Pálhoz, hogy dolgozzék, hanem, hogy kényelmes dolga legyen. Eleget kapált otthon, még itt is törje magát ? ! Kereken megmondta férjének, hogy fogadjon napszámost, mert ő nem fog dolgozni. A férje — mivel nagyon szerette feleségét — mindenben engedelmeskedett OLVASSUK A BIBLIÁT! A mester lábalnál. Szept. 2. Lukács 10. rész 38. v. Jézus miként egykor földön jártában telte, szent Igéjével úgy ma is végigvonul a magyar falvakon, városokon, a tanyakon s keresi azokat a magyar családokat, akik megnyitják előtte az ajtót és befogadják őt házaikba. A családi élet békéjének, boldogságának, tisztaságának ő a megőrzője, pusztuló magyar családoknak megmentője. Nem csupán lelked, de családi otthonod ajtaját is megnyitottad-e mar Jézus előtt ? Erre vár ő. Otthonodnak ura akar lenni. Fogadd be őt 8 házad népével neki hajts térdet. Szept. 3. 39 vers Midőn Jézus betért Márthának házába, ennak testvére Mária leült az ő lábaihoz és hallgatta az ő beszédjét. Jézust szivünk szerint csak akkor fogadtuk be. hogyha mi is az ő szent Igéje köré gyülekezünk, melyből ő szól hozzánk és hallgatjuk az ő tanítását Otthonod asztalán ott legyen a Biblia. Családod tagjait gyújtsd Isten Igéje köré és olvasd nekik azt. Istennek legdrágább ajándéka az ő szent Igéje, melyből az életnek vizei fakadnak föl számunkra. Becsüljük meg egyházunk e legdrágább kincsét, a Bibliát, mit a reformáció adott kezünkbe Szept. 4. 40 vers. Míg Mária hallgatta Jézus beszédjét, Mártha foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban. Minden figyelmét a munka, a házi teendők, a szolgálat foglalta le. Egyedül abban merül el. mondhatnánk abban találta meg a legfőbb célt, ezért szól szemrehányólag Jézushoz: Uram nincs arra gondod, hogy testvérem magamra hagyott ? Mondd neki, hogy segítsen 1 Szept. 5. 41—42. vers. Jézus megdicsérte Márthat az ő szorgalmáért, ügyességéért. Ámde minden munka, földi hivatás fölé emelte az egy szükséges dolgot, a jobbik részt, amit Mária választott. Bármennyire is elvagyunk foglalva, mindig kell tudnunk időt szakítanunk ahhoz, hogy lelkűnkben elcsendesedjünk, letelepedjünk a Jézus lábaihoz, mert ezáltal jutunk élő hithez. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten feleségének. Lassan-lassan teljesen átfor" raálta a jószívű férfit. Pál is kevesebbet dolgozott és többet mulatott. Eleinte csak eljártak a templomba, de később elkerülték azt. A fiatal asszony anyósának sem fogadott szót, aki emiatt korholta őt Szemrehányó hangon szólt a fiataloknak : — Hát ti örökké így akartok élni? Hát nem sül ki szemetek, hogy míg más a mezőn verejtékezik, addig ti itthon lebzseltek ? Hát nem féltek Istentől, hogy végigsújt rajtatok, amiért kerülitek az ő házát ? I — Nekünk ne prédikáljon — felelte Klára. — Azt tesszük, amit akarunk! Nem vagyunk már gyerekek, akiket orruknál fogva lehessen cipelni I — Úgy? Hát nem félsz az Istentől, hogy egyszer kitépi csípős nyelvedet? — Ha ha ha — kacagott Klára — no ezt ugyan jó mondta I Hát jegyezze meg magának, hogy nekünk ne parancsolgasson, mert ezen a portán mi vagyunk az urak ... érti 1! ? özv. Konkotynét elöntötte a vér. Vele így mer beszélni ez a céda ? No megállj 1 Hirtelen kiegyenesedett és éles hangon kiáltotta:
