Harangszó, 1929
1929-08-11 / 33. szám
HAKANQSZO, 1929. augusztus 11. 251 Az édes anya. Irta : Vakarcs Kálmán. 2 Az anyai szeretetnek meghaló példáját mutatja be egy régi, gyönyörű francia legenda is. A kegyetlen fiú, akit rábeszélnek arra a gonoszságra, hogy vegye ki az anyja szívét és vigye magával, teljesíti is a borzalmas kérést. A rémes tett elkövetése után sötét éjjelen kezében viszi az anyai szívet. Mikor a sötétben megbotlik, a szívet a földre ejti a kezéből. A gonosz ifjú ekkor az anyai szívnek e szózatát hallja: „Kedves fiam, nem ütötted-e meg magadat?“ íme, az anyai aggódás, amely még a gonosz fiút a szenvedések között is félti és óvja a bajiéi és veszedelemtől. A világtörténelem számos példával mutatja be, hogy az anyai gondos nevelés kiváló államférfiakat, tudósokat, politikusokat, művészeket, költőket, nagygondolkozókat, felfedezőket, hadvezéreket, nagy hazafiakat adott az emberiségnek. Híres embereknek az édesanyjuk rendesen nagyműveltségü, nemes lelkű és vallásos asszony volt. Nem esik messze az alma fájától! Amilyen a nevelés, olyan lesz a gyermek I Nézzük a zsidók históriáját. Ott látjuk a Makkabeu- sok családját, amely a zsidó nemzet önállóságát visszaszerezte és a zsidóknak királyokat adott, akik vinni, annyira elgyengült a füsttől és a nagy hőségtől. A tüzoltófecskendő úgy ontotta magából a sistergő, fényes vízsugarat, hogy menteni lehessen, ami még menthető. A szalmafö- deles szomszédság úgy állott őrt háza tetején, mint aki élet-halál harcra készült. Bosszú póznáikról csepegett a vizes ruha, mellyel nyomban rácsaptak a háztetőre hulló tüzes pernyére. A pajtát meg lehetett menteni, de az Istálló el volt veszve. Ajtaja nyitva állt, de a sürü füsttől nem lehetett belátni. Bemenni pedig egyáltalán nem lett volna tanácsos, mert már belül is kezdett égni. De hol van Pisti 1 ? — — Jaj a fiam !... Hol van a fiam I?... Pisti! Pisti! sikoltozott kezeit tördelve Tobozné asszonyság ... Ki látta I ?... Ki láttál?. . . — Irgalmas Isten I — kiáltott az öreg Dorka néni. — Uzsonna után azt mondta nekem, hogy megiéstili a bárányt... Uram Jézust Csak nincs az istállóban!?. . . Tobozné asszonyságnak nem jött szó az ajkára. Kezét az ég felé tárta, azután ájultan összeroskadt. Ha Pisti tényleg bement az istállóba a bárányt megfésülnl, akkor már csak a mennyel angyalok fognak vele beszélgetni, de itt a földön senki. — Be kell mennem, ha bent égek is, — szólt Toboz uram s kétségbeesett erőbölcsen kormányozták a népet. A hazafias nevelés teremtett a csalód fiaiból hősöket és felszabadítókat. A rómaiaki ál a Gracchus-fiúk édes anyjuk, Cornélia nevelésének köszönhették azt a nagy hírnevet, amelyet elértek. Polgártársaik sorsa javításán való agilizásukkal vívták ki maguk részére a nagy elismerést. Cornélia, az anyjuk, 12 gyermeknek volt az anyja Gyermekei közül 9 elhalt s megmaradt 2 fiú és egy leány. A nagyműveltségű asszony nagy gonddal nevelte gyermekeit és épen azért az egész Rómában köztiszteletnek és ritka megbecsülésnek örvendett. Mikor férje meghalt, egy külföldi király kérte meg a kezét, de a nemes gondolkozású római özvegy kosarat adott a kérőnek és gyermekei iránt való határtalan szeretőiével magyarázta meg a kérés visszautasítását. Hát Coriolanust, aki hazáját elárulta, nem az anyai kérelmek késztették-e arra, hogy Róma ellen való útjában megálljon ? A megtévedt lelket az anyai szív és intő szó figyelmeztette, hogy Róma Coriolanusnak hazája... Említsük-e még azokat a hŐ6 rómaiakat és görögöket, akik hazájukra fényt derítettek és boldogságot hoztak? Ezek mindannyian az anyáknak köszönhették nagyságukat és dicsőségüket. De a mi nagyjairikat: Széchenyi feszítéssel igyekezett megszabadítani az istálló bejáratát attól az égő gerendától, mely éppen most zuhant le nagy recsegés sei. De ez keserves munka volt. Csákányok csattogtak ; fejszék vagdalták a keresztben fekvő gerendát, de a kitóduló füst miatt alig mentek valamire az elszánt életmentők. Mert bizony úgy volt, ahogyan DorkH néni sejtette: Pisti bennrekedt az égő istállóban s nem tudott ounan idejekorán menekülni, mert a megrémült állatok láncaikat elszak- gatták s elálltak az ajtót. — Istenem, Istenem 1 ... Mit akarsz hát tőlem 1 — hörögte tompán Toboz Mihály s vadul csikorgatta fogait... Mennyit áldoztam!... Mennyit áldoztam és tettem érted 1.. . Hát nem volt elég I... Az istálló túlsó oldalán tompa morajlás futott végig az embereken. Szájról szájra adták, hogy valaki állítólag átrohant a tömegen s bemászott az istálló szűk ablakán. Csak gyerek lehetett, mert felnőtt erre képtelen lett volna. De ki volt az a vakmerő?. . . Ki volt az a hős?... Ki volt az a jó lélek?.. . Senki-sem tudta; alkonyat volt már, nem ismerték fel. — Ezer pengőt kap tőlem, akárki legyen, ha kihozza a fiamat, — kiabálta mindenfelé a kétségbeesett apa ... Oda adom a fél vagyonomat 1... Pistii... Pisti! Édes kis fiam 1 . .. Toboz uram fájdalmas kiabálását azonl8tvánt, Kossuthot, Deák Ferencet is szintén ilyen anyák nevelték fel. Költőink: Vörösmarty, Arany, Petőf, Tompa mindannyian finom lelkű, vallásos anyák gyermekei voltak. A szeretet isteni szálai fűzték őket a legjobb anyához. Vörösmarty anyja, aki gyermekeit bálványozta gyöngéd és adakozó lel- kénél fogva imádságos könyvének a felét adta oda szomszédasszonyának és gyermekeit féltve őrizte. Petőfi 6zívebálványa volt a legsze- retettebb anyának. Arany is szeretettel csüngött anyján. Többi költőink és íróink is nagyobbára anyjuktól örökölték a költői tehetséget, mert hisz a közmondás is azt mondja, hogy: poéta non íit, séd nascitur. E példákból is láthatjuk tehát, hogy a példa és a gondos anyai nevelés a gyermeki lélek irányítója. Az édes anya a legjobb tanító, ő ad a gyermeknek példát az istenfélelemre, vallásosságra, jócselekedetre, az embertársak megbecsülésére, a munkás életre, a türelemre és így tovább. Az ő árnyékában nő fel a gyermek és válik belőle idővel hasznos tagja a társadalomnak és a hazának. Az anya addig hajlítja a vesszőt, míg hajlékony. Mennyire fenséges vonás azután sok ember részéről, mikor nyíltan beismerik és magasztalással emlegetik, hogy ők minden lelki jó tulajdonságaikat, földi javaikat. ban hirtelen hangos zúgás nyomta el. Aa ajtón kiömlő füstből, a lángoló gerenda alatt egy homályos alak tűnt elő, amint maga után vonszolt valamit. Alig jutott ki az udvarra terhével, mikor az istálló nagy robajjal beomlott. Most ismerték csak fel a titokzatos életmentőt. Nem volt férfi, hanem a kis púpos Peti piszkosan, káóuitan, kormosán. Ott volt már akkor is, mikor a kazal égett, nyomta a fecskendőt, terelgette a pajtába szorult libákat. De mikor megtudta, hogy Pisti az istállóban rekedt, ott hagyott mindent, mert neki Pisti miodenuéi drágább volt. S éppen az utolsó pillanatban érkezett. Toboz uram remegve állott a kis púpos előtt Úgy érezte, hogy Peti szeméből nagyobb fény sugárzik, mint amit az ő tekintete elbír. Mikor meggyőződött arról, hogy fia csak eszméletét vesztette és más baja nem esett, néhány bizonytalan lépést tett Peti felé. Kezét akarta nyújtani, de nem volt hozzá ereje. Szólni akart, de ajka néma maradt Peti azonban egyre Pistit leste. S amikor az elalélt gyermek egy pillanatra felnyitotta bágyadt szemét, hirtelen aláhajolt és megcsókolta. Aztán gyorsan sarkon fordult s úgy eltűnt az esti homályban, mintha ott sem lett volna. A tüzet sikerült eloltani. Mire a hold sápadt képe felbukkant, már mindenki otthon volt; csak az istálló üszkös falai
