Harangszó, 1929

1929-08-11 / 33. szám

252

BARANQSZO,

1929. augusztus 11.

örömeiket csakis áldott édes anyjuk munkájának, nevelésének köszönhetik és ezért áldják is anyjukat és istenüket.

Épen azért ma is olyan anyákra van szükségünk, akik felismerik nemes hivatásukat és azt igyekszenek is betölteni.

A művelt nő és okosan gondolkozó asszony örül is a gyermeknek, mint Isten áldásának. Sajnos, ^ogy korunknak divatos áramlata, az ú. n. nőemáncipáció, amelyet a háború még jobban erőre segített, a nőt inkább elvonja az ideáliz- mustól, a nemesebb erkölcsi felfogástól. A nő lassanként elférfiasodik ... Mai példák eléggé szomorúan mutatják. A cigarettázó, strandoló, az önállóságra törekvő, férfiruhában díszelgő hölgyek egészen új világot teremtenek.

Pedig olyan anyák kellenek a mi elárvult magyar nemzetünk számára, akik áldást jelentenek gyermekeik, családjuk, egyházuk és hazájuk számára is.

Éljen az anya gyermekeinek. Ép testben ép lelkű gyermekeket neveljen, akik Isten és ember előtt való kedvességben emelkedjenek fel az emberi sorba. Legyenek vallásosok, erkölcsösek, műveltek s idővel hálásak a gondos anya sok fáradozásáért... Istenért, uralkodóért, hazáért tudjanak élni, dolgozni és ha kell, tudjanak is értük sikre szállni.

F\ halotti köntös.

— Térdre hullt előtte: Egyptom, Syria I

S a hős nagyvezér, a győzhetetlen szultán, A kormányzó elme, országok bölcs ura Magába szállt.—csendben,—élete alkonyán,

. . . És kopja hegyére tűzeti köntösét, Halotti köntösét, mit majd magára vesz S nagy birodalmában hordatva szerte-szét Hírnöke sok százszor nem mondhat mást,

csak ezt :

— „Rang, hír, név mind véges! . . . Isten

a végtelen I

Mit ér kincs 7 Dicsőség 7... Csak az boldog,

ki hisz 1

— Emberek, nézzétek, ím ez az egyetlen. Amit Nagy Saladin szultán magával visz!“

Ifj. Krúg Lajos.

Már nemcsak Amerikában, Svédországban, hanem nálunk is meg- emlékszenek az anyai hivatás magasztosságáról. Közelebbről a szentgotthárdi evang. gyülekezetben is, május 2-dik vasárnapján hódolnak az édes anyák emlékének. Svédországban az anyák napján leszedik a legszebb virágokat és koszorúkkal díszítik fel a meghalt anyák sírhantjait. Szent István-nap- ján nálunk is kitüntetik, még pedig különféle adományokkal a több gyermekű anyákat és a társadalom mindenkoron igyekszik gondoskodni, különösen az ú. n. anya- és csecsemővédő intézetek az anyákról és a gyermekekről... Anyák napját is készülnek ünnepelni. így akarnak hódolni az anyai fenséges hivatás előtt. Mi is hódoljunk ma

és az erős pernyeszag beszéltek arról, hogy a falában tűz volt. 'De Toboz uram hajlékában még égett a mpa. Két t égnék vetettek ott ágyat asszony ak és Pistinek.

Toboz Mihály t6esz ejtszaka virrasztóit betegjei felett. Maga rakta homlokukra és szivükre a hideg borogatást, maga emelgette őket, ha fordulni akartak. Még a jó öreg Dorka nénit sem engedte most be.

■ Aha-néha leült az asztal mellé s mereven zett maga elé. Homloka olyan volt, mint í'ellegboritotta bánatos égboltozat. Most idta meg, hogy éleiében drágább dolog is van a pénznél, a vagyonnál, a tekintélynél. Úgy érezte, hogy amit eddig tett, az elenyésző kicsiség amellett, hogy aggódik hű feleségéért és kicsi fiáért. Aztán tovább szálltak gondolatai és eszébe jutott a kis púpos. Mennyin haragudott rá, mennyire enózt K- néh írva volt hozzá, pedig tw.jv.uüE.s;i>i!..ii nem is volt rá oka. Elűzte házától, majdnem földönfutóvá tette, pedig hogyan szerette őket, különösen az ő fiacskáját!... S most íme, éppen a kis púpos mentette meg Pisti életét, az egész család reménységét, büszkeségét, boldogságát 1 ... Toboz uram arcát elöntötte a szégyen pírja. Lelkiismerete egyre hangosabban kezdett beszélni. Kezét szivére szorította, hogy ne érezze annyira, ami ott égeti Majd lassan felemelkedett s oda

támolygott az ablakhoz. A hold kísérteties fényt vetett az istálló kormos falaira. A marcona férfi összeborzadt s rémülten fordított hátat az ablaknak, hogy ne lássa az ijesztő látványt. De akkor meg a két vergődő beteg vértelen arcára tévedt a szeme. Egész teste megremegett

— Az Isten ujja!.. . mondogatta halkan, fogvacogva ... Az Isten ujja I ...

Vájjon holnap hová fog mutatni ez a rettenetes ujj! ?

VII.

Toboz Mihály uramnak nem hozott megnyugvást a reggel sem. Pedig oly üde volt a levegő, oly kék volt az ég s a" fecskék oly vidáman csicseregtek, mintha valami nagy örömfinnepre készült volna a természet. Tobozné még mindig félrebeszélt, Pisti meg csak néha nyitotta fel szemét, ökrei is aggasztották, bár ezeket nem érte nagyobb baj. Fáradt volt maga is, hiszen tegnap még az ebédjét is állva költötte el-; vacsorára meg nem is lehetett gondolni, mert akkor volt a tűz. Egész éjjel talpon volt és ha eszébe jutott Peti, — mintha a lelkét tépték volna. Ez gyötörte a legjobban. Ó, a lelkiismeret félelmetes hatalom !

Délfelé járt már az idő, midőn előve - zettette két legtüzesebb csikóját s befogatott. Orvosért küldött a városba. Maga nyitotta ki a kapút a kocsisnak s még

az anyák előtt. Hódoljunk és mondjunk hálát az elő anyáknak, akik nemes és derék emberekké nevelték gyermekeiket és akik most is jóságos lelkűkkel egyengetik gyönge csemetéiknek földi útjait. Az elhúnyt anyáknak pedig sírjához zarándokolunk el gondolatban és az emlékezés soha el nem hervadó virágait hintegetjük az ő csendes és néma sírjukra. Minden sírnál elmondjuk e szavakat: „Kedves Anya, nem haltál meg egészen, hanem tovább élsz e Rólad őszinte szívvel emlékező fiaidban és leánya- idban!“ v^«.

OLVASSUK A BIBLIÁT!

Szőlőtő és venyige.

(Jén. XV. 1-7.)

Aug. 12. L vers. A világ Istennek a szőlőskertje, ő ennek a világnak Ura és Gazdája, aki várja azt, hogy a szőlőskert neki teremjen gyümölcsöt. Isten — a szőlőnek mivese — egy drága szőlőtőkét ültetett az ő kertjébe, hogy benne mi emberek, mint venyigék a szőlőtőkén gyümölcsöt teremjünk a Gazda őrömére é* dicsőségére. Ez a szőlőtőke az Úr Jézus és mi emberek — tanítványai — vagyunk a venyigék. Ez a hasonlat kifejezi azt a gondolatot is, hogy milyen szoros, benső és erős a kapcsolat, Krisztus és az ő tanítványai között. A keresztyén ember a Krisztusban él.

Aug. 13. 2. vers. A venyigének gyümölcsöt kell hoznia. A venyigét azonban, hogy gyümölcsöt teremjen, előbb meg kell tisztítani a vadhajtásoktól. Bennünk is' szívünkben-lelkünkben nagyon sok vad" hajtás van, amit az Urnák el kell távoliegyszer a lelkére kötötte, hogy nagyon siessen ám a doktor úrral. Már nem mondta, hogy lépésben kell hajtani; nem törődött most sem költséggel, sem jószággal.

Mikor a kapú ismét bezárult, Toboz uram félve tekintett az égre s nagyot sóhajtott. Imádkozni szeretett volna, de nem tudott: lelkét kegyetlenül nyomta egy nagy, nehéz gondolat. Szótlanul állt egy ideig az ámbitus előtt, de aztán .lassan elindult a kert felé. Süvegét mélyen a szemébe húzta, végigment a virágszegélyezte, keskeny, kerti úton s egyszerre csak ott találta magát a hátsó ajtónál. Megállt, gondolkodott s úgy tett, mintha vissza akarna fordulni. De aztán mégis csak kilépett az ajtón. Szíve hangosan dobogott: valami ellenállhatatlanul vitte előre.

A falú vége felé járt, mikor valaki rá- köszöntött.

A tisztelendő úr volt. Toboz uram úgy megrezzent a hangra, mint a tolvaj, akit tetten érnek. Azt sem tudta hamarjában, hogy mit feleljen. Mondott valamit, de maga sem emlékezett rá, hogy mit.

— Ezt az embert, úgy látszik, hajtja a lelkiismerete, szólt tovább haladva a tisztelendő úr.

Toboz Mihály odaérkezett az öreg kanász házához. Még tovább akart menni, de lábai mintha gyökeret vertek volna. Agya lázasan tüzelt, szíve pedig oly hangosan