Harangszó, 1929

1929-07-28 / 30-31. szám

230

HARANQSZO,

készséggel és jókedvvel és még nagyobb hozzáértéssel több délutánon át dolgoz?

[atva maguk végezték el s jutalmul nem ogadtak el mást. mtnthogy a munka végeztével felvonultak a megnagyobbított kórusra és a lelkészei együtt kinek-kinek a legkedvesebb énekét elénekelgették, míg rájuk nem sötétedett egészen . . . Kívülük igen sokat tettek a férfiak közül is többen, akik a csillár és egyebek tisztogatása, a templomkörnyék rendbehozatala által igen sok és szép munkát végeztek teljesen önzetlenül. — így jött rendbe kis templomunk a jó emberek és ezek között elsősorban az acélgyár hagyományos szellemű, a bányatársulat jóleső, a Kilczer és Vehov- szky cég nagyszabású támogatása mellett az egyház közönségének megértéséből s hisszük, hogy a még hátralevő, a hívek kímélése céljából felvett 2000 pengős kölcsön sem fog ezek után nagy gondot okozni. A templomfestési munkálatokat Marinka Gábor kiváló színérzékkel és ügyes kezekkel a templomkórus kibővítését Pásztor István, a palafedési javítást Raczka Gyula, a bádogos munkát Kovács Nándor végezték Kilczer Béla presbiter ellenőrzése mellett..— Legyen kedves az embereken kívül Istennek is ez a megújított hajléka is és áldjon meg minden imát, amit falain belül Hozza küldenek I

önfeláldozó szeretet Egy uri- asszony, egy alkalommal ésszre- vette egy gyárban, hogy munkásleányok napi 10 órán keresztül olyan nehéz munkát végeznek, amely nem nekik való. A munka után este azután haza mennek, gyorsan átöltöznek s mennek átdőzsölni az éjszakát. Szerető lelke nem bírta ki, hogy ne segítsen rajtuk. Mit csinált tehát ? Jelentkezett felvételre a gyárban, végezte napi 10 órán át a nehéz munkát s megkezdte felséges mentőmunkáját.

B

úpos ilyenkor a halottak tanyáján ?. . .

le látom, pityereg. No mindjárt megtudom, hogy miért itatja ott az egereket. Hé. mi bajod ?... Ne könnyezz már no ; gyere ide. ha mondom I

Peti, — mert hiszen ő sirdogált ott egy frissen hantolt sírhalom felelt, — ijedten kapta fel fejét a szóra. Futni szeretett volna, ha János bácsi nem kérleli oly szép, szelíd szóval. De aztán erőt vett első rémületén e odalépegetett az öreg kanászhoz.

János bácsi nem volt az az ember, ki8

ek szíve meg ne essék, ha könnyeket lát.

Ireg volt már, sokat tapasztalt s mivel ő is korán Jutott árvaságra, többet olvasott az árvák könnyéből, mint más a szóból, így történt aztán, hogy mikor Peti elzokogta neki szive nagy bánatát, feje már rég’ ott pihent az öreg kanász ölében.

— Hozzám jössz no, csak ne pityeregj... Segítesz nekem a csordát terelgetni... Te fujhatod a kürtöt is minden reggel, csak ne sírj. Kapsz tejet, túrót, vajat . . . vasárnap meg húst is. Veszek neked ruhát szépet. takarosát... Bibliámat is olvashatod; van abban annyi csudalatos dolog, hogyha elolvasod, még a királynál is boldogabb leszel. Ez az én legdrágább kincsem . . . Neked adom. csak ne menj a hid alá lakni; mert úgy-e azt mondtad, hogy már

Petőfihez I

Megdobban a szívem Neved hallatára 1 Hozzád száll a lelkem,

Te vagy a védszentem,

Hazánk pacsirtája!

Halhatatlan neved Örök dicsőségünk!

A lantod danaja :

Nemzetek imája.

Hírnevedből élünk)

Nem tűrted te azt, hogy Szolgák, rabok lettünk I A lelked villáma Bilincseket rázva,

Dörrent meg felettünk I

Ifjan lelt halálod Ár — a szabadságért I Segesvári sikon Véreztél el titkon —

Az édes hazáért I

Ostromoltál értünk Eget, messze földet 1 Délibábos róna,

Ha nem szülted volna —

Perbe szállnék véled I

Magyarok Istene,

Szánd meg ezt a népet I Add vissza Petőfit, *

Vissza a testét Is,

Tartson törvényszéket!

Glórlás kezével írjon új térképet 1 Nagy Lajos határa, —

Mátyás igazsága — — —

Ezen éid át magyar,

Az új ezredévet I

SZÁNTHÓ FERENO.

Adakozzunk a misszióra. Ha

megtagadom missziói adományomat, akkor a hittérítés félbenha- gyásához járulok.

napok óta olt háltál?... Szegény gyerek, te... Ne busulj. Isten mindent jóra fordít.

Mire az éjszaka ráterítette a falúra nagy fekete leplét, Peti is már ott szunnyadt János bácsi nádfödeles falúvégi viskójában. Édes volt az álom; édesebb, mint nem régen Toboz uram kényes házánál.

Peti napjai csendben és békében peregtek le a jószivű öreg kanász mellett és már nemcsak vasárnap, hanem hétköznap is olvasott az öreg bibliájából s ha János bácsinak volt rá ideje, maga is mindig nagy buzgósággal hallgatta a szent könyv tanítását. Petit meg úgy szerette már, mintha tulajdon édes gyermeke lett volna.

— Aki Istent szereti, — mondogatta sokszor Petinek, annak minden a javára válik. Meglásd, megtér még Toboz Mihály uram szíve is, mert Istennek mindenkire van gondja Talán meg is bánta már, hogy elűzött a hazától.

Ezt azonban csak a jó Isten tudta volna megmondani. De hogy Toboz Mihályné asszonyságnak és Pistinek szívében még nem húnyt ki a szeretet lángja, azt a következő fejezetből látni fogjuk.

IV.

— Hahó hal... Én vagyok üti... Nem harapnak meg a kutyák ? ...

OLVASSUK A BIBLIÁT!

______________1929. július 28.

• Jézus a mintakép. II.

Júl. 29. A haragban. János II 13—17. Márk 111. 1—5. Jézus is tudott haragudni. De figyeljük meg, mekkora különbség van az ő haragja és az emberek haragja közölt. Az ő haragja mindig önzetlen. Ha öt magát bántalmaztak, soha nem hallatott egyetlen zokszót sem. haragját mindig az keltelte fel, ha mást látott bántalmaztatni. — Az ö haragja mindig szeretetből fakadt. Szerette az élet nyomorultjait, azért haragudott a lelketlen elnyomókra, szerette a templomot, azért telik meg szíve haraggal, mikor azt megszentségteleníteni látja, szerette, nagyon szerette az embereket s amikor haragosan ostorozza őket, azt is azért teszi, hogy megtisztítsa őket a bűntől. Jézus haragja tehát mindig szent harag volt. amely mögött szerető szív dobogott s amely sohasem az emberre irányult személy szerint, hanem az emberi gonoszságra. Ám haragudj, de úgy. mint Jézus I

Jul. 30. őszinte igazmondásban. János XVIII. 37. Jézus élete valóban folytonos bizonyságtevés volt az igazságról. „Szájában álnokság nem találtatott.“ Sem fenyegetéssel, sem csábítással nem lehetett eltéríteni az igazságtól. Megalkuvás nélküli egyenességgel képviselte az igazságot; megmondta az igazat ott és akkor is, ahol és amikor fájdalmat kellett azzal okoznia. Éppen ezzel a kérlelhetetlen igazmondásával hívta ki maga elien a farizeusok és írástudók gyűlöletét. Sőt ez juttatta keresztfára is. Csak nem kellett volna az igazsághoz annyira ragaszkodnia, csak meg kellett volna egy kicsit alkudnia és elkerülhette volna a kereszthalált. Ámde ö a megismert igazságot az életénél is drágábbnak tartotta. Az igazsághoz te is légy hű mindhalálig I Júl. 31. Az imádkozásban. Máté XIV. 23. Lukács V. 16. Jézus nemcsak tanítványait tanította meg imádkozni és buzdította őket szüntelenül az imádkozásra, hanem ő maga is rendszeres imádkozó életet élt. Imádkozik a kísértés nehéz óráin, imádkozik csodatételei előtt, imádkozik szenveJános bácsi kutyái azonban egyre hangosabban ugattak a kerítés ajtaja előtt szepegő fincskára, akinek ruhája és hangja már elárulták, hogy nem lehet más, mint Toboz Mihályék féltett Pistikéje.

— Nem harapnak meg. fiam. — adta visza a szót a kanász, — jó embert sohasem bántanak Csak nyiss be szaporán... különben megyek már magam is. Coki Kormos, coki Pandur I... Beste párái, olyan lármát csaptok, mintha tolvajt érez- nétek I . . . Hát mi szél hozott ide, a vén kanácshoz ? Nem szoktatok ti erre felé járni 1 . . .

— Ne nehezteljen János bácsi, — szólt megdöbbenve a fiú, — Gergő tegnapelőtt megsúgta a pajtában, hogy látta Petit 8 azt mondta, hogy itt van a kelmed hazánál. Édesanyám is hallotta, de apám uram még nem tudja. Ezt a kis fánkot hoztam neki itt la ; . . . egyiket én tettem félre az ebédnél, a többit édesanyám rakta papírba, hogy hozzam el Petinek. De magam is szeretném már látni. Olyan régen láttam.

János bácsi csendesen megsodorta hófehér bajuszát, aztán mélyen beletekintett Pisti kék, nyílt szemébe, azon át meg talán a szívébe s kézen fogva a gyermeket hátra vezette a kis kertbe. (Folyt, kör.)