Harangszó, 1929
1929-07-28 / 30-31. szám
elései között a Gecsemáné kertben és a Golgotán. Az imádság volt számára az az aranyfonál, amelyen lelke felemelkedhetett Istenhez. Figyeljük meg különösen azt. hogy az evangéliomok Jézusnak nemcsak kérő, hanem hálaadó imádságairól is beszélnek. Milyen csodalatos, hogy ő, a hatalmas Istennek hatalmas fia mindent hálásan tudott venni az Isten kezéből és soha nem mulasztotta el a hálaadást. — Urunk Jézus taníts minket imádkozni I Aug. 1. Az engedelmességben. Lukács II. 5|. Filipoi II 8. Milyen csodalatos, hogy az Ur Jézus, aki Isten Fia volt. aki parancsolt a háborgó tengernek, a betegségnek és a halainak nem tartotta lealázónak Magára nezve az engedelmességet. Engedelmes volt szüleinek, ő a világ Ura szót tudott fogadni egy szegény tanulatlan ácsmesternek. Gyermekkoráról keveset beszélnek az evangéliomok. de azt az egyet nyomatékosan megjegyzik, hogy „engedelmes vala szüleinek“. — Ha pedig az Istenhez való viszonyát nézzük, azt is az engedelmesség jellemzi. Az Isten akaratának való feltétlen engedelmesség olyan kikapcsolhalatlan tartozéka volt az életének. mint pl. a táplálkozás. (János IV. 34.) Sohasem a maga. hanem mindig az Isten dicsőségét kereste és engedelmességével a saját akaratát mindig alája tudta helyezni és eggyé tudta tenni az Isten akaratával. Megvan-e az életünkben az engedelmesség készsége ? Aug. 2. A türelemben. János XIV. 8—9. Lukács IX. 51—56. Milyen türelmes volt az Ur Jézus I Folytonosan meg nem értéssel kellett küzdenie, örökösen ügyes-bajos emberek dolgaival kellett vesződnie és mégis soha nem veszti el a türelmet, soha nem hangzik az ajkán keserű kifakadás. Hányszor próbára tette a türelmét tanítványainak a gyarlósága I Szavával, tettével, életének a példaadásával folytonosan a felebaráti szeretetre tanította őket és ime mégis látnia kell, hogy tanítványaiban milyen hamar fellobog a bosszuállás tüze. Három évig szemlélhették közvetlen közelről szent életét, láthatták csodatételeit és ime mégis azt kell tapasztalnia, „nem ismerték meg őt“. És ennyi gyarlóság láttára is tudja őket tanitgatni türelemmel. Tudjuk-e mi ilyen türelemmel hordozni embertársaink gyöngeségeit 7 Aug. 3. A bizó reménységben. Máté XIII. 31—32 János XVI. 33. Bibliaolvasásunk közben figyeljük meg. hogy Jézusnak a hite, jövőbe vetett bizakodó reménysége mindig erősebb volt, mint az eléje tornyosuló nehézségek és akadályok. Hogy elcsüggedt volna a legtöbb emher az ő helyében Gondoljuk csak el, hogy látszólag semmi eredmény nem mutatkozott odaadó munkája után. Egynéhány szegény, tanulatlan halász-ember és publikanus csatlakozott hozzá csupán, ellenben a nagy tömeg ment tovább a maga bűnös útján. És Jézus mégsem csüggedt sohasem Szeme túllátott a jelen látszólagos eredménytelenségein és meglátta az evangéliom eljövendő diadalát. Bízott az isteni Ige mustármagjának magasbatörő. diadalmas erejében. Bízott abban, hony ez a megátalkodott bűnös világ egyszer legyözetve térdet fog Őelőtte hajtani- És reménységében ügye hogy nem szégyenült meg ? Csüggeteg hitetlenségünkben taníts minket hinni Tebenned és a Te ügyedben — Urunk I Aug. 4. Az Istenhez való viszony tekintetében. Janos X. 30. Jézusnak Istenhez __1929. július 28_________________ BARA NQSZO. való viszonyát mindig a teljes összhang jellemezte. Azért volt az élete olyan csodálatosan szép és harmonikus, mert mindig az Is énnél és az Istenben élt. Ezt a töké'etes öszhangot soha semmi meg nem zavarta. És ez adott néki erőt nehéz munkájában. Amikor mindenki elhagyta is, tudta, hogy „nincs egyedül“, mert vele van az Isten, aki igazságot fog majd őnéki szolgáltatni. Ez adott az életébe kitartást, békességet, biztonságot — Ebben a tekintetben legyen nekünk különösképpen mintaképünk az Ür Jézus. Az Istennel való helyes viszony helyreállításában, amelyet megrontott a bűn. Ha ebben tudjuk követni Jézust, akkor a többi már nem nehéz. Segíts meg minket jó igyekezetünkben. Ámen. Szabó József. Jó lenne! Mostan cifra rétek selymes nyoszolyája, Ahol nem fáj a szív s lelkünk nem száll tova. Nefelejcskent az ég gyengéden ránk borul, A fény meg permetez, mint édes hlmpora. S a hazugság festett csúnya áltatásból Kilopni magunk s inni a nyár derűjét. És az egyed illet karján újra látni, Milyen a gyermekes, boldog együgyüség. S nem tudni, az élet Nérója örvényes, Örült hahotaval porondján kit tipor. Hogyan reszket a lég. ha jaj morajlik át S ha fekete határt üz az anya-sikoly. S végre azt sem tudni, hogy magunké vagyunk, Csak néma, létezés előiti csendeken Ez Isten kezektől ringatott bölcsőben Álmodni fehéret, bűnöktől mesztelen. BAKÓ JÓZSEF. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. „Az evangélikus lelkészt — írja a Magyar Protestánsok Lapja július 14 dikt számában — megállította a váci püspök parancsa a temető kapujában: Az újpesti régi temetőbe az evangélikus púp ónak Luther - kubai nélkül teheti be a lábát... Ue meg egy rövid ima.dto.uot sem mondhat el az édesanyja sírjánál, aki evangélikus volt és tiz gyermekkel ajándékozta meg a magyar hazát.. Az édesanya koporsója ott állt a temető kapujában; mellette az evangélikus lelkész, imádságos könyvvel a kezében. de a lelkész előtt zárva volt a temető kapuja.. . Milyen jogon tilthatták meg azt, hogy a protestáns lelkész nem mehet be az újpesti temetőbe? Ha tegnapig szabad vad, miért nem szabad ma és hal nap?" Végtelenül boldogok volnánk, ha a fent bbi sajnálatos eseménnyel kapcsolatban legközelebb oly értelmű magyarázat hírét v>nnők, mely minden tekintetben kielégítené a felizgatott kedélyeket. Két konferenciát rendezett a „Fébé“ Evang. Diakonissza Nőegylet június utolsó napjaiban Klotild- liaeten. Áz egyikei tagjai számára jún. 25—27-én. Ezen hitmélyítő konferencián két előadássorozat vonult végig : A keresztyén ember gondolatvilága, érzelemvilága és akarata A keresztyén ember lelekmenlő szolgálata közönyös, kereső és visszaesett lelkeknél. A másik konferencia június 28—30-ig a hitébresztés szolgálatában állott. Nyolc előadás hangzott el ezen : 1. Kezdő bibliaolvasó nehézségei. 2. Kezdő imádkozó nehézségei. 3. Az elveszett juh. 4. A keresett drakhma. 5. A hazatérő fiú. 6. A visszafogadott gyermek 7. „Jer és lásd meg I“ 8. „Effata I Nyilatkozzál meg I“ Mindkét konferenciát egy-egy szeretetven- dégség vezette be, melyen Pauer Irma diakonissza főnöknő, az egyesület elnöke üdvözölte a megjelenteket a napi Losung- igék alapján. A szeretetvendégségek alkalmával. valamint az evangelizéló konferencia egyes óráin szavalatok, énekszámok, szóló, duett, és karének tették még melegebbé s változatossá a programmot. Volt úrvacsora s mindkét konferencia végén beszámoló és hála összejövetel. A résztvevők. kiknek száma az ország legkülönbözőbb tájairól meghaladta a 600-at, naponként érezhették az örömöt, mellyel az Ur Jézus Krisztus követése jár. Az egyes előadásokat a következők tarlottlák : Pauer Irma, dr. Farkas Maria. Soltész Gyuláné, Trauschenfels Elza. Vargha Gyuláné, Bélák Sándor, Boross Mihály, Falussy Sándor, Mohr Henrik, dr. Molnár Gyula, Gáncs Aladár. A két konferencián, mint állandó vendég, jelen volt Laitinen Toivo finn segédlelkész, Magyar nyelvű felszólalásaiban igen mély benyomást tett a jelenlevőkre a Krisztus szerint való életről szóló bizonyságtétele. Nagyon kedves volt. amit a finn lelki ébredési mozgalmakról mondott s nagyon komoly, amit magyarországi tapasztalatairól. Indítványára a konferencia üdvözölte a finn testvérek konferenciáját, mely egy héttel később, július első hetében folyt le. Náluk tavaly egy ilyen konferencián 8000 ember vett részt. Hisszük, hogy még nálunk is lesz máskép. Addig is legyünk hálásak azért, hogy már eddig segített az Ur I ____________________________237_ E GYRÖL-MÁSRÓ1. A mindennapi életből. Rendelet az adók emberséges behajtásáról. 'Az adóbehajtások enyhítését régen kérte Wekerle Sándor pénzügyminiszter, aki most a pénzügyigazgatóságoknak azt az utasítást küldte, hogy járjanak el méltányosabban a végrehajtásoknál. A miniszter utasítja a közegeit, hogy az adófizető csak akkor fizessen, amikor fizetésre képes és az adóbehajtó közegek ne követeljenek ott fizetést, ahol ez nem lehetséges. Végül arra utasítja a miniszter a közegeket, hogy ne alkalmazzanak ott szigorú rendszabályokat, ahol a fizetési készség megállapítható. — Itt említjük
