Harangszó, 1929
1929-07-07 / 28. szám
218 HARANOSZO. 1929. július 7. a Népszövetség, a trösztök, az „aktiv katholicizmus“ s a gyakorlati keresztyénség világmozgalmai uralják a közgondolkozást, végzetes hiba volna, ha akár a kisebb, akár a nagyokb lutheránus közösségek elhanyagolnák testvéri kapcsolataikat. — A magyar delegáció vezetőjének mély hatást tett szavai után Morehead, az amerikai evangélikus egyház elnöke szólt, majd Luther kiskátéjának négyszázéves jubileumát tartották meg, J. M. Reu, az amerikai „Wartburg-szeminárium“ tanárának előadásával. Jánoska felvidéki tót püspök prédikált ezután és a délelőtt többi szereplői dr. Marah- rens hannoveri püspök, Ludwigs dán püspök, Walbaum romániai főgondnok, Elért német elnök, Stadener svéd püspök és Bursche lengyel főszuperintendens voltak. Mennyi az evangélikusok száma? Egy északamerikai egyházi statisztika közli, hogy a földkerekségen 81 millió 23.180 evangélikus hívő él. Ez annyit jelent, hogy a protestáns felekezetek közül legnagyobb -az evangélikus. Metho- dista van 28,287.207, anglikánus 21,169.134, baptista 20,025.971, presbiteriánus 19,206.896, kongre- gacionalista 5,124.839. A földön élő összes protestánsok száma 174,837.327. A tékozló fiú. Irta : Csőváry Dezső. De sok ember visszasírja azt a sokszor lenézett és megvetett falut. De sok ember szeretne visszajönni a hűtlenül elhagyott szent rögökhöz, a pacsirta dalától hangos zöld mezőkre, a nádfödeles, kicsi, de barátságos házikókba és a fehérfalú templomokba, ahol olyan ismerős volt minden, ahol oly közel volt az Isten 1 De sokszor már nem lehet. Sokszor már késő. Csak lélekben széllhatunk oda, hol gyermekéveinkkel oly boldogok voltunk, csak könnyeinken keresztül nézhetjük szülőföldünknek messze kéklő hegyeit. Jön óra. amikor a legnagyobb jólét közepette is megcsendül lelkünk mélyén a dal: „Hejl de szívem, csak azt mondja Jobb otthon 1“ Ami elmúlt, nem jő vissza 1 A múltat nem lehet könnyekkel visszahozni. Elég egy ballépés, mely örökre elrontja szépen induló életünket. Ezt a ballépést sírta vissza Sebők Mihály is. Két telek földje volt, amolyan jó fekete Csalit község határában. Amikor hazajött a mezőről, itthon mosolygós hitvese é* négy szép gyermeke fogadta, no meg Levél. Méltóságos Dr. báró KAAS ALBERT urnák, a Lutherszövetség elnökének BUDAPEST. Hazánk válságos helyzetében a közvélemény fokozott érdeklődéssel fordul nemzetünk dicső múltja felé, mert a történelemben keres eligazodást, annak váltságában útmutatást és a nagy példákban okot és jogot a jobb jövőbe vetett hithez. Föllendült a történetkutatás, de ezzel egyidejűleg új irányok keletkeznek, amelyek a világháború után megváltozott gondolkodás és a jelen felfogás szemüvegével vizsgálódva, a múltban a mai modern irányokat, annak igazait a mai kor gondolatainak, irányainak és céljainak akarják szolgálatába kényszeríteni. Ezt a mozgalmat történelmi átértékelésnek nevezik. Hogy a történetírás nem állhat meg a történeti események száraz és egyszerű felsorakoztatásában, nyilvánvaló azért, mert az egyes korok nemcsak magukat ítélik meg saját gondolataik szerint, hanem a múltat is más és másképen fogják fel és bírálják el. Azonban ez a mozgalom semmikép sem mehet odáig, hogy a múltat egyszerűen elvonatkoztassa és kiszakítsa saját korától és annak uralkodó gondolatvilágától. Az átértékelés nem lehet érték- csonkitás, de nem lehet elértékte— mondjuk — jó, zsíros töltött káposzta 1 Hej! a kutyafáját, de szép élet is volt az I Szép asszony, jó feleség, kedves gyermekek ; mindenünnen melegség, szeretet áradt feléje. De ez csak volt I Mert Sebők Mihályt is megkísértette a gazdagság, a fény, az úrhatnámság. Ez pedig úgy történt, hogy egyszer Mihály fenn járt Pesten és itt találkozott a kisértővel Khon Adolf ügynök képében, aki rávette, hogy adja el mindenét és nyisson itt Pesten kocsmát. — Thudja Sebők uram — mondja a zsidó — cshak ógy fog dűlni a sok arany a maga zsebébe. Gyerekeiből urakat nevel és maga is úr lesz, eztet én mondok magának a Khón ! Addig-addig, míg Sebők bedőlt Khón úr meséinek. A felesége térdenállva rimán- kodott, — Mihály I ha ismer kend Istent, ne menjen el, ne tegyen tönkre, nézze ezt a négy ártatlan gyereket ... mi lesz belőlük . ...? — Úri — felelte Sebők. — Különben is ne papolj itt nekem . . . tudom, mit teszek I Meguntam ezt az örökös robot munkát. Ezentúl én is úr leszek, te meg úrnő. Más dolgunk nem lesz, csak az, hogy a pénzt gyűjtsük. lenítés sem, mert akkor megszűnik történetírásnak lenni. Engem egyénileg felette bánt, hogy éppen mostanában, amikor az integer Magyarország érdekében csak a történelem által igazolt objektiv igazságok felvonultatásával lehet kilátásunk a sikerre, ezt a nemzetközileg egyedül hatásos történeti objektivitást látom veszélyeztetve, abban a szenvedélyes törekvésben, melyet Magyarország kereszténysége indított Magyarország keresztyénsége ellen, és amely nagyon is kárhoztatos tendencia ellen nincs senki, aki megvédjen. Ezen történelem-átírást én veszedelmesebbnek tartom, mint ellenségeink sajtókampanyját ellenünk és ez ellen szeretnék tenni a magam módja szerint, olyként, hogy meg nem cáfolható adatokat vonultatok fel azon állítás ellen: hogy a magyarországi protestántizmus a magyar kultúra érdekében semmit, vagy csak igénytelenül keveset telt. Én úgy tudom, hogy a magyar protestantizmus elévülhetetlenül nagy dolgokat művelt és pedig a kultúra minden terén és annak minden eszközével. Ezen örök tények és az ezeket a történelembe kitörölhetetlen -betűkkel beírt eleink érdemeit szeretném megnyitva és feltárva a magyar közvéleménynek rendelkezésére bocsátani oly alakban, mely megengedi, hogy kevés keresés után bárki ráüthesse a lapokat azokra a nevekre, akik a magyar Hiába volt minden beszéd, rimánkodás. Sebők eladta földjét, házát és Budán nyitott egy kocsmát. Eleinte jól ment az üzlet. Szerették a tiszta kocsmát, de még inkább a kocsmá- rosné ízletes vacsoráit. A baj ott kezdődött, amikor Sebők is kezdett inni. Megszerette a finom borokat és idővel többet ivott, mint a vendégek. Ebből kifolyólag elhanyagolta üzletét. És a lejtőn nem lehet megállni. Mind jobban és jobban ivésnak adta magát. A vendégek elmaradtak, az adósság megnövekedett és egy szép reggelen arra ébredt fel Sebők, hogy se üzlet, se pénz. se föld. Másnap már utcasöprü volt. Rákönyökölt a söprű nyelére és nézte a mellette elsuhanó fényes autókat, vígan tovasiető embereket, nézte azt a fényes, zajló, hullámzó életet, amely elnyelte pénzét és boldogságát ... és egy nehéz könnycseppet törölt ki szeméből. Amint így nézelődött, valaki hátulról megbökte. Hátranézett. Egy gyanús külsejű ember állt ott és megszólította Sebőköt. — Mit búsulsz cimbora ? Látom, nehéz gond nyomja szívedet. Nem segíthetnék rajtad ? — Eh I menjen az úr a fenébe — mór
