Harangszó, 1929

1929-07-07 / 28. szám

HARANQSZO,

219

kultúra tölténetét csinálták az evangélium világosságával és Isten igéjének erejével, lettek légyen azok akár tudósok, akár politikusok, akár orvosok, mérnökök, katonák, kereskedők, vagy egyéb hivatásuak, Szeretnék kulturhistorikusok részére, de minden magyar részére oly forrásmunkát megalkottatni, amelyből könnyűszerrel mindenki megtudhatja a magyar protestantizmus nagyjainak nemcsak életrajzi adatait, hanem munkájuk megcáfolhatatlan ténybeli és írásbeli dokumentumait is. Afféle lexikonszerű összeállításra gondolok, amely találó és rövid képet ad minden nagyunkról, de ugyanakkor rámutat azokra a forrásokra is, melyekből a behatóbb érdeklődés bővebb adatokat is kereshet.

Ilyen „Protestáns Történelmi Adattár“ elkészítéseinek céljaira az Országos Lutherszövetségnek 2000 pengőt bocsátók rendelkezésre azzal, hogy ezen összeggel jutalmaztassa a fenti gondolatomat leginkább megoldó pályamunkát, melyet, ha az Országos Lutherszövetség által ennek megbirálásával megbízott társasága érdemesnek talál, hajlandó vagyok olyként támogatni, hogy kiadása lehetségessé váljék.

A pályamű, melyre saját nevükkel megjelöltem, pályázhatnak evangélikus és református írók, 20 ívnyi terjedelmű legyen. Kikötésem csak az, hogy egyenlő becsű páfya- munkák között az evangélikus szerzőnek adandó ki a pályadíj. Miután azt is tudom, hogy a gon1929. július 7.____

________

dult hátra Sebők. Semmi köze az én gondomhoz !

— Jó. jó — felelt az idegen — azért nem muszáj az embert felfalni. Én csak segíteni akartam, mert magunkfajta szegény embereknek bizony nehezen megy... nincs lóvé ... mi ?

— Mi az a lóvé ?

— Hát az fiam amolyan jó dohány, amit nem pipába tesznek, hanem zsebbe. Pénz, koma, pénz I mert csak azért szóltam, mivel láttam a fizimiskádon, hogy neked is üres a zsebed, ennélfogva üres a hasad is I

— Semmi köze hozzá I

— Hát közöm az nincs, csak hát azért szóltam, hogy nem volna-e kedved munka nélkül egy kis pénzt keresni ? 1 Mer' ha nem, úgy csak söpörd tovább ezt a büdös utcát a burzsujoknak pár rongyos garasért I

És ezzel már ment is az idegen. De Sebők visszahívta. Szeget ütött fejébe a „munka nélkül“ és a „pénz“ szavak. Jó helyen kopogtatott ismét a kisértő.

— Hát mit is mondott az úr ? — kérdezte Sebők.

— Mondtam 1 Pénz, munka nélkül.

— Hm, hm — töprengett Sebők.

— Osztán, hogy lehet az?

dolatom megvalósítása nagy könyvtári kutatásokkal jár, Méltóságodra bízom, hogy miként gondolja megválogatni azokat az írókat, akiket a munka megbirálásával a Luther- szövetségnek e célra Méltóságod által kiküldött bírálóbizottsága megbíz. Ugyancsak Méltóságodat kérem meg arra, hogy ezen bizottság elnökségét, nem mint a Lutherszö- vetség elnöke, hanem egyetemi tanár minőségében mindenképen vállalni szíveskedjék és hogy a bizottság tagjai között dr. Dona- novszky Sándor egyetemi ny. r. tanár, Nagy Miklós dr. országgyűlési könyvtári főigazgató és dr. Mályusz Elemér egyetemi magántanár urakat dezignálni, illetve őket a bírálói munkára megnyerni kegyeskedjék. És legyen szabad óhajként azt is kifejeznem, hogy a pályázat eredménye a jövő évben tartandó ágostai birodalmi gyűlés emlékünnepén hirdettessék ki, illetve tétessék közzé annak az író nak a neve, aki művét legkésőbb 1930. december 31-ig nyomdára megérett állapotban a Lutherszö- vetségnek átadja.

Amennyiben az első pályázat meddő maradna, megint Méltóságodra bízom az újabb terminus kitűzését, mely azonban egy évnél hosszabb ne legyen I

Fogadja nagyrabecsülésem ő- szinte kifejezését, mellyel vagyok Baján, 1929. május hó 16-án.

őszinte tisztelője: Lelbach Oszkár.

Püspöki egyházlátogatás a soproni felső egyházmegyében.

Harka község határénál a leventék lovasbandériuma fogadta Kapi püspököt, aki ezektől kísérve vonult be diadalkapun a majdnem színtiszta ev. községbe. A paplek előtt a gyülekezeti énekkar köszöntötte, majd a gyülekezet felügyelője, Renner Oszkár máv. főfelügyelő, fogadta meleg üdvözlő szavakkal. A templom elé érve Daniélisz Róbert, a gyülekezet lelkésze üdvözölte a püspököt, aki ezután kíséretével bevonult a templomba, ahol kezdetét vette az istentisztelet. A gyülekezet lelkésze Ef. 2, 8—9 alapján hirdette az igét, majd a püspök Jer. Sir. 3, 58. alapján tartott német nyelven mélységes hatást kiváltó egyházi beszédet. Istentisztelet után közgyűlés volt a templomban. Az elemi iskolai oktatást ebben a gyülekezetben nem szemlélhette meg a püspök, minthogy a tanítás kanyarójárvány miatt szünetelt. A gyülekezet által rendezett ünnepi közebéden a gyülekezet felügyelője meleg szavakkal köszöntötte a püspököt és lelkesen tett hitvallást a német lakosságnak a magyar hazához való ragaszkodása mellett. Az ebéd végeztével a püspök kíséretével visszatért Sopronba.

14-én, pénteken, délelőtt a kőhidai állami fegyházat látogatta meg a püspök. Itt két istentiszteletet is tartott. A rabok előtt Lk. 23, 42, 43 alapján beszélt és megindító volt látni, hogyan lopakodtak elő szavainak hatása alatt a könnyek a feszült figyelemmel reászegezett szemekből és szántották végig a bűntől megbélyegzett arcokat. A telep ev. tisztviselői, őrszemélyzete és hozzátartozóik előtt Jel. 3. 8 alapján hirdette a főpásztor az igét, buzdítva őket, hogy elszigeteltségükben is tartsanak ki híven.ev.anyaszlegyházuk mellett. Délben az esperesség diszebédet adott a püspök tisztelőiére Sopronban, amelynek végeztével Brennberg-bányára szállt ki a főpásztor. A bányászzene és énekkar köszöntése, valamint a bányaigazgató bensőséges üdvözlő szavai után a püspök itt

kezébe 100 pengő előleget és kiadta neki a parancsot, hogy ma éjjel egy órára ott legyen a temető kapujánál. Égy magas, ősz hajú úr fog arra menni, azaz a temetőbe fog bemenni. Ezt az urat üsse le.

Aznap este Sebők nem ment haza kicsi családjához, hanem beült egy kocsmába és ivott. Órák múltak és minden órával nehezebb lett Sebők szíve. Mér megbánta, hogy Ígéretet tett, de a vérdíj nála volt. Menni kell I Tizenkettőt ütött az óra.

Testében borzongást érzett, de mégis elindult. Maga se tudta, hogyan ért a temető kapujához. A temető fái kísértetiesen bólogattak. A fehér márványkeresztek mintha megelevenedtek volna. Úgy néztek ki. mint a megholtak hazajáró lelkei. És mind Sebők felé nézett, vagy csak ő gondolta.

Nem messze az egyik síron egy fekete alak feküdt és a néma csendben fel-felhangzott egy asszony fuldokló sírása.

— Óh Irgalom Atyja el ne hagyj! — suttogta Sebők.

És az őszhajú úr már jött is lassan, csendesen, lehajtott fejjel, mint akinek nagy bánata van.

Sebők elbújt a kapu mögé egész testében remegve. Kezében szorongatta az élesre fent kést. Az öreg úr odaért. Bement a

— Nagyon egyszerű — feleli az idegen. — Egy pasast kell leütnöd ma éjjel 1 órakor a kerepesi temetőnél, amiért kapsz ezer pengőt I

— Menjen az úr, mert úgy vágom derékon, hogy rögvest jobblétre szenderül. Hát mit gondol, mi vagyok én, gazember, gyilkos ? I

— Én csak ajánlalot tettem — veté ellen az idegen — ha nem tetszik, úgy söpörje tovább ezt a vacak utat ingyen. Különben gondolkozzon, a sarkon várom.

S ezzel már tovább is lépett az idegen.

Sebők szívében vad vihar tombolt. A kisértő nagyon próbára tette. Az angyal óva intette Sebőköt: ne tedd. ne légy gyilkos, mert tömlöcbe kerülsz, mi lesz akkor árva gyermekeiddel ? Jobb szegényen élni, de becsületesen, mint gazdagon, de becstelenül.

De a sátán mást súgott Sebők fülébe : „Ugyan ne tépelődj, hanem menj az idegen után. Ezer pengőd lesz, amin vehetsz egy kis földet. .. nem tudja meg senki . . . eredj. .. mit bámulsz... vagy jobb ezt a piszkos utcát söpörni . . . menj, míg nem késő 1“

És Sebők ment... ment, mint egy alvajáró lélek. Az idegen mér várta. Leolvasott