Harangszó, 1929
1929-07-07 / 28. szám
XX. évfolyam. 1929. július 7. 28 szám. ■nrkmti-UuUUnUI i SZOMBATHELY V*" Oh nagy Isten, sok a vétkem, a Halld meg esdő fohászomat És he wf» ,g énnekem «820“ ára negyedévre I P 28 f. Félévre a P 40 I. Cloportoe küldéaael 10*/.-oi kedvesméay. Amerikát» egéaa évre I dollár ; aa utódállamokba negyedévre 1 P (0 011 Alapította KAPI BÉLA 1910-ban. Laptulajdonol: i DDnántftll LatliBr-SzOvetséo. áz Onzágoa I.uthor-SzSrat- ■é* blrataloe lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZŐ szerkesztő- kiadóhivatalának Szombathelyre (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkén és tanító. MoGJetSDik iníodea Tssírnae Szőlőmetszés. János ev. 15.2.. „Minden szőlőveszőt, mely énbennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz ; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.“ I sten is úgy cselekszik tehát velünk, mint a vincellér a szőlővesszőkkel. A termőágakat a vincellér időnként visszavágja, megtisztítja, hogy annál több gyümölcsöt .hozzanak. így járunk mi is. Az Úr kezében mindegyikünk egy zöldelő szőlőág. Minden igaz keresztyén lélek egy termőgaly a tápláló szőlőtőkén : a Krisztuson. Tehát elengedhetetlen szükséges, saját jól felfogott érdekünk kívánja, üdvösségünk kívánja, hogy az Úr időnként kezébe vegye a kést és visszanyessen minket, megtisztítson minket, szőlőskertjének zöldelő ágait. Jönnek hát a szomorú napok ... járjuk a szenvedések iskoláját ... és így vágja le rólunk Isten keze a vadhajtásokat, a gyümölcsöt nem termő ágakat, így akarja elpusztítani önzésünket, gőgös elbizakodottságunkat, így akar felébreszteni a veszedelmes nyugalomból, a halálos álomból, hogy minél több gyümölcsöt teremjünk. Persze ez a „szőlőmetszés“ nem megy minden fájdalom, könny és jajszó nélkül. Sokszor éppen Isten gyermekei érzik legjobban, hogy keresztyénnek lenni kereszt nélkül nem lehet. A szőlővesszőnek is kicsordul nedve, „vére“, — azt mondják sír és vérzik — amikor a vincellér kése belevág az ágba... Jusson hát eszünkbe, amikor a mi szívünk vérzik és a mi szemünk sír, hogy az Úr vágja, tisztogatja a mi életünk szőlővesszejét, hogy több gyümölcsöt teremjen ... Nézzük az első tanítványokat! Menynyit formált, alakított rajtuk Isten, hogy megtisztítsa őket. Végigvezeti őket a szenvedések iskoláján, hogy mint visszavágott, megtisztított vesz- szők gyümölcsöt teremjenek, a Lélek gyümölcseit!... Velünk is ezt akarja cselekedni az Úr! Minden szenvedés után legyen tisztább a lelkünk, minden betegség után legyünk jobbak, minden szerencsétlenség után istenfélőbbek, hogy velünk is célt érjen az Isten ! Jövel Szentlélek, tégy minket is kegyelemből zöldelő, gyümölcsöt termő vesszőkké az örök szőlőtőkén : a Krisztuson. „Az Istennek jótetszése Éltem zsinórmértéke; Az ő szent és bölcq végzése Lelkemnek üdvössége. Bármit küld rám kegyes Atyám, Mind csak javamra válik ; Benne bízom, ragaszkodom őhozzá mind halálig. Valami van ellenedre, Irtsd ki mind azt belőlem. Hogy tehessem tetszésedre, Amit kívánsz éntőlem ; Add, hogy ami ártana, Tőled elszakasztana, Bármily kedves is, kerüljem, Örömöm a jóban leljem.“ Amen ft Lutheránus Világkonvent gyűlése. □z öt világrész összesen nyolc- ** vankétmillió evangélikusának hivatalos képviselete előtt, a dán fővárosban folyt le a „II. Lutheránus Világzsinat“, amelyre magyar részről báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő és Kapi Béla püspök vezetésével tíztagú küldöttség utazott ki. Mintegy ötezer egyházi vezérember részvételével tartották a megnyítóülést, a Bethesda- templomban, ahol Ostenfeld dán püspök prédikációja után, Soeder- blom, Svédország érseke mondott nagyszabású beszédet „Luther keresztyén személyiségéről és Észak- európát illető jelentőségéről“. Mindjárt a bevezető aktusnál kivételes megtiszteltetés érte a mindössze félmillió lelket képviselő magyar egyházat. A magyarországi egyetemes felügyelő, báró Radvánszky Albert a Németországon és Skandinávián kívül eső valamennyi európai ország lutheránizmusa nevében jutott szóhoz, és többek között ezeket mondotta: — Hogyha az általam képviselt lutheránus egyházaknak múltjába tekintek, joggal mondhatom, hogy ezek „harcos egyházak“. S a kitüntető megkülönböztetést ezek az egyházak manapság szinte még teljesebb joggal viselik. Nem csupán azért, mert az idők szelleme valamennyiük ellen támadásokat intéz, hanem főképpen azért, mert az evangélikus egyház ezeknek az államoknak nagyrészében kisebbség és így úgyszólván exisz- tenciájáért is harcolnia kell. úgynevezett „mártir-egyház“-ak bizonyítják, hogy a lutheranizmus töretlen világhódító hatalmat képvisel napjainkban is, sőt olyan egyházak égnek a munkaakarat és munkakészség lázában, amelyekről azt állítják, hogy nem egyebek „haldokló közösségekénél. Mindezek a momentumok messzehang- zó bizonyítékot nyújtanak afelől, hogy az egyetemes evangélikus szolidárítás megvalósulása: a II. Lutheránus Világkonvent, az egyházak legközvetlenebb létszükségletét elégíti ki, hiszen főként kisebb egységek látják szükségét az egységben rejlő erőnek. Ma, amikojr
