Harangszó, 1929
1929-06-30 / 27. szám
XX. évfolyam 1929. június 30. 27. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa i Danánttill Lotber SiOvstsío 4* Oruágoa Lnther-8tö»el- aég Urataloa lapja. Kéziratok, előfizetési dijak is reklamációk a HARANGSZŐ ezerkeutő- kl adóhivatalának Szombathelyre (Vaavm.) küldendők. Klófizettst elfogad minden avana. lelkiai és tanító. ■egjelenlk dihii wánii. iMrkNitfl'klulóUnUI l SZOMBATHELY Vas vármegye. riókkladóMratal ■ .Luther-Táraaaág* könyv kereskediee Budapest, VOI., Szentklrályi-u. *l/a. A „HARA.NOSZO“ elOflzetial ára negyedévre 1 P 28 f. Félévre 1 P 40 f. Csoportos küldéssel 10»/»-oi kedvezmény, ám erikába egéaa évre 1 dollár; az utódállamokba negyedévre t P 60 1111 A szent forrás. János ev. 7, 37. „Jézus pedig kiálta mondván: Ha valaki szomjuhozik, jöjjön én- hozzám és igyék.“ O h, milyen drága hivogatás ez! Milyen mély értelmű kiáltás!... Benne van a Megváltó könyörülő szeretete és királyi hatalma egyaránt, benne van alázatossága, nagysága, erős, isteni öntudata, a- mely ajakára adja a hívogató igét: „Ha valaki szomjuhozik, jöjjön énhozzám és igyék 1“... Krisztus tehát az üdvösség forrása, az élővíz forrása mindazok számára, akik szomjuhozva hozzá jönnek és merítenek, isznak a forrásból. Akik hozzá jönnek I... ez tehát a nagy feltétel, amit be kell teljesíteni, különben hiába minden. Közelébe kell menni, oda az élő-viz forrásához. Hozzá, hozzá, hozzá I — mondja Luther, ebből álljon minden prédikáció, ez legyen a szent cél, ez legyen az ember legfőbb törekvése. Mind közelebb ahhoz a csodálatos Isten-emberhez, aki ott ült egykor Samáriában a Jákób-kutjá- nál, aki a Samáriabeli asszonynak adott élő-vizet; siessünk hozzá, aki a megfáradottaknak és meg- terhelteknek öröme és vigasztalója; siessünk a jó pásztorhoz, aki „csendes vizekre terelget bennünket“; siessünk a fájdalmak emberéhez, aki a kereszten felsóhajtott: „Szom- juhozom!“. .. így sóhajtott azért, hogy nékünk ne kelljen tovább szomjuhozni I Add ki hát magadnak a jelszót: Krisztushoz!... És indulj el azonnal... még ma! Mert ma még van időd, holnap — ki tudja — nem lesz-e késő I Aki ma nem akar elindulni a Krisztushoz, az holnap lehet már nem is indulhat.. . Ide vonatkozik Jézus intése: „Kerestek majd engem és nem találtok!“... Segíts hát bennünk Urunk Jézusunk, hogy mi még ma hozzád jussunk! Siessen minden szomjuhozó! Siessen az élő viz, az üdvösség forrásához! De egyet ne felejtsünk el: merítő edényt vigyünk magunkkal. Ez a merítő edény pedig nem más, mint a mi üdvösséget kereső, Jézust kereső, kegyelmet váró — szívünk! Igen, ezt vigyük magunkkal, hogy meríthessünk a kegyelem gazdagságából — kegyelmet. Jövel Szentlélek 1 támassz bennünk szent szomjúságot Jézusunk után I „Vezess engem, jó pásztorom Kies meződre kérlek; Soha meg nem fogyatkozom, Ha benned s néked élek. Én fáradt vándor szomjazom. Csak tehozzád óhajtozom, Csák tégedet dicsérlek. * Mint szarvasnak bágyadt szíve Szép vízre kívánkozik, Lelkemnek is epedtsége Tehozzád óhajtozik. Ments meg kínjából bűnömnek, Vigságot engedj szívemnek. Hogy tebenned örüljek.“ Ámen. * A jubileumok korszaka. Irta: dr. Schlltt Gyula. R lig múlik el esztendő, hogy a protestáns világ ne jubilálna. A reformáció gyorsan pergő eseményeinek 400 éves fordulói kötelezik ünneplésre az utódot. Nincs is hiány az ünneplés terén. Németországba küldjük képviselőinket, a reformáció bölcsőjéhez, hogy a nagy események színhelyén adják tanujelét a mi igaz örvendezésünknek. Itthon minden gyülekezetben megszólal a nagy ősökről való hálás megemlékezés. A nagy múlt új világokat formáló hatásaival meg is fogja a lelkeket; az ünneplések alatt egy-egy elfojtott sóhaj, egy-egy megcsillanó köny bizonyítja, hogy híveink szíve hálás az ősökkel szemben és tud odaadó lélekkel emlékezni. A sóhajok csakhamar elszállnak, a könnyeket letörlik s a mindennapi gondok a hálás megemlékezést rövidesen a feledés fekete fátyoléba burkolják. A tapasztalat legalább is ezt mondja. S ha így lenne most is, lenne-e áldás a mi ünneplésünkön, bármilyen fényes, bármilyen megható lenne is az? Nem. A mi jubilánsunk valahogy úgy tűnik fel, mintha az a szívnek csak időhöz kötött megmozdulása volna. Az évforduló reggelével a megemlékezés keltette öröm felébred .bennünk, az ünnepélyek hatása alatt a meghatottság fokára emelkedik s az ünnepnap alkonyával már is leáldozóban van. Azután következik ismét a nemtörődömség s a hitetlenségbe fulladó élet. Ez a mi jubilálásunknak örökké szomorú sorsa. A mi jubileumi ünnepeink legelső sorban másoknak szólnak s nem önmagunknak. Az ünnepléseinkhez ez is hozzátartozik. Megmutatjuk a külvilágnak, hogy mi is vagyunk. Lajstromozzuk a mások által elszenvedett sérelmeinket, felsorakoztatjuk őseinknek világviszonylatokban is nagy érdemeit s mindenki előtt nyíltan megmondjuk szívünknek jogos követeléseit. Minden jubileumunk az élniakarásunk- nak hangos demonstrációja országvilág előtt. Helyes. Ezt a jubilálás hozza önmagával. A baj ott van.
