Harangszó, 1929

1929-06-23 / 26. szám

202 HARANGSZO. 1929. június 23. rendbe szedte, a fiúkat testgyakor­latra is kivezeti, nagy tudós, jeles szónok; félő, hogy Sopronba vi­szik el tanárnak. De nem csak hirét hallották, hanem a fiatal pápai prókátorok: Lazányi Béla, Szente Pongrác, Vid Karoly személyesen is ismerték. Ekkor ugyanis a közel- videkről három falusi pap: Horváth Samu szilsárkányi, Takács Ferenc szentandrási és Gyurátz Ferenc beledi lelkész időnként bejártak a pápai jogakadémiára előadásokat hallgatni és vizsgáztak is. Csupa tudásvágyból tettek ezt, mint volt jó diákok. Eszükben sem volt, hogy prókátorok legyenek. Gyurátz ugyan soha sem kért volna végre­hajtást senki ellen. Ilyen módon ismerték őket a pápaiak s külö­nösen Szente Pongrác, a büki Szente György rokona, ajánlotta Gyurátzot.BognárGábor vendéglős, buzgó egyháztag is tüzbe ment volna Gyurátzért. De voltak Thomay káplánnak is hívei. Mi, akkori nagyobb elemi iskolások Thomay pártján voltunk. Hogy is ne! Még a falukra is ki­vitt bennünket a temetésekre éne­kelni. Három ülés volt a szekéren. Hátul ült a káplán úr a derék, jó Tompa Zsigmond tanítóval, szem­ben mi fiúk hármán és a kocsis mellett is két fiú. Mi voltunk a mozgó kántus. Himnológus pályám ezzel kezdődött. Egy dákai utunkra jól emlékszem, a téli nagy hideg­ben majd megfagytunk. De szíve­sen énekeltünk vidékén. Ilyenkor nem volt iskola. És gyerekésszel megnyugodtunk rajta: bizony egy­szer mindenkinek meg kell halni; s azután jön a halotti tor, jó puha fehér kalács és egy hatos. Ez utóbbival az egyházi művészetet díjazták. Hogy ne szerettük volna tehát a káplán urat, aki minket választott. Még jobban szerette Thomay Józsefet az ősz öreg Királyföldy Peter, volt pápai felügyelő, alsó- görzsönyi földbirtokos. Ott volt a háza Pápán az Uj-utcában. Jól emlékszem a tiszta ősz alakjára. Az ősei, nemzetes és vitézlő ki­rályföldi Király György és Mihály már Mária Terézia korában ott laktak és házasodtak Tompaházán és Berekalján. Az edesatyja is már egyházfelügyelő volt Pápán. Ez a buzgó lutheránus öreg úr kijelen­tette, hogy 30 vagy tán 40 hold földet hágy a gyülekezetre, ha Thomayt választja . lelkésznek. Egyébként pedig semmit. Ilyen fenyes ajánlat, a gyülekezet pedig koldus szegény 1 No, befellegzett Gyurátznak. És mégis úgy történt, hogy La­zányi felügyelő és a presbiterek kijelentettek ; mi tiszteljük, becsül­jük Thomayt, de ő meg fiatal; nekünk most kipróbált idősebb lelkipásztor kell. Ugylátszik Karsay püspök sem akart egészen fiatal és helybt n levő káplánt kandi­dálni. Közgyűlési határozattal ki­lenc egyháztagot küldtek ki, hogy kocsikat fogadván, hallgassák meg Gyurátzot Beleden. Ez április 28-án meg is történt. A beszámoló gyű­lésen templom után magam is mint nagyobb elemi iskolás ott voltam a baloldali karzaton és mély rész­véttel Thomay iránt hallgattam, hogy mennyi dicséretet mondanak ezek Gyurátzról. Csak Bognár Gá­bor szavaira emlékszem (ennek fia jó pajtásom volt): „Nem mon­dok többet, kedves atyámfiai, ha­nem annak a beledi tisztelendő urnák a prédikáló szava olyan, mint a csengő, zugó, szent harang­szó.“ Ez hatott. Pápán még nem volt protestáns harang. Ezután hát az is lesz. (Majd Gyurátz szólal­tat meg ilyent először a tornyos új templomban). A hangulat egészen Gyurátz felé fordult. Karsay püspök Tho- mayt már nem is vette fel a hiva­talos jelöltek közé, hanem Gyurátz mellé Csaply István nemesmagasi, Turcsányi Endre körmendi és Kiss Lajos homokbödögei lelké­szeket jelölte. A pápaiak július 28. egyhangúlag Gyurátzot válasz­tották lelkészüknek. Thomay még a választás előtt Vésére ment So­mogyba, onnan hívták el a szege­diek, hogy korszakos nagy mun­káját ezen az előkelő helyen el­végezze. Dunántúlt azért nem fe­ledte. Öregkorában is kedves han­gú levelet irt régi emlékeinkről. Királyföldv sírva vett tőle búcsút, a pápaiakat pedig haragjával súj­totta. Azonban Gyurátz is fényesen beváltotta a hozzáfűzött reménye­ket. Tatay Sámuel esperes szept. végén iktatta hivatalába. Ott voltam * 8 Erős var a mi Istenünk. Irta : Szende Ernő. 9 — Igen. Az. A saját ünneplő kalapja. Amit a csendőrök a tűz körül, az egyik kazal melleit lalaltak meg Kocsisné leikébe iszonyú sejtelem lo- pódzott. Hirtelen elsépadt, a fogai vacog­ni kezdtek s egész testét a hideg kezdte rázni s ajkai önfeledten suttogták : — Az a kalap ... az a kalap . . . A lelkész ijedten nézett rá. — Tálán rosszul érzi magét asszonyom? Hívjam a cseledet ? Kocsisné hamar összeszedte magát. Tudott parancsolni az idegeinek. Felállt Az arca még sápadt volt, de kémény és határozott. Egy arcizma se rándult már meg. — Köszönöm a szives felvilágosító sza­vait. A többi az én dolgom lesz. A lelkész értelmetlenül nézett rá. Kér­dezni akarta, de az asszony nem engedte szóhoz. — Ne kérdezzen Nagytisztelelü uram. Most úgy sem tudnék még felelni. Majd máskor, később Csak bízzék az Istenben. Erős vár a mi Istenünk I Kezet nyújtott s azzal korát meghaladó léptekkel sietett a ház felé. A lelkész is hazafelé tartott. Egész utón a rejtelmes szavakon törte a fejét, de el­igazodni rajta nem tudott. • Kocsis Gáborné korén lepihent. Hosszú útra készüli, hát korán lefeküdt. A másik szobában meg virrasztód Ko­csis Antal. Aludni nem tudott, hát sohse feküdt le a rendes időben Rendszerint csak a hajnal hozott álmot kis időre a számára. De akkor se aludt nyugodtan. Nyugtalan almok kergetődztek az agyában s minduntalan felriadt. A lelkiismeret kí­nozta, gyötörte, kivált az éjjeleken. Hát most is fenn volt. Egy könyv fe­küdt előtte s azt forgatta. De csak forgatta egyik lapot a másik után. Olvasni nem tudott belőle, mert mihelyt par sort elol­vasott, a gondolatai elhagytak s tudja Isten hol járlak. Mar derengeni kezdett, amikor végre rászánta magát, hogy lefekszik Gepiesen hányta le magáról a ruhát s ledőlt az ágyra Jó ideig hánykolódott ott, míg végre is elaludt. Hirtelen kocsizörgés riasztotta fel. Egy ugrással az ablaknál termett. Az* kinyitotta s kihajolt az ablakon. Éppen akkor fordult ki a kapun a kocsi. A kocsi hátsó ülésén az anyja ült. Egyszerre vége lett az alvásának. Va­lami iszonvu sejtetem szállta meg a szívét. Hová mehet az anyja ilven korán ? S neki egy szót se szólt róla 1 Rettentő felelem vett erőt rajta. A hideg kilelte. Majd hirtelen forróság lepte el s a verejték kiütött rajta. Belebújt az ágyba 8 a takarót a füléig húzta. De a hideg csak rázta. Reszketett minden porcikája. Egész testét láz gyötörte. Tekintete az éjjeli szekrényen álló csengőre esett. Az egész öklével rávágott. Aztán mégegyszer. S aztán szünet nélkül ütötte. A cselédlány berohant. — Csinálj teát I És senki ne zavarjon. Beteg vagyok A leány elszaladt, hogy a parancsnak eleget tegyen Mikor elkészült vele, bevitte az urának s magára hagyta. S aznap senki nem látta a gazdát. Már estére járt az idő, amikor özvegy Kocsis Gaborné behajtatott az udvarra. HHIHIVRl!

Next

/
Thumbnails
Contents