Harangszó, 1929
1929-06-23 / 26. szám
202 HARANGSZO. 1929. június 23. rendbe szedte, a fiúkat testgyakorlatra is kivezeti, nagy tudós, jeles szónok; félő, hogy Sopronba viszik el tanárnak. De nem csak hirét hallották, hanem a fiatal pápai prókátorok: Lazányi Béla, Szente Pongrác, Vid Karoly személyesen is ismerték. Ekkor ugyanis a közel- videkről három falusi pap: Horváth Samu szilsárkányi, Takács Ferenc szentandrási és Gyurátz Ferenc beledi lelkész időnként bejártak a pápai jogakadémiára előadásokat hallgatni és vizsgáztak is. Csupa tudásvágyból tettek ezt, mint volt jó diákok. Eszükben sem volt, hogy prókátorok legyenek. Gyurátz ugyan soha sem kért volna végrehajtást senki ellen. Ilyen módon ismerték őket a pápaiak s különösen Szente Pongrác, a büki Szente György rokona, ajánlotta Gyurátzot.BognárGábor vendéglős, buzgó egyháztag is tüzbe ment volna Gyurátzért. De voltak Thomay káplánnak is hívei. Mi, akkori nagyobb elemi iskolások Thomay pártján voltunk. Hogy is ne! Még a falukra is kivitt bennünket a temetésekre énekelni. Három ülés volt a szekéren. Hátul ült a káplán úr a derék, jó Tompa Zsigmond tanítóval, szemben mi fiúk hármán és a kocsis mellett is két fiú. Mi voltunk a mozgó kántus. Himnológus pályám ezzel kezdődött. Egy dákai utunkra jól emlékszem, a téli nagy hidegben majd megfagytunk. De szívesen énekeltünk vidékén. Ilyenkor nem volt iskola. És gyerekésszel megnyugodtunk rajta: bizony egyszer mindenkinek meg kell halni; s azután jön a halotti tor, jó puha fehér kalács és egy hatos. Ez utóbbival az egyházi művészetet díjazták. Hogy ne szerettük volna tehát a káplán urat, aki minket választott. Még jobban szerette Thomay Józsefet az ősz öreg Királyföldy Peter, volt pápai felügyelő, alsó- görzsönyi földbirtokos. Ott volt a háza Pápán az Uj-utcában. Jól emlékszem a tiszta ősz alakjára. Az ősei, nemzetes és vitézlő királyföldi Király György és Mihály már Mária Terézia korában ott laktak és házasodtak Tompaházán és Berekalján. Az edesatyja is már egyházfelügyelő volt Pápán. Ez a buzgó lutheránus öreg úr kijelentette, hogy 30 vagy tán 40 hold földet hágy a gyülekezetre, ha Thomayt választja . lelkésznek. Egyébként pedig semmit. Ilyen fenyes ajánlat, a gyülekezet pedig koldus szegény 1 No, befellegzett Gyurátznak. És mégis úgy történt, hogy Lazányi felügyelő és a presbiterek kijelentettek ; mi tiszteljük, becsüljük Thomayt, de ő meg fiatal; nekünk most kipróbált idősebb lelkipásztor kell. Ugylátszik Karsay püspök sem akart egészen fiatal és helybt n levő káplánt kandidálni. Közgyűlési határozattal kilenc egyháztagot küldtek ki, hogy kocsikat fogadván, hallgassák meg Gyurátzot Beleden. Ez április 28-án meg is történt. A beszámoló gyűlésen templom után magam is mint nagyobb elemi iskolás ott voltam a baloldali karzaton és mély részvéttel Thomay iránt hallgattam, hogy mennyi dicséretet mondanak ezek Gyurátzról. Csak Bognár Gábor szavaira emlékszem (ennek fia jó pajtásom volt): „Nem mondok többet, kedves atyámfiai, hanem annak a beledi tisztelendő urnák a prédikáló szava olyan, mint a csengő, zugó, szent harangszó.“ Ez hatott. Pápán még nem volt protestáns harang. Ezután hát az is lesz. (Majd Gyurátz szólaltat meg ilyent először a tornyos új templomban). A hangulat egészen Gyurátz felé fordult. Karsay püspök Tho- mayt már nem is vette fel a hivatalos jelöltek közé, hanem Gyurátz mellé Csaply István nemesmagasi, Turcsányi Endre körmendi és Kiss Lajos homokbödögei lelkészeket jelölte. A pápaiak július 28. egyhangúlag Gyurátzot választották lelkészüknek. Thomay még a választás előtt Vésére ment Somogyba, onnan hívták el a szegediek, hogy korszakos nagy munkáját ezen az előkelő helyen elvégezze. Dunántúlt azért nem feledte. Öregkorában is kedves hangú levelet irt régi emlékeinkről. Királyföldv sírva vett tőle búcsút, a pápaiakat pedig haragjával sújtotta. Azonban Gyurátz is fényesen beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Tatay Sámuel esperes szept. végén iktatta hivatalába. Ott voltam * 8 Erős var a mi Istenünk. Irta : Szende Ernő. 9 — Igen. Az. A saját ünneplő kalapja. Amit a csendőrök a tűz körül, az egyik kazal melleit lalaltak meg Kocsisné leikébe iszonyú sejtelem lo- pódzott. Hirtelen elsépadt, a fogai vacogni kezdtek s egész testét a hideg kezdte rázni s ajkai önfeledten suttogták : — Az a kalap ... az a kalap . . . A lelkész ijedten nézett rá. — Tálán rosszul érzi magét asszonyom? Hívjam a cseledet ? Kocsisné hamar összeszedte magát. Tudott parancsolni az idegeinek. Felállt Az arca még sápadt volt, de kémény és határozott. Egy arcizma se rándult már meg. — Köszönöm a szives felvilágosító szavait. A többi az én dolgom lesz. A lelkész értelmetlenül nézett rá. Kérdezni akarta, de az asszony nem engedte szóhoz. — Ne kérdezzen Nagytisztelelü uram. Most úgy sem tudnék még felelni. Majd máskor, később Csak bízzék az Istenben. Erős vár a mi Istenünk I Kezet nyújtott s azzal korát meghaladó léptekkel sietett a ház felé. A lelkész is hazafelé tartott. Egész utón a rejtelmes szavakon törte a fejét, de eligazodni rajta nem tudott. • Kocsis Gáborné korén lepihent. Hosszú útra készüli, hát korán lefeküdt. A másik szobában meg virrasztód Kocsis Antal. Aludni nem tudott, hát sohse feküdt le a rendes időben Rendszerint csak a hajnal hozott álmot kis időre a számára. De akkor se aludt nyugodtan. Nyugtalan almok kergetődztek az agyában s minduntalan felriadt. A lelkiismeret kínozta, gyötörte, kivált az éjjeleken. Hát most is fenn volt. Egy könyv feküdt előtte s azt forgatta. De csak forgatta egyik lapot a másik után. Olvasni nem tudott belőle, mert mihelyt par sort elolvasott, a gondolatai elhagytak s tudja Isten hol járlak. Mar derengeni kezdett, amikor végre rászánta magát, hogy lefekszik Gepiesen hányta le magáról a ruhát s ledőlt az ágyra Jó ideig hánykolódott ott, míg végre is elaludt. Hirtelen kocsizörgés riasztotta fel. Egy ugrással az ablaknál termett. Az* kinyitotta s kihajolt az ablakon. Éppen akkor fordult ki a kapun a kocsi. A kocsi hátsó ülésén az anyja ült. Egyszerre vége lett az alvásának. Valami iszonvu sejtetem szállta meg a szívét. Hová mehet az anyja ilven korán ? S neki egy szót se szólt róla 1 Rettentő felelem vett erőt rajta. A hideg kilelte. Majd hirtelen forróság lepte el s a verejték kiütött rajta. Belebújt az ágyba 8 a takarót a füléig húzta. De a hideg csak rázta. Reszketett minden porcikája. Egész testét láz gyötörte. Tekintete az éjjeli szekrényen álló csengőre esett. Az egész öklével rávágott. Aztán mégegyszer. S aztán szünet nélkül ütötte. A cselédlány berohant. — Csinálj teát I És senki ne zavarjon. Beteg vagyok A leány elszaladt, hogy a parancsnak eleget tegyen Mikor elkészült vele, bevitte az urának s magára hagyta. S aznap senki nem látta a gazdát. Már estére járt az idő, amikor özvegy Kocsis Gaborné behajtatott az udvarra. HHIHIVRl!
