Harangszó, 1929

1929-06-23 / 26. szám

1929. június 23.

__________

a beköszöntőjén, de akkor engem még nem vett le a lábamról. Én még Thomayt sirattam. De egy hét múlva a piacon a két tornyu öreg templom előtt honvédzászlóavatás volt s itt Bogyay plébános és Lisz- kay lelkész után Gyurátz olyan hatalmas, gyújtó beszédet mondott, hogy az egész város, sőt a vidék is hónapokon át erről beszélt. A pápaiak büszkék voltak papjokra. De Királyföldy nem bocsátott meg ezután sem. Mikor Gyurátz a hivatalos látogatást tette nála, hidegen, majdnem, sértően fogadta. Szinte tüntetve hamarjában 5000 forint alapítványt adott az Egyetemes Gyámintézetnek s előre hirdette, miként tagad iá ki végrendeletéből a pápaiakat. Közel volt már a sirhoz s a soproni lyceum Értesítője 1875 nyarán nagy örvendezéssel közölte, hogy néhai Királyföldy Péter pápai lakos, alsó- görzsönyi 300 hold birtokát a rajtalevő lakóházzal és gazdasági épületekkel, továbbá pápai házát és adóslevelekben levő értékét a dunántúli egyházkerületnek hagyta oly feltétellel, hogy több kisebb és nagyobb hagyaték kifizetése után a fennmaradt összeg felét a soproni főiskola, másik felét pedig a ké- pezde és a kér. gyámintézet kapja. Pápán csupán a gyülekezeti szegényeknek hagyott 400 forintot. Gyurátz az Évkönyvben mint a pápai gyülekezet volt hitbuzgó felügyelőjéről emlékezett meg róla minden keserűség nélkül.

Pápa tehát el esett a nagy örökLeszállt a kocsiról s bement a lakásba. A szolgáló ép szembe jött vele a folyosón.

— Te Julis ? Ma nem vacsorázom. Korán lefekszem. Hót ne zavarjatok.

S aztán belépett a szobájába.

Óit ledobta magáról a köpönyeget s összetörtén rogyott a karosszékbe A két kezébe temette az arcát 8 hangosan felzokogott.

Kocsis Antal észrevette, hogy az anyja megérkezett. Odalépett az ajtóhoz és hall- galódzott.

Egy ideig csend volt az anyja szobájában.

De aztán szivébe markolt az anyja zokogása.

Egész testében összerózkódott.

Egy ideig habozott. Nem tudta, mit tegyen. de aztán hirtelen elhatározással rántotta fel az ajtó! s belépett a szobába s ott némán állva maradt.

Kocsisné hirtelen felpillantott.

Arca iszonyú rémületet fejezett ki. Felállt s a két kezét kinyújtotta s felsikoltott belőle az iszonyat hangja.

— Távozz innen ! Távozz 1 Te templomgyilkos I

S ójultan esett össze

Kocsis Antal hótratántorodott. Azt hitte, ‘aglóval ütötték homlokon. Nekiesett az

HARANQSZO.

ségtől s bizony akadtak, akik felhányták : ez most mind a mienk volna, ha Thomayt választjuk. Mennyire fájhatott ez Gyurátz érzékeny lelkének I Milyen nagy kárt okozott ő Pápának! Nem csoda, ha ő is igyekezett a gyülekezet vagyoni állapotát javítani. De mindenek előtt Isten országát kereste s hű lelkipásztori munkáját e közben anyagi téren is váratlan nagy siker koronázta.

Élt Pápán Királyföldyvel egy időben egy gazdag molnár, Németh Mihály, ki a Tapolcán épült malmát eladta, feleségétől és leányától elváltán. Istennel és az emberekkel meghasonolva a városon kívül az egyik szőlőhegyen élt. Azt mondták, ha néha a váro-ba bejött és a templom mellett elhaladt, még ezt is megfenyegette. Mi gyermekek jól ismertük és féltünk tőle. Erős, zömök termetű volt, gyorsan, nagy léptekkel, vastag, bottal járt és nagy, sötét szemüveget hordott. Gyurátz szánalmat érzett a szerencsétlen ember iránt Öccsének és bizalmasának, Németh Pál káplánnak mondta: „Ezt az embert meg kell térítenünk.“ És megbeszélve a tervet, előőrsnek a „főkáplán urat“ küldte ki hozzá azon a címen, hogy ő is Németh, talán rokonok is, próbálja meg. (Gyurátz mar az első káplánját is, ki unokaöccse volt, tréfásan főkáplánnak nevezte, mivel őt magát is a városban r. kath. szokás sze int „érdemetlenül“ főtisztelendő urnák címezték).

ajtónak. Ha az nincs ott, hányát vágódik.

Pór perc is elmúlt, mire magához tért.

Odalépett az anyjához. Átnyalábolta s a divónra fektette. Aztán elővette a zsebkendőjét, belemórtotta a lavór vízbe Odatérdelt az anyja elé s törölgetni kezdte az ájultnak az arcát.

Kocsisné lassan magához tért. A szemét felnyitotta.

Kocsis Antal belenézett azokba a jóságos szemekbe.

Iszonyú rémületet olvasott ki azokból.

Kocsisné megmozdult.

Az egyik kezét fel akarta emelni.

Kocsis Antal elkapta azt a kezet s a szívére szorította.

Most megmozdult az ajk.

Szólni akart.

Kocsis Antal a másik kezével lefogta azt az imádsógos ajkat S feltört belőle a hónapokon át rejtegetett bűn esdeklő szava.

— Éri1 voltam jó anyám, en voltam. Oh, ne átkozzon, úgy is elég átkozott vagyok már A bűn súlya rám nehezedett s gyötör éjjel, nappal Nem volt egy nyugodt percem, nem volt egy pillanat nyugsógom. A bűn réme kisért szüntelen. Lelkileg roncs vagyok s a testem is roskadoz. Maholnap úgy is a sír ölén pihenek meg. Hát ne

203

Jó egy órányit gyalogolt a főkáplán úr, mig kijutott a szőlőhegyre. De a hegylakó névrokona nem is fogadta. „Nekem nincs papra szükségem“ — ezt üzente ki és nem is hívta be a hajlékba. És így járt a főkáplán másodszor is. A rossz előjelek után maga Gyurátz gyalogolt ki a hegyre. Bizony volt szüksége a Gusztáv Adolfoól. Bethlen Gáborból szedett bátorságra. Neki is lehetett része gorombaságokban. De valami mesterfogással (hiszen Gyurátz vívni is jól tudott szóval, karddal egyaránt) úgy fordította a dolgot, hogy a meghasonlott ember puhulni kezdett, szóba állt a papjával. Időnként aztán hol a káplán, hol a principális gyalogolt ki a hegyre és Németh uram már finom jó borral is kínálni kezdte a vendégeit.

Érdekes volna tudni, miiven lélektani utat választott Gyurátz, hogy ennek a keményszívű hívének a leikéhez férjen. Közbejött egyetlen szép felnőtt leányának halála is. Egyszer csak a pápaiak azt látták, hogy Németh Mihály a templomba kezd járni, bot helyett a régi naw énekeskönyv van a kezében. És annyira megszerette papját, egyházát, hogy Takácsi határában fekvő ötven hold földjét közjegyzői okirattal már 187''. a pápai eklézsiára Íratta. Királyföldy hagvatéka Sopron részére ekkor még folyósítva sem volt. És Gyurátz nagy erkölcsi diadallal már fényesen pótolta a veszteséget. Ehhez jött azután a többi. Németh

vádoljon még maga is. Az anya a fiát. Ak1 megtért, de akinek senki meg nem bocsát- A temolomgyilkosnak I

Odaborult az anyja keblére. A könnyei megeredtek s a teste csak úgy rázkódott a zokogástól.

Az anya lelkét megrázta az erős férfizokogás. Valami édes melegség öntötte el a szívét. Az arcvonásai elsimultak, tekintete szelíddé vált. A kézéi rátette a fia fejére s az ő könnyei is megeredtek. Együtt sírt az anya a fiával. A fiú siratta rettenetes bűnét. Az anva siratta bűnös fiát, akit szíve minden melegével szeretett még így is.

A sírás megkönnyítette mindkettőjük telkét.

Az anya megszólalt.

— Kelj fel fiam. Én megbocsátok. Bár az Isten is megbocsátana neked I

A fiú alázattal csókolt kezet.

— Köszönöm jó anyám.

— Ülj ide mellém és gyónj meg.

A fiú odaült az anyja mellé. Egyik kezével átölelte, a másikkal megfogta a kezét s halkan beszélni kezdett . . .

Az anya szó nélkül hallgatta végig.

Aztán ő szólalt meg.

— Látod fiam. aki az istentelenek utján jár, az a gonoszok karmai közé kerül. Te