Harangszó, 1929
1929-06-16 / 25. szám
XX. évfolyam. 1929. június 16. 25. szám. AUpltotU KAPI BÉLA 1810-ben. LaptuUjdonoi i Dunántúli Lutber-Siívítsío a. Ormágo. I,Bthor-Siö»»l- nég blTktelos Upje. Kiairetok, «lflflsetésl dijak 6b reklamációk a HAKANGSZO Bserkeaitd- kl adóhivatalának Szombathelyi* (Vaavm.) küldendők. Blófiaetiat elfogad minden avang. leikáaa éa tanító. NeuJalmlk mildes minin. CaerkmatO-klaA' SZOM' Eltévedtem, mint juh, a bilnö, Oh segíts Jézusom, hogy ne jussi. ,va.-u. Il/a. dAHAN88Z0“ ..netéal ára negyedivra 1 P 2811. Félévre IP 401. Caoportoa Hildáénál 10*/a-oa kedvaamény. Amerikába egéaa évre I dollár ; aa utódállamokba negyedévre 1 P 60 üli Megvilágosodás. János ev. 16.18. „De mikor eljő amaz igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra.“ M i rajtunk is be kell teljesedni a szent ígéretnek, hogy az igazságnak Lelke, elvezérel minden igazságra. Vezessen bennünket a Biblia világossága! Kérve könyörögjük az igazság Lelkét! Mert ez a mi kötelességünk, mert ez a munka mireánk vér. Azután ne nyugodjunk addig, míg el nem jutunk minden igazságra. A „minden igazság“ pedig maga a Jézus Krisztus, hozzá kell tehát eljutni, őt hirdeti az ótestámentum, mint eljövendőt; róla szól mindegyik evangéliom, mint aki az övéi közé jött, mint akiről a próféták jövendőt mondottak s nyilván szólották. ... Ha Krisztus az enyém — ő- benne megtalálok minden igazságot . . . Krisztushoz pedig a Biblia vezet el bennünket . . . És ha nem akarjuk érteni a Bibliát, ha nem tudjuk felfogni, amit az Isten beszéde mond mi- nékünk — imádkozzunk az igazság Leikéért, hogy megvilágosodjanak szemeink és lássuk, értsük az Isten nagyságos dolgait. Sokan idegenkednek a Bibliától és azzal mentegetik magukat, hogy a Köny- vek-könyve sötét, homályos olvasmány . . . előttünk érthetetlen! . . . Pedig a hiba nem a Bibliában keresendő, hanem — az emberekben ! . . . Hiába ragyog a nap . , . a vak mégis sötétségben jár. Talán ezért a nap a hibás és nem az ember szeme I ? . . . Oh, a Biblia világos, tiszta ... de az emberek szíve sötét! A szívet kell átsugározni áldott mennyei fénnyel! . . . Gondoljunk az emmausi vándorokra ... az „írásokat" milyen jól ismerték, mégis szükség volt valakire, aki feltárta előttük az írások titkát! . . . Az sem volt elég, hogy Pál prédikált . . . szükség volt Lídiára, akinek Isten megnyítá szívét, hogy figyelmezzen azokra, amiket Pál mond . . . És a mi szívünket ki nyitja meg? . . . Előttünk ki tárja fel az írások titkát? . . . Uram Jézus, fordulj hozzánk, Szentlelkedet áraszd ki ránk, hogy hitünkben erősítsen, az igaz útra segítsen! „Világosítsd meg mi elménk homályát, Hogy jól [ütha8suk itt e földi pályái; Ismeretedre gerjeszd fel lelkünket És mi szívünket. * Atyánk, minékünk adj bölcs oktatókat, Tanuljunk tőlük drága lelki jókat; Tiszta erkölccsel szívünk ékesítsed. Így áldj meg minket.“ , t Néhány szó a kivándorlásról. Irta : Wiczián Dezső. A kivándorlás kérdése hazánkban nem új úgyan, de a megváltozott viszonyok folytán ma különös figyelmet kell rá fordítanunk. Egyházunk már ismételten részt vett a hamburgi ev. kivándorló misszió munkájában. Az elmúlt nyáron én is négy hónapot töltöttem ott s ennek nyomán szükségesnek tartom, hogy egy és más dologra a Harangszó olvasóinak figyelmét is felhívjam. Nem annyira a végzett munkáról akarok itt beszámolni, bár nem gondolhatok meghatottság nélkül azokra az istentiszteletekre, melyeken még más vallású magyar, sőt német és tót kivándorlók is részt vettek s mily örömmel fogadták a kiosztott imádságos füzeteket és egyházi lapjainkat, köztük a Harangszó-1. Itt a tapasztaltak tanulságára óhajtok rámutatni. Minden igaz magyar ember lelkét fájdalom fogja el, ha a trianoni diktátum által okozott veszteségekre gondol. De még fokozódnia kell ennek a fájdalomnak, látva, hogy még a megmaradt csonkaország magyarságát is hogyan ritkítják, gyöngítik a kivándorlók ezrei. Mert azzal tisztában kell lennünk, hogy a kivándorlottak nagy része elveszett hazánk, nemzetünk számára. Sokan családjukat, gyermekeiket is magukkal viszik, vagy később kivitetik s ha ők maguk még nem is, de gyermekeik, unokáik már beleolvadnak az idegen környezetbe s talán már nem is fognak tudni Magyarországról. Vájjon hány kivándorló vagy kivándorolni akaró gondol erre, aki azt hiszi, hogy szereti hazáját, idegen elnyomás járma alól menekülnek, s akik zokognak, mert apáik földjét el kellett hagyniok, elvesztették hazájukat, el szülőföldjüket. De hát csakugyan olyan csábító és biztos-e a jövőjük azoknak, akik kivándorolnak? Az északamerikai Egyesült-Államok a nagy munkanélküliség miatt erősen korlátozták a bevándorlást. Oda ma már igen nehéz bejutni. Ehelyett ma Kanadába mennek sokan, mert azt gondolják, hogy ott mindenki ingyen kap földet. Akinek itthon van valamije, inkább eladja, csakhogy kijuthasson. A valóság pedig az, hogy Kanadában a bevándor- lottak csak farmmunkát kapnak s ez a rövid nyár miatt rendkívül nehéz. A hosszú és igen kemény télen azután munka nélkül vannak és többnyire fel is emésztik nyári
