Harangszó, 1929

1929-06-09 / 24. szám

XX. évfolyam.

1929. június 9

24. szám.

Alapította

KAPI BÉLA

1810-ban. Laptulajdonca :

i Dunántúli Lntúer-SzOvetseg.

k, ünuegos I.nthor-Szöret- tég hivatalon lapja

Kéziratok, előfizetési dijak és reklámadók a HARANGSZŐ szerkeaaií- ki adóhivatalának Szombathelyre (Vasvm.) küldendők. BlOüiatést eliogel minden eveiig. lelkét* éa tanító.

MeoJBiBOlk mlííeü mim;

o>.% *

•aerkeaatO-kladóhlTatal t

SZOMBATHELY V»s vármegye.

r-Íf tV Plókkladóhlratal I

her-Téraaaág* könyv kedés* Budapest, í;,'ntUrályl-u. il/a

q:—

kesao“ v vgyedérre

•> P 401.

'%> «1

negyede

érre l

.•államokba . P H DU

Hűség...

1. Péter 2, 12. „Magatokat a pogányok között jól viseljétek, hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat,^dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.“

R

z Isten szeme előtt az viseli jól 1 magát, aki hűséggel teljesíti mennyei és földi hivatásának minden kötelességeit. Légy hét hű mennyei, égi hivatásod minden dolgában. Míg a világ fiai itt a múlandóságban mindent feltalálni és megnyerni vélnek, addig a keresztyén ember tudja, érzi, hogy itt a földön idegen, átutazó vándor s „az eljövendő várost" keresi. Ennek a világnak sem vidámsága, sem komor aggodalma, gondja, vagy öröme felettébb le nem nyűgöz bennünket, mert mi szabadságra hivattunk el I Isten kezéből a földi javakat ugyan mi is buzgó hálaadással fogadjuk, de a szívünket nem kötjük múlandó értékekhez, amiket a rozsda és a moly megemészt . . . minden napon készen állunk a búcsuzásra és hazatérni igazi, örök hazánkba I

De mennyei hivatásunk hű betöltése mellett várnak reánk a földi hivatás parancsai is. És nincs balgább okoskodás, mint azt hinni: mennyei hivatásunk alkalmatlanokká tesz bennünk a földi életre ... Ennek éppen az ellenkezője igaz 1 Az igazi keresztyén földi hazájának is leghívebb polgára, a legőszintébb barát, a legjobb szomszéd; otthonában a leglelkiismeretesebb atya, hűséges élettárs; hivatalában a legszorgalmasabb munkás, a legmegbízhatóbb szolga és szolgáló... mert a Krisztusnak igazán hű és odaadó hív fia vagy leánya. A keresztyén ember földi élete minden kötelességét híven teljesíti az ő Ura, Krisztusa kedvéért, akinek mi feltétlen engedelmességgel tartozunk mindenkor és mindenekben.

Ha tehát földi javainkkal úgy bánunk, hogy azokkal a mennyei, örök javakat el nem vesztegetjük és ha imádságunk, éneklésünk mellett földi élethivatásunk kötelességeit is híven teljesítjük, egy szóval mennyei és földi dolgainkban mindenkor hűséggel forgolódunk: akkor viseljük magunkat jól és szerzünk dicsőséget a mi Istenünknek!

„Nem szabad könnyelműen elhenyélnem életemet.

De szükség, hogy serényen Tegyem kötelességemet S elvégezvén dolgomat,

Reád bízzam utamat.

•

Uram minden munkámat,

Add kedvedre folytathassam,

Hogy e földi pályámat Elvégezvén elmondhassam :

Időm hasznosan tele,

Mint bölcs, úgy éltem vele!'

Ámen. *

Az igazi veszedelem.

Irta : Hering János.

jyiost, hogy a speyeri birodalmi * * gyűléseken történtekről azt hiszem, minden ev. gyülekezetben megemlékeztek, valószínűleg sok szép szó hangzott el az ünnepi szónokok ajkán arról is, hogy még ma is protestálnunk, magyarul tiltakoznunk kell, mert hogy „az ős ellenség most is üldöz még, nagy a serege, csalárdság fegyvere, nincs ilyen több a földön“. Aztán meg, hogy mennyi rettentő veszedelem fenyegeti ma is egyházunkat és hitünket.

Én a magam részéről nem is akarom lekicsinyelni a sok kívülről jövő veszedelmet, hanem azért van egy nagy csomó tapasztalatom arra nézve, hogy az „ős ellenség“- nél, a kívülről jövő támadásoknál sokkal komolyabb veszedelem fenyegeti egyházunkat és hitünket belülről.

Rá is mutatok egypár ilyen belső veszedelemre. Veszedelem például és igen komoly veszedelem, ha a hitünk, az evangélikus és protestáns voltunk csak külsőségekben nyilatkozik meg, viszont a lélek és a szív üres. Veszedelem, ha evangélikus voltunk csak abból a megszokott tiltakozásból áll, hogy „én nem vagyok katholikus“, de aztán emögött az üres tiltakozás mögött nincs semmi. Az ilyen külsőséges, üres hordó módjára kongó, szóbeszéd-hit természetesen nem érték és nem drága, az ilyen hitet köny- nyen oda lehet dobni kisebb-na- gyobb előnyökért, előmenetelért, összeköttetésekért, gazdag menyasszonyért, deli vőlegényért.

Veszedelem, mikor egyébként komoly és tekintélyes evangélikus férfiak, nem hogy kifejeznék rosz- szalásukat az egyházból kitérni akarónak, vagy a reverzálist adó és idegen templomban esküvő evangélikus ifjúnak, vagy leánynak, hanem mint tanuk és násznagyok még hozzásegítik az illetőt a hűtlenséghez, sőt jelenlétükkel az árulást jóvá is hagyják. Szomorú dolog ez ha előfordul, mert az evangélikus és protestáns öntudat hiányát, a teljes közönyösséget és nembánomságot mutatja.

Veszedelem és pedig komoly veszedelem, ha Krisztus evangéliumáról csak beszélünk, ha hitünk jézusi tisztaságát csak emlegetjük, viszont hitünk egyetlen forrását;