Harangszó, 1929

1929-05-19 / 21. szám

HARANGSZÓ 163 1929. május 19^ ______________ í ü dvözlőkkel együtt kocsiba szállott. 14 egymás után következő fogat r vitte a hosszú útvonalon keresztül * a püspököt és kíséretét a templom udvarába. Itt a hívők és 'tanuló- i ifjúság élén papi ornátusban Tirtsch i Gergely dr. lelkész fogadta. — Nem azért jöttem — vála­szolta többek között a püspök — hogy mint főpásztorotok elé virá­got hintsetek és ünnepeljetek. Szol­gálni jöttem ide az Urat, építeni i az ő anyaszentegyházát. Boldog vagyok, hogy a munkában, imád­ságban együtt lehetek híveimmel. Hozom atyai áldásomat és kérem i a Mindenhatót, hogy lelketek kert­jét termékenyítse meg. Ezután még Karner Frigyes ev. igazgató-tanító, majd Asbóth Gitta elemi iskolás tanuló, Fröhlich Ka­tus az ev. Leányegyesület nevé­ben köszöntötték a püspököt. Másnap délelőtt 8 órától 10 óráig i az elemi iskolát és a leánygimná- [ ziumot látogatta meg a püspök. Már 10 órakor megtelt az ev. I templom, melynek soraiban nem- i csak a hívők, de egyes hatóságok kiküldöttei is résztvettek. Először Zongor Béla esperes mondott imát, majd Tirtsch Gergely i dr. emelkedett szólásra és előbb magyar, majd német nyelven mon­dott beszédet. A püspök nagyhatású beszédben orra a történelmi múltra tekintett r vissza, melyről a kőszegi ev. temp- I lom falai beszélhetnek. !'■ .11 I. ■ 'I ■' ■« ' ——■—■ Kocsisné most látta, hogy a dolog I komoly. — És miért nem akarod te ? — Mert nem akarom. — Ez az egész kifogásod ? Antal türelmetlen lett. — Ej, hagyjon nekem békét s ne bosz- ! szántson ezzel a hiábavaló dologgal! Kocsisné élesen tekintett rá. — Neked hiábavaló a templom ? — Az hét. Megleszek én nélküle is. Kocsisné feddőleg emelte fel az ujját. — Antal, Antal, vigyázz, mert megver az Isten 1 Kocsis Antal vállat vont. — Messze van az innen 1 A keze nem ér idáig I Kocsisné élesen kiáltott fel. — Te emberi Ne káromold az Istent 1 — Hát akkor hagyjon nekem békét! S azzal a belső szoba felé indult. De az anyja szava megállította. — Remélem, a béreseid különbek, mint te 1 ? Azok a templomépités mellett sza­vaztak ? Kocsis Antal visszafordult. — Jó, hogy mondja. Kis István volt az első, aki mellette szavazott. Azt holnap Ezután következett ugyancsak a templomban az egyházközség dísz- közgyűlése. Pontosan 12 órakor kezdődött meg a küldöttségek fogadtatása. Délben 1 órakor 120 terítékes bankett volt, melyen az evangélikus lakosságon kívül az egyes hatósá­gok és iskolák képviselői is meg­jelentek. A banketton két felkö­szöntő hangzott el: az elsőt Kapi Béla püspök mondotta a kormány­zóra, a másodikat Tirtsch Gergely dr., ki pohárköszöntőjében a püspö­köt éltette. Ebéd után Kőszeg filiáját, Német- zsidányt látogatta meg a püspök. OLVASSUK A BIBLIÁT! A Szentlélek jegyei. Máj. 20. A galamb. Máté 3, 13—17. Ez ma a Szentlélek legismertebb jegye. Hogy így lett, az épen nem a legszeren­csésebb dolog.. Ez a jegy ugyanis csak magának az Úr Jézusnak szólt. A Nőé galambja egész más galamb. Az a béke olajágát hozhatta, de az Úr Jézusra szálló csak annyit jelent: az Atya kész a váltság- munkára induló Fiú szolgálatát elfogadni s annak végrehajtásában Szendéikét ren­delkezésre bocsátani. A galambban egy­szerre van valami jóváhagyás ; de mennyi munkát kell a Léleknek végezni, míg az Atya valamit nálunk jóváhagyhat I Máj. 21. A tűz. Luk. 3. 16-17. 12, 45-49. Az ember számára ez a Szentiéleknek első főjegye. A tűz, mely éget és pusztít. Vigasz­talásával sehol sem késik el a Lélek, de miriek azt vigasztalni, aki még nem tört össze I Ismered-e a Szentléleknek ezt a jegyét. Kell, hogy maga a Szentlélek ezen a ponton legyen legjobb ismerősöd. Kocsisné felállott. A szeme villámokat szórt. — Azt pedig nem fogod megtenni I Nem engedem ! Kocsis Antal hangja felcsattant. — De megteszem. Meg I Itt én vagyok az úr, én parancsolok! És senki más! Még édesanyám se 1 Azzal bement a másik szobába s az ajtót úgy bevágta maga után, hogy csak úgy csattant. Kovácsné visszaroskadt a székbe. A könnyei megeredtek s záporként hullottak az ölében fekvő imakönyvre s mint valami gyöngyszemek ragyogtak rajta. Kocsis Antal egy darabig motoszkált a belső szobában. Aztán kiment az udvarra s befogatott. Amikor a kocsi előállott, fel pattant a csézára, a lovak közé cserdített s kihajtatott az udvarról. A lovak, mint a szélvész, vitték őt a városba, hogy ott ke­servét borral édesítse s a mai nap emlékét mámorral feledtesse. Kocsisné felkelt s bement a másik szo­bába. Ott addig-addig keresgélt, míg csak­ugyan rátalált arra az idegen kalapra a szekrény fenekén. A kezébe vette, nézte, forgatta, de eligazodni nem tudott rajta. Azt látta, hogy nem a fiáé. Hát akkor mit Máj. 22. A szél. János 3, 1—16. Nem pünkösdkor szerepel először a Szentlélek­nek e jegye. Minden újjászületés reá em­lékeztet. Az újjászületésnek van előtörté­nete s az előmunkálatokat is a Lélek végzi. De az Ige szerint az újjászületés egy össz­pontosított folyamat, melyet kiváltkép a Lélek munkál. Folytatása is van, de a leg­fontosabb, hogy egyszer megtörténjék. Máj. 23. A láng. Ézsaiás 10, 16—17. Cseleked. 1, 13—14. Ez a láng nem a mar említett tűznek alkatrésze. Könnyű meg­érteni, mert ez az a jegy, melyről a legtöbb embernek van tapasztalata. A lelkesedés lángja I Valóban csodálatos, hogy mivé tud tenni a lelkesedés. Ám nem minden lelkesedés a Lélek munkája. Jegyünk azokra illik, akiknél igazi odaadásig megy a dolog s a lelkesedés az Úr Jézus ügyének szol­gálatában áll. Máj. 24, A kettős nyelv. Csel. 2, 1—4. Nem alkalmi jegye ez, amit ma már le is vethetne. Bukásunk óta csak megoszlott nyelvvel szólalhatott meg. A kettős nyelv az ítélet és kegyelem kettősségét s mégis összetartozandóságát jelenti. Vétkezik az egész ellen, aki csak az egyiket is meg­nyirbálja. Szólhat-e hozzánk így ? ítélettel bármily bűnöd ellen s kegyelemmel bár­mily bűnösséged ellenére! Máj. 25. A kenet. 1. Ján. 2. 18—25. E jegy arra utal, hogy aki a Lélekkel közös­ségben van, annál gyors az előhaladás. A Szentlélek nemcsak részletismereteket ad: hogy kell imádkozni, bibliát olvasni stb. Egész lényünkre, elhivatásunkra nézve tesz kijelentéseket. így kapunk királyi ter­mészetet, papi lelkületet s mindezekhez józan érzéket. Máj. 26. A pecsét. Efezus 1,9—14. Jelen. 9, 4. Ä jegyek sokszor nehezen felfogható lelki tényeket takarnak. Különösen áll ez a Szentlélek utolsó jegyénél. A pecsét jele annak, hogy valami érvényessé vált. Több ez, mint a galamb lehetett Jézus számára. A pecsét azt jelenti, hogy a Szentléleknek sikerült bennünk munkát végezni s hogy ami bennünk végbement, az Atya előtt is hiteles. Mily jó, hogy ez lehet! Gáncs Aladár. keres itt az ő holmija között ? Bizonyosa j ez volt a zsebébe gyömöszölve. Dehát mi akar vele? Találta volna? Akkor nem kellett volna rejtegetni. Hasztalan törte rajta a fejét. Hát csak visszatette a helyére. Előbb azonban a bélés alá egy keresztet rajzolt a krétával. Aztán visszament a szo­bájába, leült a karosszékbe. Kinyitotta az imádsagos könyvét s nehéz szívvel kapott bele az imába. + Másnap reggel a gondnok ott ült a lel- készi irodában s arról tanakodtak, kiket kellene szétküldeni az országba a gyűjtés­sel, amikor kopogtatás hallatszott az ajtón s azon Kis István lépett be. Szívesen fogadták s a lelkész hellyel kínálta meg. Az leült s előadta a mondókájáf. — Csak azért jöttem tisztelendő uram hogy bejelentsem. Kocsis úr kiadta az utam. még ma el kell hurcolkodíiom, kü­lönben kidobat az utcára. A gondnok megcsóválta a fejét. — Á lelketlen ember. Ilyen boszuálló is tud lenni I S csak azért, mert a maga szíve óhaját követte és szót emelt a temp­lomunk érdekében. (Foljt kör.)

Next

/
Thumbnails
Contents