Harangszó, 1929
1929-05-12 / 20. szám
156 HARANGSZO. 1929. május 12 Thomay József. Április hó 27-én reggel 7 órakor hunyta le a nagy és mély álomra fejét a szegedi ev. gyülekezetnek 51 éven át hűséges lelki- ásztora, Thomay József. A gzülekezet a alott érdemeivel szemben tartozó kötelességet vélt teljesíteni, amikor maga halottjának tekintette, s az őt megillető nagy tiszteletadással igyekezett eltemetni. A halottat az egyház a templomban ravataloz- tatta fel. ahova a temetés idejéig sok száz ember zarándokolt el. A temetés április 29-én d. u 4 órakor kezdődött, a hívek és a város szokatlan nagy arányú részvéte mellett. A kis templom zsúfolásig megtelt. 8 több száz főre menő tömeg szorult ki a kis templomból az utcára, ahol végig megvárta a temetési szertartás befejezését A temetésen megjelent Szeged egész társadalma felekezeti külömbség nélkül, jeléül annak, hogy az elhunyt lelkipásztort puritán jelleméért és áldásos működéséért mindenki részéről tisztelet és megbecsülés vette körül. A templomban ott volt a város polgármestere, dr. Somogyi Szilveszter, Várhelyi József pápai prelátus, Lőw Immánuel dr. főrabbi, felsőházi tag. Szalay József dr. kér főkapitány, a Dugonics Társaság elnöke és a város társadalmának még több kiválósága. A környékbeli evangélikus lelkészek is jelen voltak, s épp úgy a református egyház négy lelkésze palástban. A temetési beszédet Saguly János főesperes tartolta, utánna Brozik Károly alesperes mondott imát. Az orgonán Fichtner Sándor zeneigazgató játszott és az éneket Árokszállásy református karnagy vezette, kisegítve ezzel az evangélikus egyházat, amelyiknek igazgató-kántorja jelenleg súlyos beteg. A koporsót az evangélikus diákok sorfala között vitte ki hat evangélikus lelkész a vállán, a dísz-kocsiig. Ezután megindult a végeláthatatlan tömeg, amelyik elkísérte a gyészkocsit a Dugonics-térig. ahonnan villamos külön- kocsikon, fogatokon és autókon mentek ki a temetőbe. A sírnál Kutas Kálmán lelkész beszélt, a református egyház nevében Teleky Sándor lelkész búcsúzott a halottól, s az összes egyházi karitativ egyesületek részéről Benkő István tanár tartott beszédet. Végül Petró Elek vallás- tanár áldása után a sírba helyezték a koporsót, s erre ráhelyezték az elhunytnak pár évvel ezelőtt meghalt kedvenc kis unokáját, hogy a két egymást szerető szív egymáson nyugodjék. (Foirt *»».) Néüai Gprátz Ferenc ev. püspök emlékezete. A győri ev. egyházközség f. hó 5-én vasárnap szépen sikerült templomi ünnepség keretében emlékezett meg Gyurátz Ferencről, a dunántúli ev. egyházkerület négy éve elhunyt püspökéről. A gyülekezet közéneke után Ittzés Mihály segédlelkész imádkozott. Franck Caesar: Piece Heroique modern, hangulatos darabját Fodor Kálmán karnagy játszotta orgonán igen jól ható regisztrálással. Az ünnepély középpontjában Egekbe fel. Fel! fel lelkem, egekbe fel Az Úr Jézus után 1 Ne kössön le csak földi gond Az életnek nyomán I E föld csupán vándortanyánk, Nem örökös honunk, Krisztus oldalán mennybe’ fenn Lesz igaz otthonunk. Tekints fel. lelkem menny felé, Hová Jézus jutott, S hidd szent, örök hittel te is. Krisztus vár rád is ott 1 A menny legyen intő jel itt Földi baj, gond között I Helyünket ott készíteni Urunk felköltözött. Dicső, dicső emlék e nap, Ragyog, mint égi tűz. Hozzá, lelkem, hitet, reményt Krisztust imádva fűzz I Szabó Lajos. Kapi Béla püspök előadása állott, amelyben kegyeletes szavakkal emlékezett meg püspök-elődjéről. Templomainkban sohasem űztünk személy-kultuszt — kezdette előadását a püspök —, most sem az emberdicsőités hangját akarom megszólaltatni ezen a helyen, hanem a jó Istennek akarok hálát adni azért, hogy. adta nékünk Gyurátz Ferencet. Egyszerű falusi hajlékból indult el, alacsony sorból emelkedett a legkülönbbek közé. Polihisz- terikus, -mély tudása, bámulatos akaratereje csodálatot keltett mindenkiben, de a legnagyobbé mégis az tette, hogy a krisztusi szeretet meleg szívű embere volt, aki könyörülő részvéttel tudott lehajolni mindig az élet nyomorultjaihoz és hogy a meg nem alkuvó kötelességteljesítés embere volt, aki élete végéig megmaradt alázatos, hűséges Krisztus-szolgának. Áldott emlékét meg fogja örökíteni az egyházkerület. — A megható, gyönyörű előadás után Spohr Gyula Gyászdalát énekelte az egyházi énekkar, a közben levő szólamokat Kapi Jolán, László Miklósné, Szenft Jenő és Kuszák István. A darab precíz előadása dicsérte Fodor karnagy, a hűséges énekesek és a tehetséges szólisták buzgalmát. Ezután Schöck Gyulának „A jó pásztor emlékére“ c. alkalmi költeményét szavalta el Simon Ili mély átérzéssel. — Takó István püspöki segédlelkész imája után gyülekezeti közénekkel fejeződött be az ünnepély. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A református és evangélikus egyház összefogásának és a lelki- ismereti szabadságnak demonstrációja lett Antal Gézának, a dunántúli ref. egyházkerület püspökének körútja, amely ápr. 28-án kezdődött Győrben. A református istentisztelet után a győri evangélikus egyházközség küldöttségét Kapi Béla püspök vezette Antal Géza elé. — Egyek akarunk lenni — mondotta üdvözlő beszédében — református testvéreinkkel a történelmi hivatás megismerésében, szolgálatunk közösségében és a testvéri szeretet őszinteségében. Antal Géza ref. püspök meghatódon válaszolt püspöktársának: — Amint egymás mellett állottunk a múltban, minden mellékes gondolat nélkül, úgy kell nekünk ezután is összetartanunk. Már 400 évvel ezelőtt Speyerben megszületett a lelkiismereti szabadság egyetemes és mindkét egyházat összefűző jeligéje. Az elválás később keserű gyümölcsöket hozott, annál nagyobb az örömünk, hogy megtaláltuk az áthidaló utat és most már mindkettő számíthat egymás legközvetlenebb támogatására. Ennek a testvéri ölelkezésnek őszinte szívvel örvendünk. Benne a magyar protestantizmus újraéledésének gyönyörű jelét látjuk. Krisztus, a szegények barátja. Dr. Varsányi Emil kormányfőtanácsos, műegyetemi tanár előadása Budapest-Kőbánya Lutherszövetség szeretetvendégségén. 4 Az embert a munka, a küzdés, a szenvedés viszi előre örók célja, az eszményi IÍ3zlaság felé. E küzdésben csak egy a feltétlen erősségünk : a hit. A hit, amelyről oly szépen mondja Arany János „mert szegénynek drága kincs a hit, tűrni és remélni megtanít.“ És a gazdag ? Jusson eszébe mindenkinek Krisztus néhány intelme és pedig : „Mindennek pedig, aki tőled kér: adj 1“ (Luk. 6. 30.) „Valami marhád vagyon, add el és osztogasd a szegényeknek és kincsed lészen a menyországban I“ (Luk. 18, 22.) „Mikor lakodalmat készítesz, hívjad a szegényeket, csonka-bonkákat, sántákat, vakokat I“ (Luk. 14, 13.) És ne feledje el soha senki e krisztusi igéket: „mert éheztem és nem adtatok ennem, szomjúhoztam és nem adtatok innom, beteg voltam és nem látogattatok engem mivel, hogy ezeket nem miveltétek eggyel
