Harangszó, 1929
1929-05-05 / 19. szám
HARANQSZO, 1929^ május 5. OLVASSUK A BIBLIÁT! „Engemet kinek mondanak az emberek?" Ruth. Máj. 0. A halottalm. Ruth 1, 8. Olyan ez a mondat, mint egy másik világból alá- szálló harmatos csók. Könnyes lesz az ember szeme tőle. Az anya ajakán a megholt fiú, Ruth férje, dicséri meg és áldja meg Ruthot. A halottak élnek, a hozzájuk való viszonyunk is. minden befejezettsége és jóvátehetetlensége mellett is, élő viszony. Vádolnak-e, vagy áldanak engem az én halottaim ? Máj. 7. Az anyósom. Az anyós szeme kritikus szem. Öregebb, mint a meny. tehát egy más világot képvisel más szokásokkal. Tapasztaltabb, tehát okosabb, de kora miatt elfelejtkezik arról, hogy ő is volt valamikor fiatal, tapasztalatlan. Bírálatát élesíti ezek mellett a külső körülmények mellett két belső érzés is : szereli a fiát s minden áron biztosítani akarja a boldogságát, és szereti önmagát s nem szívesen osztja meg a kormánypálcát. Naómi mégis szereti Ruthot. Édes leányomnak hívja (2, 2), lemond a fiai örökségének haszonélvezetéről a Ruth javára, mikor az férjhez megy (4. 3), s mikor megszületik a kis gyermek, úgy szereti és dajkálgatja, mintha nemcsak névleg, hanem tényleg is az ő unokája lenne (4, 16). De szeretheti is. mert Ruth nagyon ragaszkodik hozzá. Vele jön vissza Betlehembe (1, 16—17), már másnap az élelméről gondolkodik (2. 2), hazavisz neki a vendégségből is ételt (2, 14—18). vele marad lakni akkor is, mikor már jól megy dolga (2, 23) és magához veszi új lakásába is, mikor férjhezmegy (4. 14—10). Szeretheti azért is, mert Ruth engedelmes volt. Még akkor is szót fogadott, mikor egy már idősebb emberhez (3, 10), Boázhoz akarja férjhez adni. Mit mond rólam az anyósom ? Máj. 8. A munkatársaim. Ruth 2, 5—7. Micsoda dicséret ez az aratóktól Ruth szorgalmára! Szorgalmamat nem magam állapítom meg. nem az eredményeim mérik meg, sem a felsőbbségem, hanem azok. akikkel együtt dolgozom, akiknek rögtön nehezebb az iga, mihejyt én csak egy kicsit is lógok a hámban, akiknek minden pihenésem munkatöbbletet jelent. Kinek mondanak engem a munkatársaim ? Máj. 9. A rokonaim. Ruth 2, 8—16. 3. 9. 4, 13. A gazdag ember nem érzi tolakodásnak, ha a szegény rokon is megszeretne mellette élni s nem bélyegzi szemtelenségnek, mikor emlékeztetik arra, hogy a zsidó törvény szerint kötelessége lenne Ruthot a szegény rokont feleségül venni, hogy ki ne vesszen a család neve. Ruth megnyerő egyéniségének hatalmas diadala, hogy maga felé tudja fordítani a gazdag rokon érzelmeit. Kinek mondanak engem az előkelő, gazdag rokonaim : családi szégyennek, tolakodó éhenkórásznak, gőgös .fenn az ernyő, nincsen kas”-nak, vagy pedig drága, kedves, szeretetreméltó rokonnak ? Hát az a legelőkelőbb testvér, aki ezen a napon királyi palotába költözött a mennybe, kinek tart engem ? Máj. 10 A közvélemény. Ruth 2, 11., 3, 11., 4, 15. Ruth pogány, megvetett, ellenszenves nép sarja és mégis egyszerre meghódítja Betlehem szívét. Lefegyverzi az embereket, akik pedig annyira szeretnek turkálni a mások hibáiban, azzal a szeretettel, mellyel anyósát szereti. Meghódítja az összes betlehemi anyósok szívét. Menyeiknek biztos mindig róla tartanak prédikációt és mégsem lesz ellenszenves a fiatal asszonyok előtt sem, mert oly szelíd és csendes. Kinek mond engem azoknak a közvélemény», akiknek ellenszenves a származásom, vagy valami más körülményem 7 Máj. 11. A gyermekeim. Ruth 4. 16—17. Ruth édesanyja lett Dávidnak s ősanyja Jézus Krisztusnak. íme, ily gyermekek származtak az ő törzsökéből I Gyermekei áldva emlegethették mindig, mint büszkeségét családjuknak s az utókor áldhatta őt mindig gyermekeiért. És engem ? Máj. 12 Az Isten. Ruth 4, 18—22. Amikor a Dávid családfájához s vele a Krisztus családfájához anyát keresett Isten, nem talált Izrael leányai és asszonyai között, pogány földről hívott ki erre a szent szolgálatra egy asszonyt, Ruthot. Ez mutatja, ki volt Ruth Isten szemében I Kinek tart engem s mire tud felhasználni engem Isten? Turóczy Zoltán. _____________________1.47 Ev ang. lelkész és a kereskedelmi szakoktatás reformja. A győri Lloyd testület tíz előadó estét rendezett, amelyen a gazdasági élet legidőszerűbb kérdéseit tárgyalták meg. A sorozatban Vidonyi Zoltán felsőkereskedelmi iskolai igazgató, a győri evang. belmissziói bizottság elnöke tartott előadást Tessedik Sámuel szarvasi ev. lelkészről, mint a munkaiskola megalakítójáról. Tessedik az élő, igaz, keresztyén hitet kereste, ehelyett azonban elmaradottságot, babonaságot, ferde vallási nézeteket és nyomorúságot talált. A lelki nyomorúság okát az anyagi jólét hiányában találta, ezért az volt törekvése, hogy a jólét megteremtésére célszerű mezőgazdaságra, iparra és kereskedelemre tanítsa az embereket, hogy az anyagi jólét révén kulturális, vallásos föllendülés következhes- sék. Egész életét ez a törekvés töltötte be. Ennek megfelelően alakította át a szarvasi iskolát, amelyben az ifjúság megfelelő nevelését kezdte el. 1779-ben Szarvason megalakította az első munkaiskolát, melyre tíz év alatt saját vagyonából 5200 forintot költött el. Később bevonta munkájába a helyi tanítókat és iskolájában velük együtt a gyermekeket a reális ismeretekre tanította, úgy, hogy azok megfelelő gyakorlati ügyességre is szert tegyenek, a mező- gazdaság és ipar különböző ágaDe a közgyűlés határozata önre is kötelező I — Rám ugyan nem I — És ugyan miért nem ? A többség határozata dönt és nem egy ember akarata. Ha mi elhatározzuk az építést, aminthogy el is kell és ha mi kivetjük ránk a kétszeres adót, az önre is szól, ha akarja, ha nem! — Kocsis Antal kihúzta magát. — Már pedig határozhatnak, ahogy akarnak, de a rám kirótt adót nem fogom megfizetni I A gondnokot kezdte elhagyni a türelme. — Kényszeríteni fogjuk. Kocsis büszkén nézett szét. — Engem ugyan nem I — Nem ? — Nem I — Majd meglátjuk 1 — Hát majd meglátjuk I Most a lelkész akart közbeszólni, de Kocsis megelőzte. — Kár minden további beszédért. Határozzanak, ahogy jól esik, de én nem fizetek I Nem I Soha I A gondnok agyán egy gondolat cikkázott ét. — Talán bizony itt hágy bennünket? Kocsis dacos gőggel vágta oda. Ügy van! Itt hagyom magukat I Inkább kitérek I De nem fizetek I S azzal büszke léptekkel indult a kijárat felé. A gondnok arca piros lett, mint a pipacs. Valami nem jót akart mondani, de aztán nyelt egyet s leült. De azért utána kiáltotta a távozónak. — Az Isten vezérelje 1 Csend lett a templomban. A lefolyt jelenet dermesztőleg hatott az emberekre s tanácstalanul ültek a helyeiken Ilyenre nem voltak elkészülve. Végre a lelkész törte meg a csendet. Tisztelt Közgyűlés, kedves híveim I Nem találok szavakat, amikkel kifejezhetném szívem sajgó fájdalmát a hallott dolgok felett. Nem is próbálok érzelmeimnek hangot adni, hiszen az a fájdalom ott ül mindnyájuk lelkében. Hát hagyjuk ezt s bízzuk a dolog elintézését a bölcs Istenre, aki erős várunk nekünk I Hát most felvetem a kérdést, elfogadják-e a gondnok úr indítványát ? Építünk, avagy nem ? Az emberek szíve egyszerre megtel* szent elhatározással s felzúgott az egy hangú kiáltás. — Elfogadjuk I Építünk I A hátsó pádból harsányan hangzott fe egy hang. — Erős vár a mi Istenünk 1 A lelkész szeme tele lett könnyel, amidőn látta ennek a maroknyi szegény népnek a lélekbeni nagy gazdagságát. Imára kulcsolta a kezét és szíve mélyéből fakadtak fel a hangok. — Igen : Erős vár a mi Istenünk 1 A jó Isten áldja meg az önök nemes elhatározását. Bizzunk az ő megsegítő kegyelmében s higyjék el, munkánkon rajta lesz az ő gazdag áldása. A közgyűlést ezzel bezárom. Az emberek sereglettek ki a templomból. Ott az utcán aztán megálltak s csendes beszélgetésbe kezdtek. A lelkész meg odatérdelt az oltár elé s felfakadt szívéből a sóhaj. — Én Uram, én Istenem, te látod, hogy én csak a te dicsőséged hajlékét akarom hozzád méltóvá tenni. Áldd meg e szegény, de hitben gazdag nép nemes elhatározását, kelj a mi segítségünkre és ne büntesd azt, aki téged itt megbántott. , . A lelkész is elhagyta a templomot, Az emberek utat nyitottak neki s ő lehajtott fővel, szótlanul ment át a lakásába. * (Folyt köv.)
