Harangszó, 1929

1929-05-05 / 19. szám

146

HARANQSZO,

1929. május 5.

virtsologi Rupprecht Olivér, Mihályi István, dr. Ajkay István, Tschürtz Pál, emlékeztek meg nagyobb alapítvánnyal a Gyámintézetről.' Ezen alapítványoknak s a Bognár alapítványnak kamataival s a Gusztáv Adolf egyleti segéllyel, bármilyen tekintélyes legyen is az, nem elégíthetjük ki a sok-sok folyamodót. Hisz a múlt évben nem kevesebb, mint 120 folyamodvány érkezett a Gyámintézethez. Azért, hogy segíthessünk szegény hittestvéreinken s lehetőleg feleslegessé tegyük a most már több esetben is nem evangélikusok által végrehajtott költséges és nem épületes országos könyöradományok gyűjtését, legyünk megint a Gyámintézeten belül magunk a gyűjtők, a supplikálók és jókedvű adakozók. Munkálkodjunk mindannyian — mint ezt Pál apostol az ephe- zusi véneknek oly annyira lelkűkre köti — serényen, buzgón, önzetlenül s viseljünk gondot az erőtlenekről s emlékezzünk meg az Űr Jézus beszédéről, amellyel azt mondotta : „Jobb adni másnak, hogy nem venni.“ (Ap. cs. 20, 35.)

Kérjük a Gyámintézet kipróbált önzetlen gyűjtőit, hogy vegyék fel a munkát és hittestvéri szeretetből s az egyház iránt lángoló buzgó- sággal járják végig az utcákat s házakat s kopogtassanak be minden evang. családnál s gyűjtsék össze a szentek segítségére szánt önkéntes alamizsnái. Fogadják hálával és köszönettel még a legkisebb adományt is. Az egyes

Erős vár a mi istenünk.

Irta : Szende Ernő. 2

— Úgy ? Építetek ? Hót csak rajta! Építsetek a ti négyszáz holdatokká! I Majd meglátjuk, mire mentek vele I ?

A lelkész közbeszólt.

— Isten segítségével majd csak megyünk valamire.

Kocsis felnevetett.

— No persze, majd valamikor húsz év múlva lesz belőle valami! Dehét addig a papiak se áll el, se a tanító lakása, se az iskola. Mintha csak látnám,* hogyan fog maholnap előállani a tisztelendő úr, hogy hát a lelkészlakást is renoválni kell, meg a tanító lakását is, meg hát az iskola is rozoga. Hát csak rajta emberek, szavazzatok meg mindent, aztán majd nyöghettek bele í

A lelkész egy lépést tett a beszélő felé.

— Kérem, vegye tudomásul Kocsis úr, meg az egész gyülekezet is, hogy első a templom, az Isten háza. Míg ez tető alá nem kerül, addig máshoz nem fogunk. S azután az iskolát hozzuk rendbe s majd csak azután kerül a sor a lakásokra. S ezeket évrőt-évre fogjuk tataroztatni, úgy, hogy

Lord Rothermere levele.

A száki ev. elemi iskola tanulói levelet Írtak Rothermere lordnak, melyben keresetlen egyszerű szavakban, — amint az a szívükből fakadt —- tolmácsolták Magyarország igazáért küzdő nemes lord előtt szívük háláját s kértek áldást drága életére s sikert szent munkájához. Levelükre válaszul Komjáthy Elemér tanítójuk címére az alábbi levél érkezett:

Kedves Komjáthy Űr I Levelét tiz tanítványának megható üdvözlésével egyetemben megkaptam. Űrömmel látom, hogy még kis fiuk és lányok is a béhere- vizió köré gyülekeznek. Az ország jövő boldogulása bizony azon múlik, mily mértékben tudják magukat a határkiigazítás végtelenül nagy fontosságával azonosítani. A hazafias szellem, amelyet ön és Önök a fiatal elmékbe csepegtetnek, a jövő nemzedék számára megbecsülhetetlen örökségnek fog bizonyulni.

Levelét megköszönve és tanítványainak meleg üdvözletemet küldve maradok ieaz híve ROTHERMERE.

Mondanunk sem kell, hogy a kis diákok boldog örömtől s lelkesedéstől csillogó szemmel vették át a lord meleg üdvözletét.

gyámintézeti fórumokat pedig arra kérjük, hogy a segélyek elosztásánál alapszabályszerűen járjanak el s hassanak oda, hogy segélyben igazán csak az arra rászoruló szegények részesüljenek. Akik csak valamikép is megtudnak lenni segély nélkül, ne vegyék azt igénybe, gondoljanak Jézus beszédére, hogy jobb adni másnak, hogynem venni.

Egyik német fejedelmi sarj, amikor apró gyermekkorában nevelője élénk színekkel elébe rajzolta a mennyei- Jeruzsálemet, amelynek kapui drágakövekkel vannak kiverve és utcái tiszta arannyal kirakva. (Ján. jel. 21, 21.), így kiálltott fel: Ha én egyszer odakerülök, minden zsebemet telerakom drágakővel és arannyal s ledobom népünk szegény fiainak.

A jő Isten áldjon meg bennünket ily fejedelmi szívvel s adja, hogy a zsebünkbe levő aranyból,

ezüstből, rézből s papírpénzből juttassunk ami szegény hittestvéreinknek is s jutassuk azt nékik a Gyámintézet révén, hogy abban továbbra is Istennek hozzájuk küldött angyalát lássák (Gál. 4, 14.), aki azt tartja, hogy jobb adni másnak, hogynem venni.

Budapest ill. Sopron, 1929. Mi- sericordias Domini vasárnapján.

Ziermann Lajos s. l br. Mitscb Berlbolfl s. K.

egyet, gyámint. e. elnök, egyet, gyámint. v. elnök.

Nagy Sándor és a gyáva katona. Nagy Sándor hadseregében volt egy katona hasonló elnevezéssel, de azzal a különbséggel, hogy nagyon gyáva volt, amiért a fővezér egyszer nagy felháborodással így szólt hozzá: „Vagy

változtasd meg a nevedet, vagy pedig légy vitéz.“ Hasonlóképen lehetne a névleges keresztyénekhez is szólni. Vagy hitetleneknek nevezzék magukat, vagy pedig legyenek a Krisztus követői.

A lelkész bizonyította.

— Az engedély már megvan s a napokban szét is küldjük az embereket, akik gyűjteni fognak.

A gondnok folytatta.

Tehát ebből a gyűjtésből is összehozunk egy jó summát, mert megértő, jó szívű adakozók mindenhol akadnak. S aztán mi is fogjunk a gyűjtéshez. Szavazzuk meg az eddigi adónknak a kétszeresét, ez nem lesz terhes, ha csak valamire való termést is ád az Isten. S ilyenformán ha nem két év múlva, hát akkor három s ha nem három, hát négy év múlva már okvetlen lesz akkora tőkénk, hogy belekaphatunk az építésbe. S ha az országos gyűjtés sikerül, talán már jövőre, vagy két év múlva is állani fog az Isten háza. Hát kérem Kocsis urat, ne álljon szép tervünk ellenébe, hanem inkább elejére.

Kocsis Antal tagadólag rázta a fejét.

— Azt már nem teszem.

— És miért nem ?

— Már mondtam. Nem vagyok hajlandó a tehernek a háromszorosát viselni.

— S ha mi ennek dacéra mégis az építés mellett döntünk ?

Még akkor sem.

senki sem lesz megerőltetve. Én is jól tudom, hogy a nép szegény. A határnak alig négyszáz holdja van egyesek kezén, a többi ezerkettőszáz a Kocsis úr tulajdona. Ép ezért kérem szeretettel, legyen a gyülekezetnek ebben is a vezére s járjon elől jó példával. Lém, a közgyűlés hangulata az építés mellett van, hát kérem, ne vessen annak gátat, hanem álljon annak az élére s higyje el, a többiek lelkesedéssel fogják követni.

Kocsis Antal szemei gúnyosan pislogtak.

— Persze, legyek vezér, az előlmenő a teher vállalásában, a fizetésben. Mert hát én háromszor annyit fizetnék, mint a többi együttvéve! Köszönöm az ilyen megtiszteltetést, de nem kérek belőle I

Most felállott a gondnok, Szakács Pál.

— Tisztelt Közgyűlés! Ügy látom, felesleges itt tovább a dolgon vitatkozni. Azt mindnyájan belátjuk, hogy építenünk kell s minél előbb, annál jobb. Nem várhatunk tiz évig, mert addigra teljeben elpusztulnának még a falakis, holott, ha előbb kapunk bele, sok anyagot felhasználhatunk belőle. Igaz, anyagiakban szegények vagyunk s a magunk erejéből nem tudnánk sokra vinni. De úgy tudom, a tisztelendő úr kijárta, hogy az országban gyűjthessünk.