Harangszó, 1929

1929-04-21 / 17. szám

HARANOSZO.

is kellemessebbé tegyük a templomban való tartózkodást. A kályhához kémény is kellett Akadt egy kéményseprő hívünk, aki felajánlotta, hogy a templomi kályha kéményét ingyen tisztogatja. Akadt egy nő hívünk, aki megígérte, hogy míg él. az oltárra minden vasárnap új virágot hoz. Akadtak asszonyaink, akik új oltárterítőket készítettek, a régieket kijavították. Akadt, aki magéra vállalta az úrvacsorái kegyszereket, gyertyatartók tisztogatásét, a nő- egylet több tagja pedig elvállalta, hogy a templomot felváltva takarítják.

Közben, még az orgonaalap gyűjtésének megkezdésekor villanyvilágítást szereltünk fel és akadt, aki a csillárt saját költségén alakíttatta ót a villányvilágítás számára. Akadt, aki elvállalta az ablakok művészi befestését, akadt, aki megvette a festéket hozzá.

Mindezt a buzgalmat az új orgona építésének eszméje keltette fel a hívekben.

Pedig közben másra is volt gondunk. Hogy egyebet ne említsek, megalakult a Leányegylet, mely különösen a kórházi és gyülekezeti szegények gondozását vállalta, szép eredménnyel és sok pénzadomány összegyűjtésével 1928-ban pedig a veszprémi gyülekezet gyűjtött az egyházmegyében legtöbbet a Gvámintézetre. még a jóval népesebb Pápánál is többet.

Igv, közös munkával, lelkesedéssel eljutottunk az orgonanvatási ünnephez. Az orgonaavatás napja: 1929. április 7-ike nevezetes dátum marad a gyülekezet életében. A szépen, de mégis egyszerűen kifestett templpm zsúfolásig megtelt, mire harmadikat harangoztunk. A vendégek között ott láttuk a főispánt, alispánt, egyhm. felügyelőt, a testvér ref. egyházközség presbitériumának kiküldötteit, a ref. nőegylet képviselőit, a katonaság kiküldötteit és más vallású barátainkat. Csak azt sajnáltuk, hogy a kicsi templomból híveink közül is sokan kiszorultak.

Az új karzatot asszonyaink szépen feldíszítették örökzöld növényekkel. Az. isten- tisztelet orgonaszó nélkül, közénekkel kezdődött, mely után a lelkész mondott oltári imát. Azután következett egv orgonaavatásra írt ének. szintén orgonaszó nélkül, majd Takács Elek esperes lépett az oltárhoz és emelkedett szellemű, hatásos beszédben felavatta, megáldotta az új orgonát és átadta rendeltetésének. Erre megszólaltak az orgona lágy hangjai, még pedig szakavatott művésznek: a soproni evang. tanítóképző zenetanárának, Peschkó Zoltánnak kezei alatt. Gyönyörű preludium utón az „Erős vár a mi Istenünk“ akkordjai zúgtak fel az orgonán, melyet a közönség felállva énekelt.

Ezzel maga az orgonaavatás be is fejeződött volna, de hogy az ünnepet szebbé és maradandóbb emlékűvé tegyük, hozzákapcsoltuk az új presbitereknek beiktatását, eskütételét és Úrvacsorához járulását. Eddig ugyanis tizenöt presbiterünk volt, de hogy minél többen legyenek, akik viselni segítik az egyházi munka terhét, hogy minél többen legyenek, akik példát adnak, kiegészítettük legutóbbi közgyűlésünkön a presbiterek számát huszonnégyre. Már az orgonaavatás alatt is az oltár körül foglaltak helyet a presbiterek, a templomba is együtt vonultak be a lelkészek és az egyházmegyéi felügyelő vezetése alatt. Felemelő érzés volt látni a meglett, komoly férfiak csapatát az Úr oltára körül. Mert szép dolog az. ha a nők ragaszkodnak az egyházhoz és e ragaszkodásuknak,

[929 április 21 ___________

1

31

amikor csak lehet, kifejezést Í3 adnak, buzgalmukkal, terriplombajórásukkal. De egyenesen megrendítő és lenyűgöző érzés, erős férfiak megalázkodásának látása az oltár lépcsőinél. Valami megnyugtató, biztató. lelkesítő van abban, hogy derék családapák. munkás honpolgárok, intelligens, okos férfiak vallást tesznek hitükről, fogadalmat tesznek az egyházi munkára és példát adnak kicsinek, nagynak.

A presbiterek csapatához a helyi lelkész intézett buzdító beszédet, majd iöbb kérdés után, melyet a gyülekezet állva hallgatott meg, felhívta a presbitereket a hivatali eskü letételére A presbiterek a Bibliára tett kézzel, melyet a lelkész nyújtott eléjük, esküdlek. Ezután, kemény, férfias kézfogást váltva, a lelkész munkatársai lettek.

Az orgonán ekkor a „Maradj meg kegyelmeddel“ kezdetű korái hangzott fel. melyet a gyülekezet meghatottam iméd- ságos érzéssel énekelt, utána Farkas Elemér büki lelkész és esperes végezte el az Úr- vacsoraosztás bensőséges szertartását. Az egész presbitérium, élén a lelkésszel és a gyülekezeti felügyelővel, magához vette az Űr kegyelmének jegyeit.

Kór. hogy egyházmegyénknek legközelebb lakó hat lelkésze, kiket az ünnepre meghívtunk, történetesen épen ezen a napon. úgy el volt foglalva otthon, hogy közülük csak egvetlen egy se jelenhetett meg köztünk. Pedig hogy vártuk őket I Annál nagyobb köszönet illeti Farkas esperest. mely köszönetnek e helyen is kifejezést adunk, hogy mint egy távoli egyházmegye szinte véletlenül köztünk megjelent esperese, az utolsó pillanatban elvállalta az urvacsorai beszédet és az Űrvacsora kiosztását.

Ároni áldással és a Himnusszal végződött a szép ünnep, mely után kezdetét vette a díszközgyűlés. Dr. Zauner Robert egyházközségi felügyelő nyitotta meg, ünnepélyes, szavakban köszönve meg mindazoknak buzgalmát, akik bármilyen módon résztvellek az orgonaalap megteremtésében és akik közreműködtek az orgonaavatóünnepen A lelkész egy ünnepélyes deklarációt olvasott fel, mely az orgona átvételéről szólt, megemlékezve arról, hogy mi magunk nem tudtunk volna célhoz jutni, ha a város minden rendű és vallásu lakossága felebaráti szeretette! segítségünkre nem siet, az adakozásban és a gyűjtésben Felszólalt még Takács Elek esperes és Mihály Sándor egyházmegyei felügyelő, mindketten rámutatva a kis veszprémi gyülekezet nagy igyekezetére és a más- vallósuak segítségében megnyilvánult fela- kezetközi jó viszonyra.

A díszközgyűlés után 31 terítékes közebéd volt. hói a helyi lelkész, Takács esperes, Mihályi egyhm felügyelő és dr. Porubszky Elemér szólaltak fel. Az esperes felszólalásában „az egvházmegve gyöngyének“ nevezte a veszprémi gyülekezetei, hozzáfűzvén, hogy Isten kegyelméből a gyülekezet most életének olyan fejlődési pontján van, mehről majd az utókor, mint a virágzás koráról fog megemlékezni. Dr. Porubszky rámutatva a jelen eredményeire, felidézte a magvetőnek: néh. Horváth Dezső lelkésznek áldott emlékezetét, meghatott szavakban rajzolva azt a nagy odaadást, mellyel ő annak idején új életet öntött a már-már halódó gyülekezetbe.

Délután négy órakor megint zsúfolásig megtelt a templom, a magas színvonalú templomi hangverseny meghallgatására.

melynek közreműködői: Peschkó Zoltán orgonaművésy-zenetanár. Schmidt Károly hegedűművész, vitéz Mészáros István szólóénekes és a.veszprémi polgári dalárda volt. Közülük ki kell emelnünk Peschkó tanár művészi színvonalú orgonadarabjait, örült és büszkén dobogott a szívünk, mikor elmondhattuk, hogy az a művész, aki orgonánkon játszik, a soproni evang. tanítóképző tanára. Elsőrendű, brilliáns technikája. kiforrott, biztos zenei tudása magasan föléje emeli őt az átlagnak azok közé, akiket Istenáldotta tehetségeknek nevezünk. Zenei tudásánál csak szerénysége nagyobb. Sajnos, hogy gyülekezetünk az ő közreműködéséért való köszönetét a hála szavain kívül egyébbel alig tudta kifejezni.

A délelőtti ünnepélynek és a templomi hangversenynek együttes persely gyűjtése 62 pengő volt.

A szép napnak méltó beiejezése volt a Nőegylet teaestje és büfféje a „Korona"- szálló termeiben, igen nagy számú közönség részvételével. A büffehez 130 tál étel és sütemény gyűlt össze; a bevétel, az orgonaalap kiegészítésének céljaira 700 pengőnél többre rúgott, ami szépen jellemzi a nőegylet tagjainak lelkes gyűjtőmunkáját, a htvek adakozókészségét és a város közönségének irántunk való jóindulatát.

„Ebenhaezerl“ Mindeddig segítségünkre volt az Úr I Gyülekezetünk élete egy feledhetetlen nappal gazdagodott. Ha az orgonaépítéssel kapcsolatos mozgalmakhoz hozzávesszük gyülekezeti életünknek többi kiemelkedő mozzanatát: a fűzfői fiókgyülekezet megalakítását, a Leányegylet megszervezését és erős belmissziói munkáját, a régi presbitériumnak szinte teljes, csupa buzgó férfiakkal való kicserélését, a gyülekezeti felügyelő, gondnok, pénztáros, világi iskolaszéki elnök lelkes és komoly buzgalmát, tanítónknak érdemei elismeréséül történt, igazgatóvá való kinevezését, az istentiszteletek észrevehetően emelkedő látogatottságát, az úrvacsorával élők kielégítő számát, a heti bibliaórák bevezetését, az adventi és böjti esti istentisztelettek megszaporodását, a híveknek és az egyház- község vezetőségének egymásközt való szép és békességes éle'ét, akkor — ha itt ott mutatkozik is kisebb-nagyobb hiány, különösen az anyagiakban és ha emberi gyengeségekkel, az élet akadályaival olykor-olykor szembetaláljuk is magugkat — abban a reményben indulhatunk a jövendő munkái elé. hogy a Jó Isten nem hágy el bennünket. És ha a gyülekezet belső hitélete, a hívek vallásossága olyan mértékben mélyül, amilven mértékben a kívülről is látható gyü'ekezeti élet mozgalmasságban és külső eredményekben színesebbé válik, akkor elmondhatjuk, hogy ebben a gyülekezetben „mindenek szépen és ékesen folynak“. Mások, a nagv és gazdag gyülekezetek talán nem látnaki valami rendkívülit abban, mi nálunk történik, hiszen önáluk mindaz, amit mi csinálunk, nem újság, lévén emberük, anyagi erejük, lehetőségük mindenre elég, de mi nagy lelki örömmel és megalázkodással valljuk és hirde'jük : „Erős vár a mi Istenünk I“ Isten kegvelméből vagyunk, amik vagyunk és sokat köszönünk Neked, áldott Isten a magasságban I

Ha aztán mindezek fölé még az ilyen igyekvő kis gyülekezeteknek (mert van ilyen több is. hogy csak Szentgotthárdot, Keszthelyt, Csór-