Harangszó, 1929
1929-04-21 / 17. szám
132 nót, Szekszárdot, Kaposvárt stb. említsem) a közegyház is észrevehető segítséggel, esetleg nagy áldozatokkal, támogatására jönne, akkor megkezdődne az igazi virágzás és reményen felüli fejlődés várva- várt kora is ! (H.) OLVASSUK A BIBLIÁT! Jefte leánya. Apr. 22. Liliom a mocsárban. Bírák 11, 1—4. A nagyanyja utcaleóny, a nagyatyja házasságtörő. Paráznák vére folyik ereiben s mégis tiszta tud maradni I Ott nő fel a természetes nagyatyja házánál, ahol görbe szemmel néznek mindig az atyjára s rájuk és ahonnan a legelső lehetséges alkalommal elűzik őket. mint fattyu- ivadékot. Mennyi szidalmat hallhatott ott atyjára, mennyi fájdalmat okozhatott ott neki atyja származása s mégis tudta szeretni az atyját! Rablóbanda vezére lesz az apjából. Leénysága vad beduinok között virít ki s mégis mily szelíd iud maradni! Környezetem s kísértéseim sohasem lehetnek tehát mentségek bűneimre. Legyőzhetetlen kisértés nincs. Isten senkit sem enged erején felül kisérteni. Ápr. 23. Babérkoszorú a hegyormon. Bírák 11, 29—34. Tób földén de sokszor hallhatta, mikor gyermeki kíváncsisággal érdeklődött rabló útjairól hazatérő apjától: „Merre jártál apám?“, ezt a választ: „Mi közöd hozzá I“ Mikor pedig fejedelem lett az atyja, a közélet embereinek zárkózottsága csak növelte még azt a válaszfalat, mit eddig atyja életének titokzatossága emelt közte és atyja között, mégis érdeklődik az atyja élete iránt s diadalának hírére elébe megy. hogy megcsókolja a dicsőség babérkoszorúját, mely többször nyom, mint nem s többször tövises, mint nem. Mivel megyek én eleibe az enyéimnek, hogy több s zavartalanabb legyen az örömük ? Ápr. 24. Mécsvirág az éjszakában. Bírák 11, 35—36. Viharfelhők tornyosulnak a napfényes hegyormon, mikor Jefte meglátja leányát s eszébe jut fogadalma, hogy ami először jön elébe a házából, azt az Úrnak áldozza oda egészen égő áldozatul. Figyelem, hogy viselkedik atyja jajveszékelésekor a leány. Nem sápad el, nem esik ájultan össze, nem ront neki szemrehányással, nem riménkodik az életéért. Mily nyugalommal fogadja a hírt 1 Nem növeli az atyja fájdalmát, hanem vigasztalja őt. Nem tart neki prédikációt a könnyelmű fogadalmakról, hanem szelíden elhordozza az atyja fogadalmának következményeit. Mivel megyek én eleibe az enyéimnek, hogy kevesebb legyen a bánatuk ? Ápr. 25. Tölgyfa a cserjék között. Bírák 11, 35—36. Bizonyos, hogy önmegadásában nemcsak az atyja iránt való kíméletes gyengédség vezeti, hanem az a meggyőződés is, hogy a becsület mindennél előbbre való. Ennek az árán még az élet sem kell neki. Micsoda kemény tölgy ez a leány a szélingatta apró cserje-emberkék között I A protestációról való megemlékezés hetében mennyire megszégyenít minket, kik egy kis előnyért is megalkuszunk, a Jefte leánya, aki Istennek akar mindenek fölött engedelmeskedni . . . Ápr. 26. Ezüstcsengő a vigságban. Bírák 11, 37—38. Mielőtt feláldozza magát, azt kéri, hogy hadd mehessen el két hónapra a hegyek közé. Nem a halál fölött flA^ANQSZÓ. Higyjél I Higyjél, ha a bánat éje Borítja élted szép egét, Ha örömöd 8 boldogságod, Oszolni látod szerteszét: Ha a szívfájdalmak árja, Égeti fájón lelkedet; E nagy harcban é6 vészben is, Tartsd meg szilárdan hitedet. Legyen hited oly sziklaszál, Hol dacolhatnak viharok: Jussanak eszedbe néha, A gályán szenvedett nagy rabok, Mert a kín és a földi jaj Egy új hazába átmenet: S csak az érhet el e révbe, Kit a hit világa vezet. Mennyi bú és mennyi kétség, Űz, hajt és kerget engem is. De istenbe vetett hitem Megtartom szilárdan mégis. HÍ3Z él a szenvedők Atyja! Ki híveire rátekint; Áldás- és örömre fordít, Minden lesújtó földi kínt. FEKETE FERENC. akar sírni, hanem az élelet akarja siratni. Jefte leánya tehát komolyságában nem lesz komorrá, lelki különállásában különccé. Szereti az életet, a társaságot, őt is szeretik a barátnői. Ismerős a kacagással, de öröme mindig ezüstcsengő tiszta hangja a vigság zajában. Rokonszenves-e az emberek előtt a komolyságom s az Isten előtt az örömöm ? Ápr. 27. Búgó harang az életzajban. Bírák 11, 37—38. Elvonulása csak önkínzás lenne, ha mindig csak a múltra gondolna. Ha nem volna előtte az élet folytatásának lehetősége a másik világon, akkor jobb lenne, ha rögtön menne feláldozni magát. De ő úgy érzi, hogy készülnie kell a halálra, még ha az örökös bucsuzkodás fájdalmával van is megkeserítve minden további életperce. Nem hamarkodja el a készülést. Komoly, mint az örökkévalóságba hívó öreg harang búgó hangja ott, ahol komolynak kell lenni. Készülök-e én a nagy számadásra ? Ápr. 28. Áldott visszhang a történelemben. Bírák 11, 39—40. Jefte emléke áldás. Ki tudja, hány leánynak adott indítást arra, hogy Istennek szentelje életét s hány férfit tartott vissza a világgal való megalkuvástól! Halálával s halála után is az Úrnak szolgált. Marad-e az én életem után olyan emlék, amit Isten fel fog tudni használni lélekmentő szent munkájában az emberek üdvösségére? Turóczy Zoltán. Isten mindenütt jelen van. Egy püspök így szólt egy fiúcskához: „Kis barátom, mondd meg nekem, hol van az Isten és odaadom neked ezt a piros almát.“ — „Uram, — válaszolt a gyermek — „mondja meg.nekem, hol nincs az Isten és én Önnek két almát adok.“ 1929 ópnlis_21 \ Evangélikus Özvegy Papnéí Eddig megsegített minket Űri A Mindenható végtelen kegyelméből nagy örömhírt küldünk csonka hazánk minden paplakóba : az ev. papnék országos szövetsége megvette az „özvegypapnék otthonának szánt hajlékot. Ö, aki oly csodásán vezetett minket s megjelölte az utat, melyen haladva csendes munkából mór eddig is szeretet és áldás fakadt, a jóságos Isten maga adja, hogy ez az üzenet mindenkinek leikéből meleg, hálatelt érzést váltson ki, hogy együtt dobbanjon a szív, együtt zengje az ajk : Nagy és hatalmas vagy Uram, hogy velünk ezt megcsele- kedled. Zsófiatelepen a Budepest—gödöllői villamos kistarcsai megállójától néhány lépésnyire épült az a szép, emeletes villa, mely most mór a miénk 1 22 kisebb-nagyobb helyiség van az épületben, a földszinten külön egy nagy terem, a kiépített alagsorban konyha és jégpince. 600 négyzetöles telekkel 13.500 P alkalmi áron szereztük meg. Az „EPOSZ“ 1928 nov. 16-án tartott gyűlésén, amikor az Otthon megszerzése még csak mint a távol jövőhöz fűzött remény lebegett szemünk előtt, papnéink néhány pillanat alatt önként 1600 P-t ajánlottak fel. Valamennyien úgy éreztük, hogy ennek az otthonnak létesítése a mi szent kötelességünk, de egyszersmind éreztük azt is, hogy minden gond, minden feladat a mi lelkeinkben éljen s erra a helyes megoldást a mi szívünk sugallja : Amikor Eposzunk megbízásából ezt a nagy örömhírt közlöm Nagyt. lelkésztestvéreinkkel épen úgy, mint az egyetemes gyűléshez benyújtott munkaprogrammunkban most még hatványozottabb mértékben kérjük erkölcsi támogatásukét. Erkölcsi támogatást kérünk csupán, mert meg vagyunk róla győződve, hogy a papnék között egyetlen sincs, aki otthonunk ügyét saját ügyének nem tekintené és nem tenne meg mindent az ő körében, hogy a szeretet adta és gyűjtötte fillérekből 1—1 téglát magáénak mondhasson. Lehet-e szebb feladatunk nekünk papnék- nak, akik a jó Isten kegyelméből a földi boldogság teljességét élvezzük férjeink, családunk körében, mint gondoskodni azokról
