Harangszó, 1929
1929-04-21 / 17. szám
XX. évfolyam. 17. szám. Alapított* KAPI BÉLA tW10-D«ft. L*ptuJaJdo\ioa i B&nsniun Latűer-Sz0vflt86a Ornuzoit Ijuther-KaÜTet* •éic lüTÄtxlO" lapja. Kóiirfttok, elólizetóat díjak és roklam&ciftk a ÍIARANGSZÓ szerkó Sitiid adóhivatalának SaenttfotlhArdra (Vasvm.) küldendők K'.óllzct6:-t elfogad silndon avana lóikig.> éfi taaUO Seajelealk mititieB miniit. Életedben, halálodban Jézusodhoz hú maradj. Mindig bölcsen vezetett, áldott, védett, szeretett. SsarfcfMstd'kfadóhlvatal s SZENTOOTTHÁRD. Vas vármegye. Ft Ók ki adóhivatal t ,Luther-Társaaág* könyv kereakMdéae Budapest, VTTI., Saentklrályi-u. 51 /a. A „flABANHftZO* aiOÜzetéal ára négyedérrt- 1 P 28 f. Fólövre 2 P 40 1. Csoportú* küldótntel 1 ü*/*-oa kadveamánj. Amerikába •gén* őrre 1 dollár , as utódállamokba negyedévre 1 P 60 Ilii Kövessetek ! János ev. 21. ia. „Jézus pedig monda Péternek: Kövess engem !“ eresztyénségünk valódiságát, hi- * * tünk mélységét és igazságát, szívünk cselekvő szeretetét nem bizonyíthatjuk másként csak úgy, hogy Jézus nyomdokaiba lépve őt híven követjük. Mindegyikünknek így szóljon hát elhatározása: Jézust követjük, az istenfélelemnek, a kegyességnek útján járunk, nem e világhoz szabjuk magunkat, hanem mint Isten-gyermekéi úgy megyünk rendeltetésünk életösvényén, hogy odafönn örömét lelje bennünk szerető mennyei Atyánk! . . . Jézust követjük az engedelmesség útján . . . meg kell hát tanulni, hogy saját önző kívánságainkat megtagadva, cselekedjük az Isten parancsait . . . Jézust követjük az alazatosság útján, Jézust, aki megalázta magát és szolgai formát vett magára. Mivel is büszkélkedhetnénk mi, akiknek naponta anyagi vétkét fedezi el a jó Isten ? . . . Az alázatosságra tehát szükségünk van, mert Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosakat pedig kegyelmébe veszi ..- És Jézust követjük, ha kell, még a szenvedések útján is, hiszen így szól az ő beszéde: „Ha valaki követni akar engemet, tagadja meg önmagát, vegye fel az ő keresztjét és úgy kövessen engem.“ Földi ember egyetlen életpro- grammja csak ez lehet: Jézusunk járj előttünk és mi követünk, soha el nem hagyunk! . . . Konfirmandusaink is ezt a fogadást tegyék a konfirmáció oltáránál és ez a fogadás legyen egész életünk zsinórmértéke. Jaj pedig a gonoszoknak és kísérteknek, akik szóval, vagy példával a hűség fogadalmat tett konfirmandusainkat el akarják vonni a Krisztus követésétől, hogy a bűn útjára csalogassák őket... Az Isten haragja marad meg azokon 1 . . . Ezzel szemben: áldás, Istennek áldása száll mindazok fejére — lett légyen bárki az, apa vagy anya, testvér vagy idegen, mester vagy más feljebbvaló — akik jó példával, szent élettel előljárnak és segítik konfirmandusainkat megmaradni, járni a Krisztus követés szent ösvényén I „Mit nékem a világ S minden gyönyörűsége I Te vagy, óh Jézusom, Szívemnek ékessége. Legdrágább kinc« gyanánt Téged karollak át; Tebenned megnyugszom — Mit nékem e világ 1 Mit nékem e világ 1 Jézus az én életem. Én kincsem, örömöm. Minden gondom rávetem ; Üdvömnek kútfeje, Örök fejedelem. Azért csak azt zengem : Világ nem kell nekem 1“ Ámen. * A protestantizmus ünnepén. £1 sasszárnyakon tovarebbenő idő ■X újból megállásra késztet bennünket. Egy hatalmas egyháztörténeti és világtörténelmi esemény emlékét hozza elénk. A speyeri birodalmi gyűlés eseményeit újítja fel emlékezetünkben, mely birodalmi gyűléstől hitőseink oly sokat reméltek és oly sokat csalódtak. Az 1529-iki speyeri birodalmi gyűlés határozatai létalapjaiban támadták meg a reformációt. Mór a birodalmi gyűlést megelőző események baljóslatuak voltak. János szász választófejedelmet, a reformáció ezen egyik védurát nem fogadták azzal az udvariassággal, mellyel a hozzá hasonlókat szokás volt fogadni. A pfalzi választófejedelem megtiltotta embereinek, hogy a prédikációkat, melyeket az evangélikus fejedelmek lakásaikon tartatni szoktak, hallgassák. A császári meghatalmazottak, az evangélikus fejedelmek és birodalmi városok között egyenetlenséget igyekeztek szítani és minden módon azon voltak, hogy Luther és Zwingli követői közt az egyesülést megakadályozzák. Strassburg és Memmingen városok kiküldöttjei a birodalmi gyűlésből kirekesztettek, mert a misét az istenitiszteletből törölték. Csoda-e, hogy ily előzmények után az 1529 március 15-én megnyílt birodalmi gyűlésen a többségben levő római katholikusok oly végzést hoztak, mely az 1526-iki speyeri gyűlés határozatának eltörlését s a reformáció megsemmisítését rejtette -magában. Mi sem volt természetesebb, hogy ezen végzéssel szemben Jár nos szósz választófejedelem, Fülöp hesseni gróf és más evangélikus fejedelmek ünnepélyes protestáció- val feleltek, amelyet 1529 április 19-én nyújtottak át és amelyben kijelentették, hogy „a császárnak minden egyéb dologban készek engedelmeskedni, de Isten tiszteletét és a lélek üdvösségét illető ügyekben mindenki Istennek tartozik számadással“. E protestációról nevezik az evangélikusokat protestánsoknak. A protestációban az evangélikus rendek egyfelől a lelkiismereti szabadság elnyomása, a reformáció terjedésének meggátlósa ellen tiltakoztak, másfelől bizonyságot tettek a Krisztushoz kötött hitről a lelki
