Harangszó, 1929

1929-04-14 / 16. szám

124

HARANQSZO,

1929. április 14.

egység legnagyobb akadálya, a hiúság még mindig úr fölöttük. Jézusnak az én hiúságom is fáj.

Ápr. 20. Nyereség a Sátánnak. Máté 4, 5—10. A hiúságban mindig a Sátán mesterkedik. Mind a két kisértésben a hiúságot szeretné Jézusban fölébreszteni. Mikor a keresztrefeszítésnél a csúfoló emberi ajkakon újra megjelenik a Sátán, megint a hiúságot szeretné felébreszteni Jézusban az önérzeten keresztül: Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Amikor tehát az ember enged a hiúság kísértésének, a Sétán mindig diadalmaskodik. Nem oly ártátlan dolog tehát a hiúság, mint amilyennek látszik.

Ápr. 21. Kár a világnak. Márk 9, 35- A hiúság mentségére azt szokták felhozni, hogy a világnak mindig haszna van a hiú emberekből. Hány emberbaráti intézmény születeti mér meg a gazdag emberek hiúságából, hány kulturalkotés az államférfiak nagvravégyásából! Jézusnak az a meggyőződése, hogy ennek a világnak nem nyereség a hiú ember, mert az mindig uralkodni akar, hanem az alázatos ember a nyereség, aki szolgálni akar Az a legnagyobb ezen a világon, aki a legtöbb embernek szolgál. Mily nagy vagyok én ezen az isteni mértéken ? Turóczy Zoltán.

A csehek és a románok nem engedik át a határon a magyar tudományos nyomtatványokat. A Magyar Numizmatikai Társulat választmányi ülést, közgyűlést, majd felolvasóülést tartott. A közgyűlésen dr. Zimmermann Lajos ügyvezető elnök megemlékezett arról, hogy a csehek és a románok nem engedik át a határon a magyar tudományos nyomtatványokat.

utón tudna vért előállítani ? A vérképződés egy csoda s még nagyobb csoda annak életfenntartó, életfejlesztő szerepe. Gyakran hivatkoztak rá, hogy az emberi test por. Ami igaz, mert porrá lesz. Hol az a bölcs, aki porból tudna húst, izmokat, szemet, fület stb. előállítani ? Még akkor is, ha pontosan vegyelemzett port kapna munkájához ?

Rajta mindez nem fogott; nem hitt! Nem tudatlanságból nem hitt, de konokságból.

Nem tért meg 1 De józanabb óráiban gyermekeire való tekintettel foglalkozni kezdett az újból való megnősülés gondolatával.

Lett volna is egy megfelelő jelöltje. Egy molnár özvegye ; kinek ugyan szintén volt két gyermeke, de volt háza és néhány ezer pengő készpénze is.

Nem is beszélte meg senkivel a dolgot, hanem néhány hét múlva elhozta az új asszonyt.

* *

*

Néhány év suhant el Farkas mester háza felett. Nem voltak ezek sem a nyugalom, sem a boldogság évei. Farkas mester házassága után ugyan új életet akart kezdeni, de a viszonyok nagyon megváltoztak s a romlott körülmények rántották vissza a züllésbe, a kétségbeesett állapotba.

Temetőben.

De jó lesz majd, itt lepihenni,

Ha már a szívem nem dobog.

De jó lesz majd, itt nem fáj semmi,

Az emlék itt majd nem zokog.

Szép zöldelő fű fedi majd be A kis dombot, amely alatt Lehunyt szemem nem látja többé A mosolyt és az árnyakat.

A fű között majd tavasz jöttére Egy-egy ibolya kél talán,

Madárka dalol május éjjel.

De nem sírok már bús dalán.

Felettem könnyes felhők szállnak,

A szellő titkokat susog.

Más sírok Felett búsan állnak Az oszlopok, a ciprusok.

Az orgonafa kerítésén Túl búzaföldek állanak,

Mezítlábas kis parasztlánykák Búzavirággal játszanak.

Betérnek majd a temetőbe Megpihennek a síromon.

Szól az egyik — e sír mily árva Én a koszorúm itt hagyom. —

Fenn aranynapfény csókolja meg Az érzőszízü gyermeket ;

Lenn felejtve ezer szép álmot :

Én csak hallgatok s pihenek.

BUTI SÁNDOR.

Három nagy orvos. Egy hires orvos halálos ágyán így szólt pályatársaihoz, akik körülvették: „Az a vigaszom urak, hogy három nagy orvost hagyok hátra.“ — Mindannyian feszülten figyeltek és kiki a maga nevét várta. — „Ez a három orvos: mértékletesség, viz és mozgás.“

Rendelői végkép elmaradtak s ezeket szép szóval, Ígérettel visszacsalogatni nem lehetett. Ha akadt iit-ott egy Kundschaft, akarva sem tudott olyan munkát előállítani, mint kollégái, mert hiányoztak a megfelelő anyagi erők. Céhebeli társai erőre kaptak, minden rosszat reá mondtak, csakhogy végkép elveszíthessék. Az asszony előbb nyugtalankodott. azután határozottan ura ellen fordult. Mit részletezzem a dolgot ? Egy égő pokol volt a ház, hol a kétféle gyermek épen úgy szította a tüzet egymás iránt való árulkodással, csúfolkodással, mint folytonos verekedéssel. A házasfelek csak az állatországból vett nevekkel tisztelték meg egymást s a káromkodásból, szitkokból, verekedésből soha ki nem fogytak.

A mester végkép elveszítve lelki egyensúlyát, többet lakott a kocsmában s az utcán, mint otthon.

Ennek az áldatlan családi életnek, amely nem az Istenfélelmen s egymás szeretetén épült fel, leginkább az ártatlan szegény árvák itták meg a keserves levét.

Sándor, miután leérettségizett, futva menekült a szomorú életből. De a lányok kötve voltak. Mostoha anyjuk figyelemre se méltatta őket. Cselédsorban tartotta valamennyit. Szegények, vörösre sírták két szemüket ott, ahol nem látta őket senki, csak a jó Isten. Apjuknál hiába panaszNyiregyháza.

Nyíregyháza város polgármesteri jelentésében érdekes adatokat tár fel a nyíregyházi iskolák állapotáról, a tanulók számáról és az egyes iskolákban való elosztottságáról, felekezeti számarányáról.

Nyíregyháza városában* az ösz- szes tanulók száma 9474, akikből gimnáziumba jár (három gimnázium) 1034 tanuló, kik közül 666 fiú, 366 leány. Helybeli 692, vidéki 342.

Polgári fiú- és leányiskolába jár 808 tanuló. Fiú 291, leány 517, helybeli 531, vidéki 277.

Tanítóképzőbe és felsőkereskedelmi iskolába, tehát szakintézetekbe jár 396 tanuló, kik közül 344 fiú, 52 leány. Helybeli 148, vidéki 248.

Az iparostanonc fiú- és leányiskolákba, valamint a nőipariskolába és kereskedő tanonciskolába jár 1018 tanuló, 786 fiú, 232 leány, 651 helybeli, 367 vidéki. Tehát a legtöbb vidéki tanuló vari az ipa- rostanonc iskolában.

A városban levő elemi iskolákba jár 3642 tanuló, 1786 fiú, 1856 leány. Helybeli 3628, vidéki 14. A tanyai elemi iskolába jár 2492 tanuló, 1378 fiú, 1214 leány. Helybeli 2419, vidéki 73.

Vallás szerint az összes tanulók a következőképpen osszlanak meg ; Róm. kát. 2528, gör. kát. 1177, ref. 1562, ág. hitv. ev. 3183, izr. 1083.

A tanszemélyzet száma a közkodtak volna, az minden erélytől, minden önérzettől meg volt fosztva s maga is jobban félt az asszonytól, mint az ördögtől. Kimentek hát titkon a csendes temetőbe s anyjuk sírján sírták el panaszos, keserves könnyeiket. Mily jó lett volna ott mindjárt lefeküdni az édesanya mellé 1 Csak haza ne kellett volna soha menni.

De a jó anyai szív nem feledkezett meg ígéretéről s a jó Istennél közbenjárt sokat szenvedett gyermekeiért 1

Egy átsírt és átvirrasztott éjszaka utón Ilonka a szokottnál korábban kelt. A házban még minden csendes volt. Apja még nem tért haza, ki tudja, hol töltötte az éjszakát. Kiment az udvarra, a hajnali vonat épen akkor robogott el a város alatt, erős füstfelhőt bocsátva az üde. friss, tiszta nyári levegőbe. A madarak már vígan röpködtek s a távol keleten a nap közeli fölkeltének jelei mutatkoztak az égbolton, Ilonka a baromfiólakhoz ment, hogy a sok csipogó, hápogó, gágogó jószágot ellássa. Ebben a percben megnyikordult az utcaajtó kilincse s az ajtón ünnepi ruhában Károly lépett be.

Jó reggelt, Ilonka I Ej de korán kelt föl máma.

— Jó reggelt 1 Oh hagyja el, egész éjjel nem tudtam aludni 1 Tessék besétálni 1

(Folyt, köv