Harangszó, 1929
1929-04-14 / 16. szám
Gondolatok a sajtóról a sajtó vasárnapján. Egyházunk a sajtóval szemben kemény követelésekkel lép fel. Megkívánja, hogy a sajtó gondoskodjék népies iratokról, vallásos néplapokról, építő irodalomról, ifjúsági könyvekről, a műveltek számára kiadott lapokról, folyóiratokról, könyvekről s terjessze ki figyelmét külön is a lelkészek egyházközigazgatási, lelkipásztori, igehirdetői és a tanítók tanítói és nevelői munkájára. A követelésekkel azonban nem tart lépést sem az elvégzett munka méltánylása, sem a vele szemben tanúsított támogatás. Kapi Béla püspök. * A sajtó a közélet szeme. Az újságírónak éppen azért magasabb nívón kell állania, mint a többi közönséges embernek. Kell hogy távolabbra lásson, mint más: Ő a matróz az óceánjáró gőzösön. És egyetlen fontos direktívája van a sajtónak: hogy az embereket ne a gyűlölet, hanem a szeretet szemüvegén át nézze. Pesthy Pál ny. miniszter. HARANOSZO. 1929. április 14. 122 evangélikus tanárembernek, örömmel és büszkeséggel tölti el a lelkemet, hogy közöttük annyi van, akit evangélikus pedagógus-apa nevelt az egyháznak és a hazának : a szarvasi Chován Kálmán és Szendy Árpád, az eperjesi Hazslinszky Gusztáv, a soproni Altdörfer Viktor és a lajoskomá- romi Kapi Gyula. Ezek közül Kapi Gyula (1850— 1923.) áll legközelebb a szívemhez, mert ő, mint zenepedagógus, mint zeneszerző és mint a kántorok nevelője, áldása volt egész egyházunknak. A veszprémvár- megyei lajoskomáromi tanító fia, mii\t soproni diák magára vonta a nagy Pálfy Józsefnek és általában a dunántúli egyházkerület vezető embereinek figyelmét. Egyenesen kiválasztották és arra nevelték, hogy a soproni tanítóképző tanára és majdan a Pálfy-hagyo- mányok hű fenntartója legyen. Azonban ezt a kiváló iskolát nemcsak fenntartotta, de tovább is fejlesztette, még nagyobb virágzásnak indította, a Pálfy-hagyomá- nyokat önálló lélekkel követve. Mikor külföldről hazajött, a soproni tanítóképző tanára lett. Majd 1882-től nyugalomba vonulásáig 1905-ig, mint igazgató az intézet élén állt. Az egész ország evangélikus egyházai szívesen választottak kántortanítókat Kapi tanítványai közül. Jól tudták, hogy Ő kitűnő zenészeket, karmestereket, tanítókat és vallásos embereket nevel. Mert sugalmazó erejével a maga lelkét mintegy beleönti tanítványaiba. Egykori tanítványai, a tanítók őszintén szerették és hálájukat halóporában is gyönyörűen kifejezték iránta, mikor országos gyűjtésből díszes síremléket emeltek neki. Megérdemli, hogy Pálfyval és Péterfi Sándorral őt is az „evangélikus tanítók atyjának“ nevezzük. Mint hivatott zenész, a nagy Altdörfer Keresztéllyel és fiával, a szintén nagy zenésszel, Viktorral, a soproni egyház országos hírű karnagyaival testvériesen együtt működve, sokat tett a soproni zenei élet fellendítésére. Különösen Bach Sebestyénnek, a legnagyobb evangélikus zeneszerzőnek kultuszával emelkedtek a soproni nagy zenészek országos jelentőségre. Kapi egyetemes korálkönyvével ma is él egyházunkban. Sok ezer és "ezer lélek emelkedik templomainkban mintegy az ő szárnyain Istenhez. Mint zeneszerzőt az teszi különösen kedvessé előttünk, hogy akkor is Luther fia maradt. Bibliai témák lelkesítették akkor is, mikor a zeneköllői ihlet megszálta. Nagyrésze van a dunántúli énekeskönnv megalkotásában is, mint Payr Sándor, Kovács Sándor és mások kiváló munkatársának. Mint tankönyvíró is nevezetes. Isten nélkül. Irta : Mayer Pél. 6 — Ejnye, de jó, hogy találkoztunk Istenes uram. Rögtön átszaladok én is az igazgatóhoz, én is befogom íratni a Sándor fiamat, oszt együtt járhatnak a Pistával. De én már csak inkább ügyvédet nevelnék a fiamból. Azoknak áll a világ, azoké az élet. A pap ? — koldusnép. Mindenki beléjük botlik. szidják, mint a bokrot. Minden falat kenyere megpanaszolt. Nem úgy van már, mint régen. Ma a papot senki sem becsüli. A paraszt elvárja, hogy a papja köszönjön neki, mert azt tartja: fizetem, köszönjön 1 Az ügyvéd, az más I Attól félnek. annak fizetnek, mint a köles. Ki látott gazdag papot? Ahányat én ismerek, az mind szegény, mert se eklézsia, se állam nem törődik vele. A pap igazát senki sem védi. — Hét az szent igaz, Mester úr. A mi eklézsiánkban sincs máskép. A legnagyobb baj. hogy mindent magunk intézünk s mindenkinek van szava az egyházhoz. Csak egy rossz embere legyen a papunknak, vége mindennek. Mert a paraszt inkább a fajtájának fogja a pártját. De én mégis csak papnak szántam a fiamat. Az Ür Jézus is eleget szenvedett ártatlanul — majd megsegíti az Isten. Ezzel el is váltak. A fiúk tehát felkészültek a gimnáziumba s nem váltak szülőik szégyenére. Sőt mind a kettő olyan igyekezetei tanúsított, hogy az osztály legjobb tanulói lettek. Farkaséknál azonban ebbe az örömbe rövidesen a keserves fájdalom ürömcseppjei vegyültek. Farkasné mér régebb idő óta gyengélkedett. Urának életmódja rendkívüli keserűséggel töltötte el s emésztette erőit. Tűrt szótlanul. Eleintén több Ízben kérlelte urát, ne barátkozzék lump kollégáival, nem lehet annak jó vége. Hiszen azt az 1—2 pohár bort itthon is elfogyaszthatja, de süket fülekre talált. Farkasnak a pajtások, a szabad mozgás több volt, mint a családja s amidőn egyszer durván rárivalt, megfogadta, hogy Urának egy szót sem szól többet. Némán tűrt s végezte anyai és gazdasszonyi teendőit. A folytonos izgalom, nyugtalan élet, az ura durvulni kezdő magaviseleté utóvégre is a betegágyba vetették. Csendes, Istenbe vetett gyermeki hittel s Isten akaratjában való csendes megnyugvással hordta keresztjét. Lelke nem vádolta. Kötelességeit gyenge erejéhez mérten igyekezett híven betölteni. Ha emberi gyarlóságból vételt a jó Isten ellen, bízott benne, hogy a Krisztus Jézusért atyai kegyelmébe fogadja s a bűnbánó lelket el nem veti magétól. Egy napos őszi délután betegágyéhoz hívta gyermekeit. Sándort, aki már a harmadik osztályba járt, Ilonkát, Jolánkát s a 8 éves Margitot. A gyermekek sírva állták körül a betegágyat s csókolgatták a szárazra aszott kezeket. Az anya szemeiben is könnycsepp csillogott, látva gondozatlan gyermekeit, akiknek még az anyai szív melegére volt szükségük. De erőt vett magán s elnyomta lelke fájdalmát. —. Gyermekeim, ne sírjatok. A jó Isten veletek marad. Csak maradjatok ti jók ; a jó Istenről meg ne feledkezzetek, imádkozzatok szorgalmasan, mert a jó Isten csak azoktól távozik, akik őtőle távoznak. Ha a jó Isten úgy intézte, hogy elhagyjalak benneteket, legyen meg, amint ő akarja. Keressetek gyermekeim az égben, én is onnan fogom nézni sorsotokat s kérni fogom a jó Istent, hogy segítsen meg titeket. A jó -Isten áldása rajtatok, édes gyermekeim, jók maradjatok, szorgalmasan imádkozzatok 1 S azzal magéhoz vonta valamennyit és sűrű könnyhullások között csókolgatta árvulö magzatjait.
