Harangszó, 1929
1929-04-01 / 14. szám
106 HARANÖS2Ö. 1929. április 1 ezzel a fáklyával megyünk a halál országútján . . . A mi hitünk, a keresztyén vallás azért örök és azért csúcsa, legfelsőbb foka minden vallási eszmecsoportnak, mert alapeszméi ott vannak Isten háztartásában, a természet rendjében, az Ő örök törvényeiben. Hiszen a feltámadás — természeti törvény s mint ilyen, parancs! Nézd a harmatcsöppet, mely elpárolog. Látszólag eltűnik, megsemmisül. Pedig — él. Él a virágillatban. Nézd a nap aláözönlő sugár- zuhatagát, mely látszólag elvész, midőn az éj előlopakodik az erdők mélyéről, a havasok rejtekéből. Pedig — él. Él az alma pirossá- gában, a buzaszem lisztjében, a fa rostjaiban, a szőlőfürt cukor- tartalmában. Nézd a futó csillagot, amint áthasít az égbolton; utána, mint távozó csónak után a vizszin tü- remlése, egy fehérsávoly úszik; talán az Ég gyászolja a lefutott csillagot... Látszólag megsemmisült. Nem. Él. A fizika tanítja, hogy a szétporlott csillagok belehullanak a Nap izzó tengerébe... Tehát, ha kitárod arcod a Nap csókjának, üdvözöl benne, köszönt benne a csillag, melyet te megkönnyeztél . . . Nézd a korhadó falevelet . . . Talán megsirattad, midőn sápadtan lehullt az ágról, mert azt hitted: meghalt, elveszett. Nem. Él. Mikor Isten nélküi. Irta : Mayer Pál. 4 A mester bölcselkedése nem nagyon tetszett. A sógor ugyan próbált nevetni, de Istenes Tóth egyenesen ellen mondott, ha vendége is volt. Ha megharagszik, üsse kő, már amúgy is vége az ebédnek. — Ne vegyék sértésnek, kedves vendégeim. Vannak dolgok, a miket hinni kell, mert igazságok. Sokat nem látunk, ami van s amit tagadni nem lehet. És sok csuda van a világon, amit ama titokzatos erő nélkül megmagyarázni nem lehet, akit a hívő lélek Istennek nevez, a hitetlen sehogy, vagy természetnek, mert az Isten nevét ajkára csak akkor veszi, midőn káromkodik. — Nekem hiába mondják, hogy az ég a végtelenség. A végtelenség nem látható, mert nincs határa. Az ég nekem a meny- ország, az üdvözültek hazája. Miért teremtette volna a Mindenható, ha célja nem volna ? — Igaz, egészséges embernek jól esik az étel, az ital — de az embernek lelke is van s az embernek lelki élete is van. És úgy látom, hogy ha az ember lelki életét nem ápolja, kárt vall. Az erényes, egy édes illatú ibolyát arcodhoz emelsz, abban az illatban benne van a lehullott levelek lelke... Oh, milyen szép poézis ez; pedig tudomány beszéli ezt. Anyám csókjának édessége, apám intő szavainak keménysége, régen elporladt papok tanítása, avúlt írások tartalma él, itt van mind — bennem ; ami lelkemben érték, szépség és tűz, mind azokból szedtem. Feltámadás... Ígéret ez. Törvény ez. Parancs ez. Parancs. Az erkölcsi világban, az ethika síkjában. Ami a fizika síkjában törvény, az az erkölcsi világban — parancs. Feltámadásra int a husvét. Hogyan ? Aluszik a lélek mély narkotikus álmot, a bűn gonosz álmát. Életet álmodik, pedig halott. Míg egyszer meghallja: „kelj fel!“ Hozzálép Valaki s azt mondja kezét megfogva: „Ifjú, néked mondom, kelj fel.“ (Luk. 7, 14.) Vagy a bűneiben megrögzött aggastyánnak szemébe néz és szól: „Szükség néked ujraszületned!“ (Ján. 3, 7.) S mi történik ? A halott szív megmozdúl, a hályogülte szemek felpattannak, a merev lábak indúlni kezdenek s a halott élni, élni kezd, a bélpoklos megtisztúl, a süket hallani kezd . . . Igen. Kérdezd meg azokat, akik találkoztak Krisztussal, akiket megállított az ő tekintete, mind boldog dicsekedéssel, az életöröm tiszta, szent kacagásával fogják vallani egyértelmüleg, hogy — feltámadtak. nemes indulatú, józan gondolkodású ember lelki életének gondozására súlyt helyez, mert enélkül az állat sorsára sülyednénk le. Ha csak eszünk és iszunk, semmivel sem vagyunk több az állatnál. Az erkölcsi, a lelki élet külömböztet meg bennünket az állattól, mert a lélek, a lelki élet: az az isteni képmás az emberben. — Ez szent igaz — szólt Károly. — Én tudom, hogy mindenféle erény, minden lelki nemes indulatnak, minden lelki erőnek legtisztább, legegészségesebb forrása Isten Igéje. Nem a legjobb emberek, akik az Isten házát elkerülik, vagy az Igét megvetik. — Az természetes dolog — szólt Istenes. — A mi lelkünk, az Isten lelkének része, az csakis isteni eredetű, szellemi táplálékkal táplálkozhatik. Csak az válik javára I — Isten léte ? — Sokan tagadják. Sokan nem hisznek Istenben I Pedig az egész mindenség mellette szól. S ott van a lelkiismeret. Állatnak nincs lelkiismerete, állatnak nincs bűne és nincs erénye, mert lelke nincs I Ott van a természeti erők csodás működése, az időjárásnak csodás törvénye s gyakran büntető megnyilvánulása. Nincs véletlen I A véletlennek látszó dolgok és eszmények mögött céltudatos működését Előbb is éltek, de az az élet nem volt igazi; most élnek, mert Benne megtalálták az életet. Előbbi létük üres, céltalan, ingatag és szomorú volt, most megtanulták a betegségben, Ínségben, koporsók csendességében és gyászok sötétségében látni az Isten kezét s arra ők csendes szívvel imádkozva leborulnak. Ezek a — feltámadottak. Húsvéti gondolatok. Minden ünneplés az emberi és isteni gondolatok találkozása. Az emberi gondolatokra reáborulnak az isteni gondolatok s az emberi gondolatok átveszik az isteni gondolatokat. Hiányosságuk pótlást, tévedésük határozottságot, ürességük tartalmat nyer. Ellentétes természetük kiegyenlítődik, ahogy kiegyenlítődnek az ellentétes elemű elektromosságok s a kiegyenlítődés után erő forrásává válnak. Az ünneplő lelket átfogó és betöltp isteni gondolatok hatása alatt az élet új, határozott fejlődést mutat. Elgyengül az emberben az emberi természet és megerősödik az isteni természet. Eltűnik az ó ember, előtérbe lép az új ember, akit szent vágyak visznek előre a tökéletesedés utján. A legnagyobb emberi gondolatot husvét ünnepe vetíti ki. Ez a gondolat az élet gondolata. A legnagyobb isteni gondolatot is husvét ünnepe közvetíti. Ez a gondolat az örök élet gondolata. látjuk egy hatalmas kéznek, melynek működését a hívők tisztelik, a hitetlenek tagadják s véletlennek minősítik azt is, ha Isten haragja megvonja tőlük segítő, ál- dásthozó karját, ha a keserűség kenyerével és italával táplálja őket s a végén szétszórja mint a pelyvát. Mert a gonoszt gonoszság öli meg és ez Istentől van. Csak igaza volt a tisztelendő urnák, midőn ma arra intett, hogy mindenek előtt keresse az ember Istennek országát — a többi amúgy is mind múlandó I Farkas hallgatott, de majdnem megbánta, hogy idejött. Mikor ő mulatni akart. Már most vége minden hangulatnak. A fene vigye el azokat a rongy papokat, mit zavarják az ember étvágyát 1 Délután a rokonság is átnézett. — Hagy ismerjük meg mink is a majsz- ter urat. Amúgy se birt eddig egyse olyan akkurátus csizmát készíteni. A midőn a jó husban-zsirban levő atyafiak bevonultak, Farkasnak az az ötlete támadt, hogy nem volna tréfa dolog, ezeket a bugrisokat kártyába ugratni s egy kicsit megkopasztani. Mert aki hitetlen, az embertelen, szívtelen is. Önző és kapzsi, mint az állat. Nem megy vele sokra I Egy darabig sikerül amig önző kapzsiságát az emberek kiismerik. Az ör-
