Harangszó, 1929
1929-04-01 / 14. szám
XX. évfolyam. i 929. április I. 14. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Leptulajdonoi: i Dunámul Lutnor-ssöTutuág. la Orsiígos Luther-EiSTtt- ség htratalos lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZŐ Bzerkesztó tdadóhlvatalának Saentgotthárdra (Vaavm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden erűig. lelkész éa tanító. MeojBlsnlJc minién vasániap. EzerkesztO-kladóhlratal t 8ZENTOOTTHÁRD. V«b -'nnegye. Gél» é> Ja Főtiszt. ®t püapftZ \9Ö hlratal: tág" könyv , _ ludapMt, papa yi-u. 81/a. Lelkem, vigadj A síron lön m ygözelem. rítSÁNeszt)“ 'CTofizetésl ára negyedévre 1 P 28 í. Félévre í P 40 ». Csoportos küldéssel lOVe-os kedvezmény. Amerikába egész évre I dollár; as utódállamokba negyedévre 1 P 00 fill. Ne féljetek!... 1. Korinth. 1. 15.55. „Halál! hol a te fulánkod ? Pokol! hol a te diadalmad ?“ . . . pnnek a földi életnek semmi ér- téke sem lenne, sőt élni sem volna érdemes: ha annyi öröm és annyi szenvedés, annyi harc és viaskodás után a végén nem maradna más az emberből csak por és hamu !... Mit érne, ha élethajónk büszkén, vidáman futna ki a vizekre, és annyi hánykódás után egy sírhalomnál kötne ki, ahol azután minden elvész, minden alásűlyed ami után epedtünk és amit reménykedve vártunk I... Pedig manapság hogy el van terjedve az a vigasztalan, lelket ölő reménytelenség, amely sem túlvilágról, sem örök életről nem akar tudni, nem akar hallani... Istennek legyen hála, hogy mi a feltámadott Krisztusnak vagyunk tanítványai. Emeljük magasra ennek a mi diadalmas húsvéti reménységünknek zászlaját. Jézus előttünk jár és mi meglátjuk őt, amint nekünk megmondotta. A mi szemünk előtt a halál hazatérés, megérkezés örök otthonunkba ... azért kiáltjuk a győzelem szavát: „Halál! hol a te fulánkod? Pokol! hol a te diadalmad?“... Az első keresztyének ebben a hitben úgy ünnepeltek a mártírok elköltözésének napját, mintha a születés napjuk lett volna... Pál apostol ebben a hitben szól: „Kívánok elköltözni innen“... Isten gyermekei ebben a hitben zárják le szemüket csendesen hosszú álomra... Ebben a hitben kulcsolják össze kezüket a hívők szeretteik sírjánál is csendes imádságra és lelkűkben megszólal az ige: „Én élek és ti is élni fogtok!“. . . Ebben a hitben szól vallomásunk : „Krisztus az én életem — nyereség halálom"... És ez a mi hitünk mozdíthatatlan sziklafundamentumon nyugszik: a mi Urunk a Jézus Krisztus feltámadásán. Mi tudjuk, hogy lesz egy nagy húsvéti reggel, amikor a feltámadott Krisztus összegyűjti a feltámadott embereket és beteljesül az ige: „Elnye- letett a halál diadalra!“... Az Istennek pedig legyen hála, aki adott minékünk diadalmat a Jézus Krisztus által! . . . „Koporsó, hol vagyon fulánkod ? Halál, hol a le hatalmad ? Oh legyen a nagy Isten áldott, Aki adott diadalmat, Oh nagy diadalmat adott — Az Ur Jézus feltámadott. * * * Nincsen halál 1 Fák és virágok Újulnak a tavasz jöttén ; Kihajt a fű, hol búsan, állok, A sir bemohosúlt gyöpjén, S issza az égi harmatot — Az Úr Jézus föltámadott." Ámen. * A feltámadottak. Irta : Duszik Lajos. I eborul a lelkem buzgó hála- fohászra az előtt az üres jeru- zsálemi sír előtt s diadalmas lélekkel rebegem: Én Uram, én Istenem !... A hit és szeretet angyalainak társaságában látom a húsvéti diadalmas angyalt a — reménységet, mely a halál fekete kapujába áll s glóriájáról aranyfény, csillogás hull az enyészet dúlásának sötét romjaira: a korhadt fakeresztekre, a besüppedt sírokra, a széttörött emlékkövekre s az elgurúlt koponyákra. Krisztus feltámadása a keresztyén hit tengelye, a keresztyén életnézet fundamentuma. Kell ez a Jézus életéhez, mint kell egy gyönyörű góthikus templomhoz az a csúcs-rózsa, melybe a talapzatból kinövő sudár kőoszlopok összeérnek, a felfelé haladó vonalak összeölelkeznek. Kell, mint a királyi palásthoz kell a korona, a nélkül nem teljes, nem egész a szépsége, a hódolatra bíró felségessége. De micsoda kivirágzással teljesedett meg ez a tény, ez a történeti emlék I... Mikor a zúzmarával megűlt faágak napsugárba kerülnek s a jégjegecek a szivárvány színeiben sziporkáznak, az egész fa mintha egy tündéri fehérfényben úszó karácsonyfává, egy álomfává varázsolódnék úgy, hogy elkáprázik a szem a fényességétől, úgy öltöztette e tényt, Jézusnak a sírból kilépését a keresztyén hit hatalmas eszmévé, életigénnyé, boldog reménységgé. Mert az az üres kősír lett a keresztyén hit bölcsője. Ott tanulta meg a szív ezt a bűvös szót: feltámadás. Mi ez? Álom, káprázat, önámítás? Mi ez? Egy szépséges fatamorga- na, mely ott száll, mint sehol nem létező tűndérkastélyok, bűbájos erdők képe az enyészet hideg fekete tengere felett, hogy az ember ne lássa oly kegyetlennek, kietlennek a véget? Oh nem ! Több, szentebb annál a feltámadás eszméje. Isten ígérete az! Igen. Itt a szív mélyén, rhint sötét templom oltárán a gyertyafényt, Isten keze gyújtotta meg ez eszmét s mikor az élet mécse utolsót lobban, az enyészet titokzatos, sötét útjára ez hint fényt,
