Harangszó, 1928
1928-09-02 / 36. szám
276 HARANGSZÓ. 1928. szeptember 2. ségesek Isten dicsőítésének elvégzésére. Kérő szóval fordulunk azért isméte1' t azon egyházközségekhez, amelyek ei » még nem nyújtottak segítő jobbot egy hitbuzgó, áldozatkész egyházközségnek, valamint az egyes nemesszívü. áldozatkész lejkekhez, jöjjenek megépíteni segíteni az Úr házát egyetemes egyházunknak egy fontos góc- - ontjén, ahol 40—50 km.-res körzetben ncs evangélikus templom. Ebben a nagy örzetben evangélikus testvérek éhezik Isten igéjét; milyen biztatást, hitbeli erősítést nyújtana, ha egyetemes egyházunk áldozatkész tagjai megértenék szívből fakadó kérésünket s eleget tennének az írás szavainak : „Mindenekkel jót tegyetek, de klváltkép a mi hitünk cselédivel". A mindenható Isten ny-' isa meg a szívek szere- tetének él 'gye áldottá az adományt. Az adakozókat pedig áldja meg minden áldásával. Takáts Béla ev. lelkész. Könyörülj rajtunk! W'önyörülj rajtunk! Ez az Istenre hez vezető utón az első állomás. Ezt rendszerint eléri minden ember; egyrészt maga az élet tereli idáig a szenvedések s a mindennapi bajok útjelzői mentén, másrészt a mindig utón levő megváltói szeretet keresi fel a kesergőket, a vágyakozókat. Ahol a bajok keresztezik a zavartalan életet, ott összetalálkozik a tévely-. gő ember az Istennel; ott megnyilatkozik a közönyben elfásult szív s a bűnösen néma ajak hangos lesz. Könyörülj rajtunk 1 így a tiz bélpoklos, így a mai idő embere. Tán átkot mondasz a szenvedések napjaira s mégis ezek az életed legszentebb órái; vágyó Tanév nyitás kor. Ha bementek közibéjük tanító-testvérek; A lét nehéz gondját, baját kint hagyjátok. Felejtsétek. Tündérország, — meseország. — Tudjuk ő világúk. Lelkűk fehér márvány. Sötét gyászszót — jaj, ne véssünk rájuk! Iskola! Az Úr hajléka szent előcsarnoka. Lélekrontó sátánige ne fertőzze soha, soha! Szív, a szívhez mesélgetőn szépítsük értelmük. Isten s haza szerelmével telítsük a lelkűk. Testvéreim! Gyönyörű szép e munka. — Ki lássa : Jó tanító több mint művész; Isten munkatársa!! _____________________IHÁSZ SÁNDOR. s zívvel tekintesz a jövőbe s szent elhatározással keresed az Isten törvényein keresztül az élet komoly útjait. Az emberek megítélésében egyéniséged értéke növekedik s egyre közelebb jutsz Istenhez, meg- érzed áldó kezét, amint gyógyít s felemel. És ismét a régi leszel. Segítségre nincs szükséged, a szív elfásul, az ajak elnémul s a csodás hatású ige „Könyörülj rajtunk“ feledésbe megy. Miért ? Mert a véletlennek tulajdonítod a bajt, a szenvedést, melyhez nincs semmi Erre már a plébános is magához tér. Oda szorong a tömeg között a kocsihoz s fenyegetően lép fel az izgatóval szemben: „Eretnek vagy s mint lázítót kezelünk. Bitóra huzatunk kutya, te békerontó gazember." A plébános azt hitte, hogy erélyes fellépésével hamarosan elnémítja ezt az ordító kufárt s véget vet a komédiának, de keservesen csalódott. A kereskedő nem akart megijedni, bátran megfelelt: „Rakasson máglyát plébános úr, öntsön le olajjal s úgy dobjon lángjai közé, akkor is azt kiáltom : ez iratokban rejlik az igazság s aki ezeket írta, azt kell követnünk, A mi emberünk Luther I Fejedelmek, királyok hajolnak meg előtte, császárok remegnek a jellemtisztaségétól s mély hite, nagy tudása előtt pedig tehetetlenül vergődik a pápának szánalmas dühe. Szemükbe vágta Wormsban: nem hisz a szavuknak, de még a zsinatoknak sem. Egyedül a Szent- írásnak, Krisztusnak, Mint a formába öntött acél, úgy állt az egyszerű barát a világ földi hatalmasai előtt, sziklát hasogató szavaira megtört a leggőgösebb szív, szé- gyelt szemébe nézni az igazságnak. Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen I Testvérek, ha hallottátok volna ezeket a szavakat, ha láttátok volna azt az embert, a Krisztus maga szól belőle, lángra gyúlna bennetek az igazság utáni vágy s mint az evangélium égő fáklyái futnátok be szegény hazánkat: vinni az örömhírt, hogy ébresszen, gyújtson, a plébános úr meg leborulna, hogy végre vala- hára embert láthatott. És most mivel ijeszt plébános úr? Hozza ide a poklot, de minden borzalmaival, dobja belém s akkor is a jó Istent áldom, hogy megismertem Luthert, mert Luther nélkül nem ismerném a Megváltót. Nem félek : Erős várunk az Isten 1“ Elhallgatott. Olyan csend volt, mintha a mennyország kapui előtt állnának mind s lesnék a bebocsáttatést. A kezek össze- kulcsolódtak, a könnyes szemekben a szent tűz lángol, mely vágyaiban az eget veri. Egy imádkozó gyülekezet, melyben a Szentlélek megkezdte munkáját. A plébános szinte érezte, mint árad ki feléjük a tömegből az ellenszenv; a levert Rónayt, kiben a természetes gőgből táplálkozó düh is megnémult, karon fogta s a kastélyba vitte. Rónay vitette magát, mint az engedelmes gyermek, csak úgy szédel- gett, mintha fejbeverték volna. „Nem szabad kétségbeesni Rónay uram, azért én elbánok ezzel a kutyával.“ Ez utón vélt a plébános lelket verni társéba. közöd s nem látod be, hogy a szenvedést előhívó véletlen a te hibád következménye s a jó Isten atyai szívének megbántásából származik. Bűneinkkel mennyi bajt zúdítottunk már magunkra; önhatalmúlag akartunk oly helyzeteket megoldani, melyekbe pedig az Istennek rendelkezése állított s a gőg irányította cselekedetben kárt szenvedett testünk, lelkünk. S Isten, bár megbántottad őt, mégis segít. Nem fut a szégyenpir az arcodba? Könyörgő szavadra a jó Isten ellát minden jóval s te az ő kívánságait nem veszed semmibe. így az embereknek kilenc-tized része, akár csak a bélpoklosok. A baj elmúltával azt hisszük, hogy rendben a dolgunk, megfeledkezünk arról, hogy a külső baj egy belsőnek csupán a vetülete s míg a belső meggyógyítva nincs, a külső szenvedés mindig kisért. A belső baj gyógyítása pedig hálaadással kezdődik. Elismerjük az Ur hatalmát a gyengeségünk felett, a gőg rut fekélyét bevonja az alázatosság csudabalzsama s egy megtért lélek öröme kiált minden szavadból, minden cselekedetedből. Légy há- ladatos, mint az az egy a tiz közül s elhangzik feletted is a Megváltó szava: A te hited megtartott téged. Dr. Schlitt Gyula. A Kemény Kühn féle német nyelvű bibi. törléneii könyv kátérésszel, az Egyetemes Egyház által engedélyezve kapható a kiadónál. Cím Kókai Lajos Bpest. Ka- mermayer K. u. 3. 1-2 „Nehéz lesz, kemény fából vannak ezek faragva I" „Egy lovast küldünk be Pécsre, az alispán lefogatja a gazembert s vége az ügynek.“ „Nem megy olyan könnyen, ne higyje plébános úr. A magot elvetette s az kikel, nincs hatalom, mely útját állhatná. Az eszmének nem köthetsz kötelet a nyakába, hogy bitóra húzzad 1“ „S e lemondó beijedtségnél maradjunk? A dögvésszel szemben védekeznünk kell I Gyávává legyen egy Rónay, mikor a piszok emeli reá kezét. A főúr a jobbágyok gondolatának is ura s érzéseinek parancsol. Legyen főúr I ki szolgái agyából kitépi a beteg szándékot s a saját akaratát vágja a kitépett helyére. Látom, itt késhegyre megy a harc s a gyáva mér eleve bukott. Összetett kezekkel nézzük ? Az Anyaszent- egyházat döngetik, vele jogainkat s kiváltságainkat. Soha s ha életünkbe kerül.“ E néhány szó rendes vágányra terelte az öreg Rónay természetének megnyilatkozásét. Feltápászkodott benne a régi gőg, szinte megnyúlt az összegörnyedt test, szemébe ült a düh s megszólalt a főúr: „Lefogatom a kutyát 1“ Ezzel sietve a kastély felé tartottak. Folyt, köv.)
