Harangszó, 1928
1928-09-02 / 36. szám
1928. szeptember 2. _________ O LVASSUK A BIBLIÁT! A zsidókhoz Írott levél. Szept. 3. Zsid. XI. 1—7. A hit az eljövendő, a láthatatlan világra tekint és abban él. A hívő ember a látható világnak nem tulajdonít oly nagy jelentőséget, és csak a láthatatlanra van gondja. Hiszen amaz elmúló, ez pedig az örökkévaló. A következőkben a hit emberei vannak felsorolva, akiknek mindegyike más-más megnyilatkozását mutatja a hitnek. Ábel példája mutatja, hogy a hit kezdettől fogva áldozatra törekedett, hogy bünbocsánatot nyerjen. Emlékezünk itt arra, hogy ami áldozati bárányunk a Krisztus. Énokh hite őt az Istennel való életre vezette, amely halált nem lát. Nóé hite abban nyilatkozott .meg, hogy emberi vélemény ellenére az Úr szavának hitt és e szerint cselekedett. A mi hitünk középpontja a Krisztus, őbenne járunk Istennel és munkáljuk a mi lelkünk üdvösségét, Szept. 4. Zsid. XI. 8—31. Mire tanít bennünket az ezen szakaszban felsorolt embereknek példája ? Arra, hogy a hit emberi viszonyokra, természeti rendre, földi előnyökre való tekintet nélkül egyedül az Úr szavának engedelmeskedik. Kívüle más akaratot nem ismer és Neki mindent készségesen feláldoz. Arra is tanít bennünket ezen ige. amidőn Réhábot Mózes és Ábráhá.m mellett említi, hogy hitünk által az Úr megszüntet minden emberi gyalázatot és minden emberi nagyságot. Hitben egyformán csak az ő kegyelmének elfogadói leszünk. Miként a bűn egyformán nyomja ró nagyra és kicsinyre a pusztulásnak a bélyegéi, úgy a hit is egyformán az ő kegyelmének gyermekeivé tesz bennünket. Szept. 5. Zsid. XI. 32—40. De a hit nemcsak abban nyilvánul, hogy mennyit adunk a magunk életéből az Úrnak, hanem abban is, hogy az ő érdekeit mindenütt és mindenhol képviseljük. Benne élni az azt is jelenti, hogy a világgal szemben élni, a világgal harcba bocsátkozni és ezen harcban az ő elfogadott kegyelméből megállani. Különösen azonban a szenvedés a hit próbája. Nincsen igazén hivő ember, akinek hitéért ne kellene szenvedni. Van-e hited ? Szenvedtél-e már hitedért, vagy mindig csak alkudozol e világban ? lm az említettek még nem kapták meg a nagy Ígéretet, még nem látták, még nem ismerték az Istennek Fiát, akiben mindent elnyerünk. Óh ezen gyönyörűséges ígéretért nemcsak, hogy fogadnunk kell szenvedéseinket, hanem örülnünk kell, hogy az Úr érdemeseknek tart bennünket arra, hogy az ő ügyéért szenvedjünk. Szept. 6. Zsid. XII. 1—14. A hívő embernek egy nagy feladata van és ez az, hogy állhatatosan fusson és haladjon az engedelmesség útján a míg élete tart. Sem ellenség sem barát ne akassza meg és azért mindentől, ami útjába jön, ami őt akadályozhatná. — tekintsen el oda az ő urára és pásztoréra. Különösen szükséges ez a szenvedés idején is. A szenvedésben lett nyilvánvalóvá az Úr Jézus engedelmessége, a szenvedésben tettek bizonyságot az apostolok és ezen iskolát készítette el az Úr a mi számunkra is. A szenvedés nem kellemes, amint az atyának gyermekével szemben alkalmazott fenyítése sem kellemes. De szeretet rendeli és ezért hasznos. A szenvedésben megismerjük HARANQSZO. Üzenet. Elrabolt részekből jön sötét üzenet, Kegyetlen zsarnokság fojtogat bennünket, Jövő reménysége, a kis magyar gyermek, Nem tud már magyarul, más nyelvet tanul A szózatot, himnuszt énekelni vétek, Imeg, Meddig tűritek ezt régi, jó testvérek ? Haldoklik idekünn négymillió magyar, Elpusztul és nyomát behordja az a var. Hiába jön annyi fekete üzenet, Rab véreink sorsa nem hat meg bennünket, Hajszoljuk a sápot, járjuk a víg táncot, Nem látjuk az örvényt, az emésztő lángot, Hitközöny, fásultság uralkodik rajtunk, Zászlónk begöngyölve, rozsda marja kardunk. Haldoklik odakünn négymillió magyar. Elpusztul és nyomát behordja az avar. Harminc év múlva jön feketébb üzenet, Magyarok, hagyjatok békében bennünket, Régen elfeledtük Nagy-Magyarországol, Magyar dicsőséget, magyar szabadságot, Apáink elmúltak, új nemzedék támadt, Nem fakaszt már könnyel magyar gyász és bánat, Volt itt valamikor négymillió magyar, Elpusztult és nyomát behordta az avar. Hadd üzenek én is hős Árpád sarjának, Csonka-Magyarország minden magyarjá- Kiáltó szó hangzik elszakított tájról, [nak, Négymillió magyar haldokló ajkáról, Kiáltó szózatot ha meg nem halljátok, Négymillió magyar sírját megássátok, — Azután ti jöttök, jön a Csonkaország, Ma még nincsen későn, üzenet jött hozzád! Szentantalfai Nagy Lajos. magunkat, különösen a mi hitünk gyengeségét és ami nagy szeretetünket Énünk iránt. Aki szenvedésében hittel tekint fel az úrra, annak betegágya vagy szenvedésének helye szentéllyé lesz, amelyből egyebek is épülnek. Szept. 7. Zsid. XII. 15—29. A hitnek sok akadálya és ellensége van. Csak az áll meg, aki többé semmihez sem ragaszkodik e világon csak az úrhoz. Ezt az intést nagyon komolyan kell megfogadnunk, mert a mi felelőségünk sokkal nagyobb, mint az Izrael népéé, ők az Úr hatalmának és fenségének rettenetes és megfélemlítő jelei által nyertek meghívást az ő akaratának teljesítésére, — mi ellenben az Úr szeretetének és szentségének alkotásai és teremtményei által kaptunk meghívást a benne való életre. Ezt a meghívást, ezt az isteni igét meg ne vessük, hanem örüljünk, hogy az elmúló dolgok közepette a mi számunkra változhatatlan és el nem múló dolgok (új ég, új föld, örökkévaló üdvösség) vannak elkészítve. Az Isten emésztő tűz : gyűlöli a bűnt és féltő szeretettel van gyermekei iránt. Szept. 8. Zsid. XIII. 1—17. A hit növekedését kiválóan szolgálja a szeretetben való munkálkodás. Atyafiúi szeretet, vendégszeretet, könyörületesség a foglyokkal szemben és elnyomottakkal szemben, házastársi szeretet és hűség, adakozó készség és megelégedettség mind alkalmasak arra, hogy az Úr csodálatos megtartó kegyelmét mindjobban megismerjük. Hűségesek legyünk tanítóink iránt is, azonban soha sem személyhez, hanem csak az Úrhoz ragaszkodjunk, mert emberek jön- nek-mennek életünkben, de az Úr megmarad örökké. A mi helyzetünk nyilván277 való : attól a világtól, amely az Urat megveti, menjünk ki ő hozzá, aki a mi örök hazánk felé vezet. Szept. 9. Zsid. XIII. 18—25. Még egy kérés: hogy imádkozzanak érte. A levél Írója már megismerte az imádságnak nagy hatalmát. Oh bár mi is megismernénk! Azután utolsó intések, hogy a tanítást fogadják meg. hogy kedves legyen az Úr előtt az ő életük. Mindennek a célja : az Ő dicsősége. Ezt vegyük mi is utolsó tanításul e levélből : hogy életünkben minden az ő dicsőségére szolgáljon. Ámen. Mohr Henrik. Isten országának építése. 28.000 evangélikus misszionárus van ma, akik ötmillió lelket és két és fél millió urvacsorai vendéget szolgálnak. — 40.000 vasárnapi iskolában két millió tanuló hallgatja az Igét. 703 misszió kórházban és 1234 poliklinikán 3 millió beteget kezelnek. Az evangélikus missziónak a pogányok között 245 árvaháza, 39 menedékhelye, 15 süketnéma intézete, 109 főiskolája, 2000 középiskolája, 40.000 elemi iskolája, 3Ó orvosképzője, 400 prédikátor- és 240 tanítószemináriuma van. A német misszió munkája a háború által tetemes károkat szenvedett és háború előtti helyzetét még nem nyerte vissza. Német missziói társaságok kezelése alatt áll: 486 misszióállomás 650.000 keresztyénnel és 1700 misszióiskola 111.000 tanulóval. 391 misz- szionárius, 15 orvos, 79 más férfialkalmazott és 400 asszony és nővér áll a misszió szolgálatában. Odahaza Németországban 192 misszionárius áll utrakészen. Kérjétek az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. „Egyik fővárosi biztosító társaság — írja budapesti laptársunk — szokatlan módon akar magának embereket fogni Budapest környékén. A cédula egyik felén Mária képe látható, a másik felén pedig azt közli, hogy aki nála életbiztosítást köt, ha katholikus, gyászmisét szolgáltat érette halálozás esetén. A katholikus egyháznak nem lenne szabad megtűrni, hogy egy biztosító társaság a halottakért szolgáltatandó miséből üzletet csináljon. Hiszen jöhet egy másik, amelyik ötök idvességet és bünbocsánatot igér, aki nála életbiztosítást köt. A vallás nem lehet üzlet.“
