Harangszó, 1928

1928-07-15 / 29. szám

1928. július 15. HARANQSZÖ. 227 Kiss István takarékpénztári igazgató, a pápai ev. egyházközség tb. felügyelője. tói kapta. Felszabadult földbirtokos várjobbágyok voltak. Az apa ötvös­mester volt, ki 1455-ben külföldi vándorlásai közben Nürnbergben telepedett le s itt megházasodott. 18 gyermeke közül a harmadik volt Albrecht, ki a világ egyik legna­gyobb művésze lett. 147l-ben szü­letett a gyermek. Szigorú és vallásos nevelést kapott. Már gyermekkorá­ban kitűnt tehetsége. Apja kitaní­totta őt ötvösségre, majd 3 évig Wolgemut nürnbergi festő iskolájá­ban tanult festeni. 1490—94-ig uta­zott a Rajna vidékén, közben Ko- lonában Schongauer-től elsajátította a réz- és fametszést. 1494-ben ha­Boldog: Borzalom 1 Az apa öli ki gyerekei leikéből a szülők iránti tiszteletet, szeretetet. Bálint: Megtörtént... Nem tehe­tek róla. Vagy felakasszam maga­mat miatta ? 1 Boldog: No, azt a szörnyűséget ne tegye 1 A kisebb bűnt a még na­gyobbal nem lehet kijavítani, letö­rölni. Menjen az asszony után, vezekeljen bűnbánóan előtte, en­gesztelje, békítse ki. Bálint: Nem természetem az olyasmi. Boldog: Hibánkat beismerni és az általunk ejtett sebre gyógyírt tapasztani nem megalázó dolog. Kötelesség. Érti ?! Bálint: Kérni, könyörögni én nem tudok, inkább akkor történjék akármi . . . (Kifelé fordul.) Boldog : Megálljon ! Miért is jött tulajdonképen hozzám ? Bálint (visszafordul): Csak azt zatért Nürnbergbe s megnősült. Kétszer járt Olaszországban (1494, 1506) főleg Velencében, ahol meg­ismerkedett a világhírű olasz festő­művészekkel. Olasz utazásai ered­ménye az, hogy a német gótikát egyesíteni tudta a képzelet szabad csapongásának teret adó olasz reneszánsszal és ezzel a német művészetet új virágzás felé vitte. 1520-ban járt Belgiumban és Hol­landiában is. Különösen mint raj­zoló vált ki. Világhírűek réz- és fametszetei. Az ő korában a kor főkérdései a vallásos kérdések vol­tak. Épen azért ő is Krisztus életét rajzolta, festette legszívesebben. Kis Passió című képsorozata 37 fametszetet tartalmaz Jézus életé­ből. Jelenések Könyvéhez is készí­tett rajzokat, melyek az akkoriban felfedezett könyvnyomtatás révén hamar elterjedtek. Festett oltárké­peket, tájképeket, arcképeket. Nem annyira ecsettel, mint inkább tollal szeretett dolgozni. Inkább grafikus, azaz rajzoló volt. Élete végén meg­festette János és Péter, majd Pál és Márk apostolok képeit, melyeket szülővárosának, Nürnbergnek aján­dékozott. Művészi elve volt: a ter­mészetet kell lefesteni, hűen, pon­tosan, részletesen. Meghalt 57 éves korában a túlsók munka következ­tében. Nagyságát már életében is elismerték. Dürer Albert németnek született, de azért lehet benne látni a magyar vért is. A név semmi más, mint a magyar ajtó szónak németre való akartam mondani... kérni: legyen szíves, tekintetes jegyző úr, figyel­meztesse őt a becsületre, a tör­vényre. Azt gondolom, kötelessége jegyző urnák, miután a tekintetes úr adott össze a törvény nevében először bennünket. Hát csak azt akartam mondani. Boldog: Jó. Én megteszem kö­telességemet, de maga is tegye meg. Bálint: Az én kötelességem az, hogy várom haza... feledünk aztán mindent... Istenem áldja a tekin­tetes urat. (El.) Boldog (leül): Magát is. HARMADIK JELENET. Gabi, Boldog. Gabi (dudorászva jön vissza) ■' Elment a galambom . . . Boldog : Csönd ! Isten tudja, hol még a ma,ga galambja? Gabi: Én is. fordítása: Türer = Dürer. A német tudósok megállapítása szerint erős szemöldöke, ajka, arca magyar arc volt. Címerük a nyitott ajtó. Több képén magyar lovakat, magyar kis kapukat, szűröket lehet látni. Nap­lójában elismeri, hogy az ő apja magyar származású. A becsületes szép ötvösmunka készítése is Ma­gyarországból hozott családi hagyo­mány volt. A vándorlási ösztön is magyar vonás nála. Dürer Albert katholikusnak szü­letett, de figyelemmel kísérte a reformációt. Meg is szerette és el is fogadta. Megfestette Melanchton képét. Támogatója volt neki Bölcs Frigyes szász választófejedelem, kitől Luther-képet kapott ajándékba. Naplójában írja, hogy őt Luther „nagy aggodalmakból segítette ki“. Dürer Albert Németországé és Magyarországé, Nürnbergé és Gyu­láé. Az ő pályája a magyar föld fiának dicsérete és az evangélikus egyház dicsősége. Tátrai Károly. Mi volt előbb: a cseresznyefa yagy a cseresznye? Egy sváb földmivelő egykor Bázelbe gyalogolt a missziói ün­nepre. Útközben a déli Fekete­erdőben uriasan öltözött férfiúval találkozott, aki növények után ku­tatott. A földmivelő bevallotta, hogy lelke épülésére és hite erősítésére vándorol Bázelbe. A természet­búvár ezt érthetetlennek és balga­Boldog : Nono! Messze van még odáig, sok viz lefolyik addig a Dunáig. Gabi: Két év múlva a tanfolya­mot is elvégezhetem. S akkor, amint álláshoz jutok, mindjárt meg is há­zasodhatok. Boldog: Hogyne. Mindjárt házas ember lehet, ha jussol nagybátyjá­tól egy kis tündérkastélyt. Gabi: Anélkül is házas ember, boldog ember lehetek. Megélünk kevés fizetésből is kettecskén Boldog: Hát hármacskán, né- gyecskén, ötöcskén ? NEGYEDIK JELENET. Ilonka, előbbiek. Ilonka (bedugja fejecskéjét): He­ten vagyunk, uram, heten ... Sza­bad-e bemennünk? Boldog: Betlehemezni most nem szabad. Rég elmúlt már karácsony.

Next

/
Thumbnails
Contents