Harangszó, 1928
1928-03-11 / 11. szám
XIX. évfolyam. 1928. márcuie II. 11. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dunántúli Latüer-Szövetséo. Az Orazáaoi I.uther-Nzöret- ség hizatalos lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden erang. lelkész és tanító. MeaJelenlk minden vasárnap. Készpénzzé] bérmentesítve .Dunántúli Prot. 1,3p. Mii«a]a 1619 Isten, Isten, hála néked l Kérünk áldd meg a te néped / lzirk«»atő-klaiéklratal: SZENTGOTTHÁRD. Vas vármegye. Flókkladóhiratal: .Luther-Társaság' könyvkereskedése Budapest, Vffl., Szentkirályi-u. 51/a. A „IIARAN0SZ0“ •lőfizetési ára negyedévre 1 P 28 f. Félévre 2 P 40 f. Csoportos küldéssel lO’/o-oa kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 90 fillImádkozó szeretet. Lukács ev. 22 . sí—32. „Monda pedig Jézus: Simon 1 Simon! íme a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon mint a búzát; de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited.“ E z a néhány bibliai szó megka- póan elibénk tárja Jézus gondoskodó szeretetét tanítványaival szemben. A Mester tudja, hogy nehéz idők jönnek, a Sátán próbái, amikor a lankadó reménységet jó lesz erősíteni egy örök, szent biztatással. Azért mondja Simon Péternek: Ne féljetek, szenvedésnek, nyomorúságnak idején jusson eszetekbe, hogy én imádkoztam érettetek !... Mi se felejtsük ezt el! Mi is az ő tanítványai vagyunk s az ő könyörgése érettünk is tusakodik. Régi igazság már az, hogy a keresztyén ember élete tulajdonképpen egy szakadatlan harc a hitért. Küzdünk, harcolunk az élet nyomorúságaival, szenvedéseivel, amelyek az Isten szeretetébe vetett hitünket támadják; a bűnnel, amelynek elkövetése a kétségbeesés örvénye felé sodor; harcolni kell a hizelkedéssel, az emberek dicséretével, amelyek elbizakodottságunkat akarják felkelteni, de éppen így harcolni kell a fenyegetésekkel és íjesztésekkel is, amelyek ugyancsak romlásba akarnak dönteni. Ilyenkor mindig az történik velünk, amiről Jézus ajaka így beszélt: A Sátán kikért benneteket, hogy megrostáljon, mint a búzát... De milyen jó ilyenkor tudni azt is: Én imádkoztam érettetek!... Van tehát szószólónk! Van pártfogónk ! Bűneinket bánva eszünkbe jút, hogy az egyetlen közbenjáró, az egyetlen, az örök Főpap, aki megindul a mi nyomorúságainkon 1 S már maga ez a tudat milyen hatalmas fentartó erő! A Jézus imádsága kíséri életünk folyását, küzködésünket harcainkat vigyázó szemmel figyeli, imádkozó kezét láthatatlanul a fejünk felett tartja, s úgy takargat bennünk, mint anyamadár a pelyhes fiókáit. Jézus érettünk is könyörög kimondhatatlan esedezésekkel, hogy el ne fogyatkozzék a mi hitünk!... A világ, a Sátán, a test örökösen kísért bennünk... ez a veszedelem vesz állandóan körül... ezért kell harcolni — de Krisztus imádkozik értünk... ez a mi segítségünk, menedékünk a test és világ nagy harcában! Az ő védelme alá heH itvány korcs az, és nem ember, ki előtt nem szent a Hazának neve! Akiben csak egy szikrája él a nemesebb érzésnek, annak két kincse van e világon, amin lelke egész erejével csügg. Egyik az Isten, — másik a Haza. E kettőben együtt van mindene, ami őt élteti, boldogítja, üdvezíti! Ugyan azért valamirevaló embernek a hazaszeretetnél nem kell más ösztön, hogy nemzetének sorsát szívén hordozza, s mihelyt békéje, becsülete, függetlensége, felvirágzása veszélyben forog, ennek védelmére mindenével készen van, — semmi megerőltetéstől, fáradságtól, vesződségtől, gyötrődéstől nem retteg, — a legnagyobb áldozatot sem sokalja; — sőt ha kell, életét is készséggel odaadja. Nem szeret az, aki tenni,, adni, szenvedni vonakodik! Áldozatokban él az igaz szeretet, — és élénkségének legbiztosabb mérték® a lyezzük azért magunkat, sohsem feledve, hogy a veszedelem mindig a hátunk mögött áll. A hitnek elkezdője és bevégezője ő, azért Jézus értünk könyörgő imádságával fonódjék össze a mi könyörgésünk is: „Jézus, bágyadtak ereje, Bánatom orvoslója; Kegyelem örök kútfeje, Lelkem vigasztalója; Esdve kér aggódó híved, Gyógyítsd sajgó sebeimet. Én Uram és én királyom, Csüggedőknek támasza, Beteg lelkemet kitárom, Légy te üdve, orvosa, Keresztfádhoz jövök sírva, Önts balzsamot fájdalmimra!“ Amen. * szenvedésnek nagysága, mely®t elhordozni kész. Pedig nekünk evangélikus honfiaknak a puszta honszeretetnél még több buzdításunk is van arra, hogy nemzeti ügyeink védelmezé- sére sok másoknál több készséget mutassunk. E buzdítónk: a hála magasztos érzete. Rajtunk háromszáz évek óta képtelen igazságtalanság követtetett el! Azon temérdek zaklatásoknak, üldözéseknek, kínzásoknak, melyeket szegény apáinknak vallásukért kellett kiáll- niok, csak Isten a megmondhatója. De az Isten és nemzetünk lelkes képviselői s legutóbbi ügyeinek nemes vezetői mindezen háromszáz éves bajoknak egy kiengesztelő törvény által egyszerre véget vetettek. — És mi, kik hazánkat még akkor is, mikor mostoha anyánk volt, oly híven tudtuk szeretni, mint soha sem szerették azok, kik minden kedvezéseiben Haubner Máté szuperintendensnek 1848-ban a dunántúli egyházkerület lelkészeihez és tanítóihoz intézett pásztorodéból.
