Harangszó, 1928

1928-03-04 / 10. szám

1928 március 4

HARANQSZÖ.

75

Családapák, ti őrállásra hivatottak : drága kincsek bízattak reá- tok; Isten és emberek előtt számadással tartoztok a reátok bízottakról. Családi éltetek legyen messzeható áldást jelentő bizonyságtétel: „Én és az én házam az Úrnak szolgálunk.“ (Józsué K. XXIV. 15.)

Kapipüspök előadásai

„A becsületéről és „A nemzeti egységéről.

Kapi Béla dunántúli püspök a közelmúlt napokban két előadást is tartott Budapesten. Az elsőt a Luther Otthonban, az Otthon egyetemi és főiskolai ifjúsága számára „A becsület, mint az ember legfőbb értékmérője“ címmel; a másodikat a Bethlen Gábor Szövetség rendezésében „A nemzeti egység veszélyeztetettségének okairól“ a Deáktéri iskola dísztermében.

Az ifjúság részére tartott előadásban a becsülettel kapcsolatban többek között a következőket mondotta a püspök:

„A becsület legmélyebb kritériumát a szándék következetes tisztaságában találjuk meg. Tehát ke- vésbbé a formai, mint inkább a lényegi becsület emeli emberét az igazi és szép élet magasságaiba, A világot még mindig a különb, a jobb emberek vitték valóban előbbre, s a mai társadalom sorsa is azon fordul meg, több lesz-e benne

a tiszta lélek, s hogy ezeket engedi-e főleg érvényesülni.“

A Bethlen Gábor Szövetség előadóestélyén A nemzeti egység veszélyeztetettségének okairól beszélt nagyszámú előkelő hallgatóság előtt. Kilényi Lóránt dr. köszöntötte az előadó püspököt, aki előadásában többek között itt a következőket mondotta:

— A nemzet egységét mindenekelőtt veszélyezteti az, ha a társadalom nem képes értékelni az egység előnyeit, áldásait. Ne felejtsük el, hogy tökéletes állam is megsemmisülhet, ha hitvány nép él benne és gyengébb államszervezetek felvirágoznak, ha nemzedékük egészséges. A nemzet egységét egyáltalában nem a közös haza, közös nyelv, nem az együttélés teremti meg, hanem a nemzeti lélek és az egyensúlyos, homogén nemzeti műveltség. Nincs veszedelem, amely élesebben széttagolná a nemzeti egységet, mint aminő az eszmények, az ideálok különbözősége : ami az egyiknek szent, a másiknak közömbös, ami az egyiknek imádság, a másik előtt az csupán sallang. A komoly, az erkölcsös emberek szolidaritására van szükség, olyan emberekre, akik — társadalmi ellentétek és határok dacára — nemcsak önmagukban, de egymásban is elismerik az emberi méltóságot és érvényesülni engedik azt. Kapi püspök Széchenyi István gróf „Világijának tragikus látomását idézte előadása végén:

Kuthy Dezső,

a magyarhoni ev. keresztyén egyház főtitkára, nyugdíjintézeti ügyvivő, ki az intézet újjáépítése körül rendkívül sokat firadott s elismerésreméltö érdemeket szerzett maginak.

bocsát be otthonába az ev. vallásos irodalom pártolásával, a Harangszó, Evangélikusok Lapja, Luther- Naptár, Luther-Társaság, Harang- szó-Könyvtár kiadványainak stb. olvasásával, s ekként gazdagítva lelkét, háza népét, megismerteti közegyházunk életbevágó érdekeivel s feladataival. A közegyház méltán elvárja, hogy az evang. sajtóügy felkarolásánál mindegyik egyháztag, de első sorban is a gyülekezet mindegyik presbitere megtegye kötelességét.

a főidet. S azután is sok baj van a talajjal, hogy a konkoly és gaz föl ne verje, 8 míg a tiszta mag kikéi.

— S végünk van, ha már előbb mis magvak kerültek a gyenge talajba. Egészítette ki a papné.

Csengőssy mint komolyabb gondolkodású egyén, érezte papbarátja igazának erejét s hogy menekedjék annak nyomása alól, fordított egyet a szó fonalán.

— A nagyon istenes nevelés se jó, Károly barátom, mert bigottá és vakká teszi az embert.

— Igen, a hamis vallásos nevelés, mely külsőségekre fekteti a fősúlyt s nem a szív bensőségére. Többet mondok. Az igazi vallásosság teszi az embert valóban műveltté és feivilágosodottá.

A papék szavainak súlyát kiérezte Csen- gössyné is, ezért könnyebb végére kerül a nehéz kérdésnek s kedves hanyagsággal veti oda:

— Ne tréfáljon, Békéssy.

— Ügy van, úgy! — Segíti férjét a papné.

A vendég házaspárt egy kedves jelenet emeli ki szorongó helyzetéből. Ducika toppan laz anyja elé hangos követelödzéssel:

— Anyukám 1 Anyukám 1

— Hallom, Édes. — Néz reá az anyja

mosolygó várakozással.

— Végy nekem is olyan szép ruhát, mint a Mimikáé.

— Van neked, galambom.

— Da Pesztről.

— Mi a csodát?

Ezalatt a szelíd és csendes természetű Mariska is odasompolyog. S alig hallhatóan kuncog:

— Nekem is, anyukám 1

— Szépen vagyunk! — Csapja össze kezét az anyjuk.

— Úgy, úgy, ibolyáim I — Simogatja meg őket Csengő3syné nagy diadalérzettel.

— Szép kis ostrom a szülei nevelés vára alatti — Kacag föl Csengőssy.

— No, csak játsszatok. Majd veszünk nektek is, ha jók lesztek. — Igyekszik az anyjuk az ellene intézett kis rohamot gyöngéd tapintattal elhárítani.

Ezalatt a szobalány jelenti, hogy fel van terítve.

— Méltóztassanak, kedves vendégeink 1 Jertek, ti is gyermekek 1 — Siet Békessyné előzékeny kedveskedését felhasználni, hogy szabaduljon abból a kínos kis kelepcéből, amelybe, érzi, hogy kis lányai juttatták.

Az asztal alsó részén a játékban kifáradt kiéhezett négy gyermek foglal helyet. Legelöl Mimiké. Ducika mint legkisebb az

asztal legvégén, szemben az asztalfőn ülő keresztmamájával, Csengóssynével.

Mimiké minden teketória nélkül azonnal hozzáfog az evéshez. A többi három veszteg marad. S mikor apjok s anyjok rájok néz, kezeiket összeteszik s a kis Duci a többiek nevében értelmesen mondja:

■Jövel, Jézusz, légy vendégünk,

Ájd meg, amit adtál nékünk 1 Ámen.*

— Te kis szent I — Sussant Csengős- syné keresztleánykájára.

— Taníts meg engem is, Anyukám. — Néz Mimiké kérőleg anyjára.

— Majd megtanulhatod mégi — Veti oda hidegen Csengőssyné.

— Na, most egyetek, galambjaim. Hatalmazza fel őket a papné, nagy lelki megelégedéssel.

— Egész kis szerzet! — Jegyzi meg Csengőssy, nem minden él nélkül, a három imádkozó gyermekre.

— Dehogy 1 Egész kis klastrom a házad, Ilonka. Toldja meg a nő vendég szokott nyájaskodó gúnnyal.

— Nem, barátim I Hanem egy kis gyülekezet, egy kis templom 1 — Igazítja helyre a házi gazda az o vendégeinek csipkedő élcelődéseit.

— Óh, mi kincset, gazdagságot nem