Harangszó, 1928

1928-03-04 / 10. szám

74

HARANGOZÓ.

1928. március 4

Levél.

Nagy tisztelem Uraml

A Harangszót régóta olvasom. Cserébe kapom a komámtól Minthogy hosszú évek során nemcsak megszerettem, de meggyőződést szereztem afelől, hogy szava nemesebb, mint a szív szava, ezennel előfizetek én is a Harangszóra. Munkájára a jó Istennek áldását kérve, vagyok igaz testvéri szeretettel:

L. S.

függő szentképekről, olvasóról stb. meg tudjuk állapítani, milyen val- lásu egyén hajlékába tértünk. Hátha egy evang. ember otthonába lépünk, szereztünk-e valami ilyen bizonyságot ? Hirdeti-e ottan a biblia az élet legdrágább kincséhez való ragaszkodásunkat, hirdeti-e ottan az evangéliom szerinti kegyes élet, hogy ime egy evang. keresztyén családi körbe jutottunk, ahol a családapa papi tisztet tölt be, midőn háza népével együtt imádkozik az áldásért, ahol a napi munka kezdetét, folyamát és végét az istenfélelem szenteli meg, ahol Mártha szorgalmát Mária kegyességével egyesítő családanya jó lelke a háznak, ahol a közös házi istentisztelet áldásában mint a Szentlélek fuvalma érinti meg a szíveket a szó: „Ma lett üdvössége ennek a háznak*.

Az evangéliomi vallásos szellem, a házi áhítat meghonosítása, a családi élet tisztasága, a gyermek- áldás megbecsülése, a szülői tekintély fenntartása avatja az ev. presbiter hajlékát imádság házává s keresztyén otthonná. Aki őrállói tiszt betöltésére van hivatva a gyülekezet valláserkölcsi életében, az ennek megfelelően viseljen gondot háza népéről s vigyen a családi élet minden viszonyába valláserkölcsi élettartalmat, hűséget és felelősségtudatot. Az evangéliom formálta az igazi családot, a kér. otthont, ez teszi nyilvánvalóvá a nagy kötelességet a nevelés munflz ereklye.

Irta: Petrovlcs Pál. 2.

A gyermekek játszani mennek. A szülök pedig a rózsákkal körülültetett lugasban foglalnak helyet. A gyerekek pillangókat kergetnek s majd egyik, majd másik vetődik a beszélgető társaság elé.

— Ni, milyen szép pillangót fogtam! Szaladt anyjához Mimi kitörő örömmel.

— Jer ide, Mimiké 1 — szólt Békéssyné. S a kit leány haját simogatva, szemügyre veszi szép ruháját

— Igazán Pestről hozattad ezt a jkis ruhát, Vilma?

— Pestről t — Vágta Id Csengössyné nagyzoló garral.

Majd egy káprázatosán csillogó kis ékszer ötlik a papné szemébe. Gyémánt ko- ronácska ez, egy aranyból formált pici angyal fején, mely a kis leány nyakán lóg, félig ruhájától fedve.

— De, ni, mily remek angyalka rejtezik a Mimiké mellén I

— Ereklye I Dicsekszik Csengössyné. — Ez képviseli Mimikéin mentő szellemét.

A papné óvatosan, némán csóválgatja fejét.

kájában, miszerint a kér. szülő nemcsak magának, hanem Istennek is tartozik nevelni háladatos gyermeket. Ennek megvalósítása érdekében szükséges, hogy állandó, szerves kapcsolatot és kölcsönhatást létesítsünk a család, az iskola s a templom között. Az iskola munkája hiábavaló, ha nem támogatja s nem erősíti azt a szülői ház példaadása, szoktatása és fegyelmezése, úgyszintén az isten- félelemtől megszentelt otthon a legjobb útmutató a templomhoz. Az iskola, a templom áldása segíti megkoronázni a szülői ház nevelésének munkáját, melynek eredménye lesz a legboldogítóbb vallomás a jó szülő ajkán: „Atyám, akiket nekem adtál, megőriztem s egy is el nem veszett azok közül.“ Ezen áldás birtokában serdülő ifjúságunk sikerrel veszi fel a harcot az élet kísértéseivel s megtartva a hitet és a jó lelkiismeretet, nem fog szégyent hozni a szülői házra, az evangélikus névre. Nem fog megtántorodni az élet elhatározó pillanataiban sem, ha válaszúton áll, ha választania kell a konfir— Nem gondolod-e, hogy ártalmas a kis lélekre nézve a fényüzési hajlamoknak és magasabb igényeknek korai felkeltése?

— Hisz a világ számára s nem magamnak nevelem én őt.

— Ám fa nagyvilágias hajlam, nagy igény: oly magvak, amelyek, ha elfoglalják a gyermeki lelket, a nemesebb hajlamoknak nem jut hely, s ami kevéske jut is, abban bizony elcsenevészednek.

— Korán ismerje meg a világot, úgy ismerheti meg önmagát is s ő maga pótolja, ha mi hiányzik lelkében.

— Ds mit ismerjen meg önmagában, abban a kis szívben, melynek földébe semmit neip vetettek?

— Úgy, ügyi — Szólt közbe a pap.

— Vetünk mi oda elég jó magot is 1 — Siet kimenteni sarokba szorult nejét Csen- gőssy.

— De gondoljátok-e, melyik mag fo- gamzik meg előbb? A rossz, vagy a jó?

— Bogozta most öBsze mindkettejük ellenvetése fonalát a lelkész a maga nyomós kérdéseivel.

— Hiszen a nagy igény és a nagyvilágias hajlamok nem épen rossz dolgok ott, ahol ez igényeket van miből kielégiteni.

— Vágja ki magát némi büszkeséggel Csengössyné.

mációi oltár iutelme s földi haszon, nyereség között. Szinte elképzelni is nehéz, hogy presbiter apának gyermeke hűtlenségre vetemedjék egyházával szemben. A hűtlenségnek sok alakja van s ma, mikor a kísértéssel járó alkalmak megszaporodtak, midőn a házasság- kötésnél jelentkező megtántorodás, a reverzális-veszedelem élet-feltételében támadja meg egyházunkat, mert ellenálló erő hiányában családot, nemzedékeket vesz el tőle, — valóban a ránk nehezült idők követelményei kiáltják felénk: vigyünk a családokba öntudatosabb vallásosságot, kitartó s ellenálló erővel biró szikla-szilárd hithűséget, ha kell, tűrni, lemondani, áldozatot hozni tudó egyházszeretetet!

A lagymatag egyházszeretet közömbös dolgokat lát akkor is, midőn a hithű evangélikus lelkiismeretét ez a kérdés érinti: mit kíván tőlem az evangélikus hivatáshűség?. .. Nem lehet az evang. presbiterre nézve sem közömbös: milyen lapot vagy könyvet olvas ? Saját maga, családja iránti kötelességét teljesíti az, aki jó barátot

— Nem, nem I — Veti közbe Békéssy. — De rossz lehet a gyümölcs, amit teremhetnek mind a szülőkre, mind a gyermekre nézve.

— Hát a gyümölcs talán nem lesz épen rósz, csak nem lesz oly édes és kellemes, minőt a szülök remélnek. — Szól udvarias nien'.egetéssel a papné.

— Hogy érted ezt, Ilonka? — Kérdi némi hálás kíváncsisággal Csengössyné.

— Nem termi, Édesem, azt az igazi megelégedést, Úszta boldogságot s azt az isteni erőt, amit mind csakis sziveinkben érezhetünk s nem a nagyvilágban.

— Már pedig a szív épsége, ereje és boldogsága a fő. — Hangsúlyozza a lelkész.

— E benső világban, akarom én, — veti közbe a háziasszony — hogy teremjen meg a legédesebb s legkellemesebb gyümölcs.

— Mi legyen az ? — Kérdi némi érdeklődéssel Csengössy.

— Az Istennek félelme és szeretete s mindaz, ami ezzel e világon kézzelfoghatóan összefügg.

— Ráérünk ezzel később is, — jegyzi meg a nővendég.

Sajnálkozó hangon siet Békéssy lecáfolni az asszonyt

v) — Soha sem érünk rá 1 A gabonának kora tavasszal, sőt előbb is, jól megmfivelik