Harangszó, 1928
1928-03-04 / 10. szám
XIX. évfolyam. 1928. márcuís 4. ID. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : a DunáMUl LntDer-Ssövetség. Az Oruigoa Luther-Saörct- •í* klrataloa lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a IIARANGSZÓ szerkesztö- kladóhlratalának Szentzotthárdra (Vasvar.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minién vasárnap. Ne rejted el orcád, Istenem, Tekints reám kegyelmesen. S/.crfc6S7.t^*kfaduhlTAt«l: SZENTQOTTHÁRD. Vas vármegye. Hokkladóhlvafal : „Luther-Társaság" könyv- kereskedése Budapest, VE, Szentkirályi-u. 51/a. A „HABANGSZO“ előfizetési ára negyedévre 1 P 28 f. Félévre 2 P 40 f. Csoportos küldéssel 10°/o-o8 kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fill. Könnycseppek. Lukács ev. 19.«.: És mikor közeledett, látván a várost, sira azon“ ... nz ünnepre sietők zarándok-csa- *1 pata felért az Olajfák hegyére. Egy pillanatra megáll a fáradt sereg, hogy elgyönyörködjék abban a tündéri látományban mely onnét a magaslatról szemük elé tárul... Ott van Jeruzsálem... a szent város... minden zsidónak büszkesége, dicsekedése... ott csillog a fényes napsütésben a legdrágább örökség: Salamon temploma.... Nekipirulnak az arcok s a vándorok szívét majd szétfeszíti az öröm: Jeruzsálem látása!... Jézus pedig „látván a várost, sira azon.“ .. .Milyen éles ellentét! örvendező, lelkesült sereg élén egy könnyező zokogó király!... Vájjon mit siratott ? Jeruzsálem pusztulását! Kő kövön nem marad... A paloták helyén üszkös romok... könny- és vércseppek; a szentek-szentjének cédrus oszlopait megemészti a láng ... hét ország aranya, nemzedékeknek keserves munkája lesz semmivé I Jaj, néked Jeruzsálem!.... De Jézus nemcsak ezt a külső pusztulást siratta. Nemcsak arra gondolt, amit megemészt a füst és a láng, amit összetör a kard és a dárda... de mindenekelőtt siratta azokat a lelkeket, amelyek rohannak vakon, mit sem sejtve ebbe a pusztulásba, és elvetik, elkerülik az egyetlen menedéket. Azt siratta, hogy éppen érettük jött, őket kereste, őket akarta összegyűjteni, mint a madár összegyűjti az ő fiait szárnyai alá, de ők nem akarták, szembeszálltak és vállára nyomták a keresztet .. a Megtartónak! Jézus nem földi kincseknek, nemcsak ékes palotáknak, de örökértékü lelkeknek a pusztulását látta, ezért telt meg a szeme könnyel s a lelke mondhatatlan fájdalommal. És ha ma szétnézne a mi világunkon, a mi szomorú földünkön, oh tudom megakadna szeme a világháború temetőin, annyi drága érték tömegsírján és hullana a könnye ezek miatt is. De mindenek- felett megsiratná ma is azokat, akik nem ragadják meg az ő mentő kezét, akik nem hallják meg az örök életre vezérlő igét. akik felejtik, hogy Jézus a mi lelkünket is meg akarja tartani, hisz ő előtte egyetlen lélek ma is több minden világoknál! Jaj, de megsiratná ezeket a pusztulásfelé sodródó, kárhozatba siető szegény, vak embereket !... Te pedig hová tarlozol?... Tudod-e, hogy egykor reád is úgy csap le a pusztulás, mint egykor Jeruzsálemre! Tudod-e, hogy egy- szercsak elfogy a kegyelem ideje! ...Kerestél-e menedéket a pusztulás elől? Odakötötted-e szegény bűnös lelkedet, elmúló életedet, megremegő szívedet ahhoz, aki égen és földön egyedüli Megtartó! ...Siess, nehogy téged is elsíras- son a kárhozatba menő pusztuló sereggel!. .. Hullj, oh Jézus drága vére Én szegény szívem sebére I Fájdalomtól s bűntől ég az, De tenálad van a vigasz. Átölelvén keresztfádat, Két szívemben mély bűnbánat, S míg szememből a könny csordul, Rám az égből balzsamcsepp hull. Ámen. Nagy Miklós. A presbiter családi élete.* A z egyházi elöljáró tiszte igazságának betöltését életpéldája nélkül elképzelni lehetetlen. A példa vonz. A példa a legnélkülözhetetlenebb nevelő s vezérlő té nyező. Az ev. presbiternek életpéldával kell előljárni a családi életben is. Mikor Pál apostol szívére köti az efezusi véneknek: „Viseljetek gondot magatokról és az egész nyájról, melyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett“, (Ap. csel. XX. 28.), akkor a gyülekezeti elöljárónak magagondozását, a saját magára való vigyázást ebbe helyezi az egész gyülekezet gondozásának, amivel voltaképen csak azt az egyszerű igazságot fejezi ki, hogy * Mutatóba Takács Elek esperesnek: „A presbiterek hivatása és kötelességei“ című munkájából. Megjelent a Harangszó- Könyvtár kiadásában. Ára 35 f. és portó. csak az tud gondoskodni a nyájról, aki előbb saját magára visel gondot, vagy mint Timotheushoz írott levelében (I. Tim. III. 4—5.)> hirdeti: „Ki saját házát jól igazgatja, ki gyermekeit teljes tisztesség mellett engedelmességben tartja. Ha pedig valaki nem tudja saját házát igazgatni, hogyan fog az Isten egyházára gondot viselni ?“ Világos tehát a követelmény: a presbiter családi életének például kell szolgálnia, ennek kegyessége, egyházi- assága s erkölcsi tisztasága által. Arra az evangélikus keresztyén családi életképre gondolunk, mely tiszta fényben tükrözteti hitünk igazságát abban a körben, melynek neve: csendes, békés, szeretetteljes otthon. Ha egy róm. kath. ember háza • küszöbét átlépjük, mindjárt a belépéskor a külsőségekről, a falon
