Harangszó, 1928
1928-02-19 / 8. szám
XIX. évfolyam. 1928. február 8. szám. Alapította KAPl BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dunántúli Lutlier-Szövetsßo. iz Orazáftoa l.uthcr-Szimt- a% hivatalon lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a 1IARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának Szentgotth&rdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. Jé*U8t V8ak mv lehet követni, Hogyha, mint ő, ügy tudunk szeretni. SzerkeRztő'kUdóhlratAl: SZENTGOTTHÁRD. LVas vármegye. Flókkladóhlvatal: „Luthor-Társaság“ könyv- kereskedése Budapest, Vili., Szentkirályi-u. 51/a. á „HABANGSZO“ előfizetési ára negyedévre 1 P 28 f. Félévre 2 P 40 f. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fill. Nők — a Krisztusért. János ev. 4.89 „Abból a városból pedig sokan hivének a Krisztusban, annak az asz- szonynak beszédéért, aki bizonyságot tett vala.“ T ehetnek-e valamit a nők a Krisztus ügyének diadaláért?... Az Űr szőlőjében vár-e valami munka őreájuk is!... A kérdés felvétele után első pillanatra úgy látszik, mintha a nők egészen hátra volnának szorítva s nem vehetik ki részüket boldog örömmel ebből a szent munkából. Hiszen ahol még adnak valamit az apostol bölcs szavára, ott még nem lépnek a nők nyilvánosan a gyülekezet elé, s a templomok szent falai között nem ők — érfiak hirdetik az örökélet evan- éliumát. Nem lehetnek ott a pres- itérium tanácskozásain, s a gyiile- ezet kormányzása egészen a fér- iak kezébe van letéve. Mindezeket eggondolva tényleg úgy látszik, ogy a nők semmit sem tehetnek Krisztus ügyének diadaláért, uzgóságuk, lelkesedésük tétlenégre van kárhoztatva !... De a átszat csal!... A nők sincsenek átra szorítva! Szent munka vár ájuk!... Hiszen azon a munkán ívül, amit a férfiak elvégeznek gyülekezetben, még tengernyi eendő, mennyi égető szükség maad minden kis eklézsiában, amit égezhetnek a nők, ahol „bizony- ágot tehetnek“ a Krisztusról!... s ez a nőkre váró „maradékunka“ legalább is van olyan fon- s, mint az, amit a férfiak végezek... Csak az a csudálatos, hogy a risztusnak szolgálni akaró nők, endesen nem látják meg, vagy edig kevésre becsülik ezt a szent maradek-munkat“, pedig itt lenne S aldas’ minden lépésük áldó t. Ehelyett a férfiak munkájából követelnek részt, „egyenrangúságot“ emlegetnek, s meghaladott igazságnak mondják az apostol beszédét... De akit a szíve kötelez munkára, akit a lelke kényszerít dolgozni az Ur szőlőjében — az elindul azon az ösvényen, amelyre a Biblia mutat, s azoknak a szent asszonyoknak lép nyomdokiba, akiknek példája ma is felénk ragyog... Ott van Sára, Ábrahám élettársa, aki boldogan szolgál az ő urának, nem kényszerűségből, hanem Isten akaratából. Ott van Mária, akinek legnagyobb gondja és öröme: gyermekeit istenfélelemben felnevelni. Ki nem hallott arról a kananita nőről, aki gyermekéért olyan tusa- kodva tud könyörögni, hogy imádságára az egek mozdulnak meg! Azután emlékezzünk a másik Máriára, aki Jézus lábaihoz ülve „a jobb részt választá“ ; majd elibénk lép a névtelen szegény asszony, aki mindenét, amije volt áldozatul adja; ott van Fébe, a gyülekezet jó angyala, sebet kötöz, könnyet szárít; végül Lidia, aki szívét és házát egyaránt kitárja az evangé- liom előtt! íme, aki szolgálni akar a Krisztusnak, ezeket kövesse! Buzgóság- ban a bethániai Mária, munkásságban a bethániai Márta az eszménykép. így szolgáljunk annak, aki minket mindhalálig szeretett, Krisztusnak, a világ Megváltójának 1... „A szoros, nehéz út kedvünket ne szegje; Az Úr hivott minket, megsegít kegyelme. Rajta, csak előre, tekintsünk Sionra, A szent hegy tetőre! * * Bár útunk töretlen s lábunk tövis vérzi, De csak ez egy úton lehet célhoz érni. Senki meg ne álljon, van vezérünk, győzünk Minden akadályon!“ Amen. * Levél. Kedves Keresztapám! A meghatóan szép családi ünnep lefolyásáról irt becses sorait olvasva a szeretetnek, hálának és régen nem tapasztalt lánggal lobogó örömnek húrjai zendültek meg szívemben. Keresztapám, valamint keresztanyám is úgy osztották meg szívük szeretetét Katica lányuk és keresztfiuk között, hogy én Katicát szinte édes testvéremül tekintettem és az ő életsorsának minden változását oly féltő gonddal kisértem, mint a magamét. Nagy az én örömöm tehát, amikor az előttem fekvő levél sorai arról győznek meg, hogy szeretett húgom szerencsésen beevezett élethajójával abba a révbe, ahol elérte leghőbb vagyainak beteljesedését: hűségesen szerető élettárs oldala mellett megnyílt lábai előtt az Isten rendelése szerinti természetszerű szent hivatás virágos mezeje. Hálát adok az egek Urának kegyelméért, hogy annak a családi ünnepnapnak örömét, boldogságát a szülőkre kiárasztotta. Mert jól tudom, hogy szerető gonddal nevelték föl gyermeküket értékes hajadonná s a nemes szívek éberségével óvták őtet a köznapi élet viszontagságainak minden oly hullámaitól, amelyek az ő testi s lelki fejlődésének ártalmára szolgálhattak volna. Legdrágább kincse volt ő mindig a családnak. Az ő boldogságának sugarai most kibeszélhetlen öröm
