Harangszó, 1928
1928-02-12 / 7. szám
1928. február !2 Báró Haas Albert, egyetemi tanár, az Országos Luther- Szövetség elnöke stb. péről, amely kitartással és vitézséggel diadalról-diadalra segítette királyát. De újabb szálak is idefütnek minket. Bizonyára sokan vannak, akik a háború ideje alatt messze orosz fogságban egy-egy megvigasztaló levelet, vagy egy-egy melegítő ruhadarabot kaptak — és még ma is hálával emlékeznek meg arról a népről, amelynek a szeretete járt kózben, hogy a csflggedésnek, a kétségeknek a messze birodalmába eljusson a vigasztalás és a segítség. Akkor a népek arra tórekedtek, hogy minél tóbb sebet osztogassanak, hogy megvérezzék egymást és a tülekeés gyermekek. Kinyílnak az énekeskönyvek, Kovács István kezdi, a töbdiek pedig köny- belábadt szemmel utána éneklik: Dl. é. 260. J ézus Krisztus mi kegyelmes jó Urunk, íönyörgéssel teelődbe járulunk ínségében nyájadat el ne hagyjad, Tőled várunk segítséget, oltalmat. Elmerültünk a sok nyomorúságban, Éjjel-nappal vagyunk szomorúságban, Számlálhatlan a mi szivünk siralma, Nagy mirajiunk az ellenség hatalma. A lelkész megremeg az örömtől, kilép háza ajtaján és meghatódott lélekkel nyitja föl Bibliáját ott: »örvendezés van a menyben egy bűnös ember megtérésén." Dorgál, fedd a lelkipásztor, de felebarátja!, visszatért hívei megtérésén örvend az ő lelke és hálaimája felszáll az egek Urához, ki megkönyörült az ö népén és hálaadással köszöni meg Istennek eme nagy-nagy szeretet. Megáldja hivei seregét s azok boldogan térnek hajlékaikba. — Attól az estétől fogva eltávozott a sátán abból a városból és Isten angyalai ismét ott őrködtek a paloták és kunyhók ajtaiban és lett nagy megelégedés és boldogság minden házban, mert ismét kinyíltak a bibliák, Istendicsőitő hálaének hallatszott esténként a házakból és az emberek ismét úgy szerették felebarátaikat, mint önmagukat. désnek, az öldöklésnek a nagy színterén csak ennek a kicsi népnek a lelke járt fehér ruhában, fején hordozva az el nem múló, a sohasem lankadó szeretetnek a koronáját. Talán érdemes lesz a hosszú téli estéből egy kis időt odaszentelni arra, hogy megkérdezzük magunktól: hogyan is él hát ez a nép otthon, a saját hazájában, hogyan élnek ott evangélikus hittestvéreink? ősz táján, szeptember végén átkelünk a tengeren és Dél-Svédország- ban partra szállunk. A vidék nem nyújt a szemnek semmi különös látnivalót. Alföldi táj. Mezők, nagy- nagy, szinte végeszakadatlan répaföldek, kicsi, elszórt tanyai házak, serény munka... olyan minden, mintha a magyar alföldet járná az ember. Csak az otthon felöltött köny- nyü ruhát kell melegebbel fölcserélni, mert erre északnak már a tél előszele lengedez. Sokat kell használni itt a tenger közelében az esernyőt is. Minden napon többször is elsírja magát az idő. Napfényben úszó utcán egészen váratlanul meglepi az embert az eső, A csaknem mindig fújó szél oda-odacsap egy felhőfoszlányt, amely meglocsolja az embert, de azután a napsugár megint igyekszik mindent jóvátenni, —: megszárít rögtön Dél-Svédország kicsi- városkájának, Lundnak a lakósságával ismeretséget kötünk. Társalgásközben a béke idejének a szele csap meg. Ezek az emberek 100 esztendő óta zavartalan békében élnek. Nem hordozzák magukban elvesztett kedveseknek a gyászos emlékét, nem éltek át olyan rémséges időket, mint a mi népünk. Nem kellett nekik újból meg újból végigmászkálni a számtantudománynak az egész létráján azért, hogy minden napon újból kiszámítsák, hogy abból a jövedelemből, amelyből sehogyan sem lehet megélni, hogyan lehetne mégis a legjobban megélni ? — Egyszóval, nyugodt, békés világnak az emberei között vagyunk. Boldog fiatalságnak az otthona ez a kis egyetemi városka. Mindenfelé fehér diáksapkát látni. Mosolygó, boldog diákarcokat. De hagyjuk őket az útjukon 1 Elindulunk egy hosszabb sétára, a városban és a közeli falvakban. Érdekes ez a körültekintés is. Mint a madár- kalickák, úgy sorakoznak egymás mellé a picike házak. Az emeletet azonban egyik sem adná. Fából készült, sok-sok szinü pici ház. Az egyik piros, a másik fehér, a harHARANOSZŐ. ___ 5 1 madik zöld, — mintha éppenséggel magyar vendégeket várnának, — aztán következnek a barnák, a sárgák, a kékek... És valahány színt teremtett a jó Isten, mind megtalálja a maga helyét. Talán azért ez a sok szín, hogy ellensúlyozza az időnek az unalmas egyhangúságát. A picike házak közül kiemelkedik egy nagy: — az Isten háza I — Városokban hatalmas dómok hirdetik, hogy itt evangélikus testvéreink boldogabb múltat láttak, mint mi otthon. — A falvakban, egyszerű templomok, olyanok, mint... otthon 1... Milyen csodálatos dolog is az. hogy az ember idegen világban is, egy helyet bizonyosan talál, ahol otthon érzi magát: az Isten házát I A tornya éppen úgy, mint otthon, ég felé mutat és azt mondja, hogy a magasba törekvés a mi keresztyéni hivatásunk, a harang szava, mintha szakasztott olyan volna, mint kicsi falunk tornyában a harangnak, belecseng a messzibe és imádkozásra hív minden embert, akinek van valami meghá- lálnivalója, vagy kérnivalója. Vasárnapi kongatáskor betérve, megtaláljuk a templomban ugyanazt a csöndet, azt a békét, mint otthon a mi templomainkban. Az imádságunk megtalálja ég felé az útját és szépséges evangélikus énekeink ismerős- hangja is segíti a lelkünket a magasba. A prédikáció nyelve a messziből jött embernek persze idegen... de nekik ez az édes anyanyelvűk. Ezen szólt az Isten az őseikhez, és ezen hívogatja magához a mai embereket iS. (Folytatjuk.) OLVASSUK A BIBLIÁT! A szeretet. Febr. 13. A hosszú-türö szeretet. I. Kor. levél 13.4. Figyeld meg az édes anya szeretetét. Mennyi csintalanságot, bosszúságot és engedetlenséget kell a gyermeknek elkövetni, mig végre a szüleitől büntetést kap. De az anyai szeretet türelménél még hosszabb és végtelenebb az Ür türelme. Tudsz-e te olyan hosszú-türö lenni, amilyen Jézus volt a kínszenvedések között? Elbirod-e viselni embertársaid ellened való áskálódását? Tanulj türelmet Jézustól. Febr. 14. A nem kérkedő és fel nem fuvalkodó szeretet. I. Kor. level 13. i. Az igazi szeretet gőg nélküli. Ha jót leszel a reászorultakkal, a büszkeséget és a kérkedést ne engedd be a lelkedbe, ne dicsér- gesd önmagadat jó tetteid miatl. Krisztus a tökéletes szeretet megtestesülése volt e földön, szerette és éppen ezért meggyógyította a vakokat, a sántákat, a bélpokloso- kat és az eléje kerülő összes szenvedőket S noha minden szava és minden tette a szeretetet sugározta, mégsem bizakodott
