Harangszó, 1928
1928-12-09 / 50. szám
386 HARANQSZO. 1928. december 9. mú ragaszkodás. „Légy ideálja a te gyermekednek.“ s nevelői,hivatásod már félig teljesítetted. Életed útján gyermekeid őszinte tisztelettel, becsüléssel, hálával és szeretettel vesznek körül híven végzett nevelő munkádért s ebben az őszinte szeretetben az életed igazolását érzed, ami arról győz meg, hogy az él, aki szeret. A nemes, tiszta légkörű családi körben végzett nevelői munka, bár csendben, névtelenségben folyik, nemcsak a szülőre és a gyermekre jár nagy erkölcsi haszonnal embervoltuk erkölcsi realizálásában, hanem egyszersmind nagy hasznú jótett a társadalommal szemben is. A társadalom erkölcsi tőkeállományát gyarapítjuk a hű nevelő munkával, másrészt példaadó, nevelő hatással van sok, más szülőre is. Nemzetünk történelmében nemcsak a nagy királyok, a nagy hadvezérek, a kiváló államférfiak, a vitéz közkatonák, a nagy papok és nagy tudósok érdemelnek szobrot, hanem a magyar édesanyák és édesapák is, akik hű, önfeláldozó nevelő munkával, derék emberek nevelésével nemzetünk fenntartó, erkölcsi értékállományát gyarapították. Mi mindenünk van a mennyekben? 1. Atyánk van a mennyekben. Máté 6.9. 2. Reménységünk eltétetett a mennyekben. Kol. 1 .5. 3. Nevünk fel van írva a meny- nyekben. Luk. 19.20. 4. Igazi kenyerünk van a mennyekben. Ján. Isten mindent eligazít. Irta : Hering János. 2 Röviden szólva, András gazda, akinek ezelőtt tiz évvel, már csak a meglehetős nagy vagyona miatt is elég nagy tekintélye volt a községben — aztán akkor még nem is ivott — rossz példát adott az olyan embereknek, akiknek nincs saját meggyőződésük, vagy akik szeretik utánozni a maguknál különbeket. Mér pedig ilyen ember mindenhol több van, semmint gondolni lehetne. Úgyhogy azoknak nagy része, akik András gazdával egy párton voltak a választáskor, vele együtt szintén elmaradtak a templomból. Ilyenformán András gazda oktalan da- cossága mér nem maradt meg puszta dacosságnak, hanem egyenesen bűnné vélt. Ö volt az, akire a legteljesebben illett Jézus mondása: „Jaj annak, aki csak egyet is megbotránkoztat az én kicsinyeim közül 1“ ö volt az, aki a máskülönben békességes nyugalomban és szép egyetértésben élő gyülekezetben visszavonást szított. O volt az, aki miatt sokszor félig üresen maradt Isten háza, aki miatt a fél gyülekezet úgy nézett egymásra, mint ellenségre. Igaz, hogy évek folytán a derék, fiatal 6.32. 5. Nagy jutalmunk van a mennyekben. Luk. 6.23. 6. Kincsünk van a mennyekben. Máté 6.20. 7. Házunk van a mennyekben. II. Kor. 5.1. 8. Örökségünk van a mennyekben. I. Pét. 1.4. 9. Polgárjogunk van a mennyekben. Fii. 3.20. 10. Maradandó városunk van a mennyekben. Zsid. 10.34. Szülőfalum harangja* Irta : Szigethy Lajos. Mi öregek, akiket a sors messze elsodort szülőfalunktól, sokszor hallunk szívünk mélyéből felcsendülő harangszót. Falunk templom- tornyából, a messze távolból és a messze múltból hangzik ez felénk. És mesél-mesél, mi meg hallgatjuk könnybe lábbadó szemmel. Most is, mikor már-már befejezem ezeket a hangulatképeket, megcsendül az ismerős harang és édes-bús szavával szememrehány- ja: „Minek mentél te messze földre lutheri történetekért? Tudok én még olyan lutheri történetet, aminél különbet nemhogy Sopromban, Sárvárott és Eperjesen, de még Wittenbergában sem találhatsz.“ Mit is mesél nekem szülőfalum harangja? Saját szavammal itt hadd mondjam el tinéktek. * Több mint egy negyed évezreddel ezelőtt, 1674-ben élt az én * Mutatvány a „Luther lelke“ legközelebb megjelenendő III. kötetéből. lelkésznek sikerült a gyülekezet életét rendes mederbe terelni, mert felkereste a híveket, minden ügyes-bajos dolgukban a kezükre járt, gyűjtögette a nyáj bárányait, de mennyi fáradságéba, önmegtagadásába, akaraterejének mityen megfeszítésébe került ez. annak csak a jó Isten a megmondhatója. És mennyi minden jó munkára fordíthatta volna azt az erőfeszítést, amit felemésztett az emberi indulatokkal való küzködésl Ennek pedig mind András gazda volt az oka, bár ő ezt így föl sohase gondolta, ami még mentségére szolgálhat. De András gazda szerencsétlenségére lett ennek még más következménye is. Mit is csináljon egy falusi férfiember vasárnap ? Rendbe teszi a hézatáját, aztán felöltözik tisztességesen és elmegy az élete párjával, meg a gyerekekkel a templomba, ezzel eltelik, még pedig épületesen telik el a délelőtt. Templom után, hazafelé mentében, elbeszélget az ismerősökkel, meg- hányják-vetik a templomban hallottakat, aztán szó kerül a terméskilátásokra, az elvégzett munkára, meg arra, hogy a jövő héten mi lesz elvégzendő. Délután egy kis ebéd utáni ejtőzés, azután a délutáni könyörgés, utána esetleg el lehet menni az olvasókörbe egy kis jóizü beszélgetésre az ország-világ sorsáról, politikáról, miegymásszülőfalumban, Ujmalomsokon egy istenfélő, jóságos öreg lelkész: Edvi Illés Gergely. Ez a név azóta is jól hangzik a dunántúli lutheránus magyar világban. Ennek a köznemes családnak tagja, malom- soki lelkésznek ivadéka volt Péter, Kis János falujának lelkésze, akit * a költő annyira dicsért, mint kiválóan derék papot. • Péter öccse, Ádám Rétiben volt pap. Ennek fia volt a híres Edvi Illés Pál, a polihisztor, a tudományos akadémia tagja, a nemesdömölki lelkész. Igazi eredeti egyéniség volt. Nemcsak kiválóságaiért, hanem furcsaságaiért is emlegették, sőt ma is emlegetik. Édes apám káplánja volt. Tőle kapta azt a nevezetes kápláni meghívó levelet, mely 22 pontban felsorolta kötelességeit. És a végén kijelentette: „Notabene, mindezekért pedig fizetése semmi sem lészen. Ajándékokra azonban számíthat. De figyelmeztetik, hogy vérmes reményeket ne tápláljon.“ Hányszor mondtam boldog gyermekkoromban : „Édesapám, meséljen még Illés Pálról!“ őse, a malomsoki öreg prédikátor azonban nem furcsaságairól, hanem mélységesen tragikus sorsáról ismeretes. Már 1671-ben, mint sopronvármegyei, vásárosfalui lelkészt elfogta a vármegye uraitól kiküldött hét hajdú, mikor épen virágvasárnapján reggel Vica nevű filiájába lovagolt, hogy ott Krisztus szénvedéséről és megdicsőüléséről ról. Aztán, mielőtt bealkonyodik, megint el kell látni a szükséges munkát a ház körül, meg az állatok körül. Utóvégre pedig az se baj, ha a vendéglőben rendes, tisztességes társaságban, derék szomszédokkal, kedves ismerősökkel egy-két órát csendesen el-elborozgat az ember. Épen így cselekedett András gazda is azelőtt. De mióta úgy belemakacsolta magát a templomból való elmaradásba, valahogyan megváltozott az élete rendje. Va- sárnaponkint már rossz kedvvel ébredt, mert eszébe jutott a lelkészválasztásban való kudarca. Aztán mikor megcsendült az első harangszó, már tele lett dacos boszusággal, mert a harang hívogató szava őt épen arra emlékeztette, hogy ő ót nem lépheti a templom küszöbét. Persze a felesége nógatta, először szép szóval, aztán meg asszonyi nyelveléssel, hogy ki az ördög látott már ilyen bolond fogadalmat, meg ilyen csökönyös embert, szó szót követett és az lett belőle majd minden vasárnap, hogy András gazda csupa dacból egyenesen a korcsmába ment. Mire kapatos fővel hazakerült, az ebéd már rég ott hült az asztalon, ebből megint csak egyenetlenkedés támadt és András gazda fogta magát, csak azért is visszament a korcsmába. Eleinte csak vasárnapenkint lett
