Harangszó, 1928
1928-12-09 / 50. szám
1928. december 9. prédikáljon. Bizony, neki is meg kellett kóstolnia Krisztus szenvedéseinek keserű poharát. Kapuvárra vitték. Ott kegyetlenül kínozták. Például kötelet húztak át a hóna alatt, beledobták a Kis Rábába., Mikor már fuldokolt, kihúzták. És ez a vasember, hitét mégsem tagadta meg. Valami hetven- napi gyötörtetés után elbocsátották, de lelkészi állását nem foglalhatta el. Ekkor a malomsokiak hívták meg papjuknak és három esztendeig idilí volt az élete a jó nép között. Gondoljanak csak vissza könyvem olvasói közül a papleányok és a papfiak, velem együtt saját gyermekkorukra. Ha van idill a földön, a falusi evangélikus pap élete az. (Folytatjuk.) OLVASSUK A BIBLIÁT! Ádventi ajándékok. Dec. 10. Kegyelem. 103. Zsoltár 10—14. Isten nem álnokságaim szerint fizetett nekem, hiszen ma is élek. Ez a kegyelem. Beszélhetek Istennel s ő nem vakítja meg szememet, nem némítja el ajkaimat. Ez a kegyelem. Napköltekor felém mosolyga nap Ígérete s az est beálltával boldogan gondolok elvégzett munkámra, a mindennapi kenyérre, enyéim szeretetére ; látom, hogy bűneim büntetése oly messze maradt tőlem. mint a hajnal az alkonytól. Ez« kegyelem. Magamért semmit sem tudok tenni, de Isten halálra adta az 0 egyetlen Fiát, hogy ne én haljak meg. Ez a kegyelem. S ezt hozza számomra ismét az ádvent. Áldott légy örökké, jóságos Istenem. Dec. 11. Új szív és új lélek. Ezékiel 36.28—S7. Ha meggyőzöm magam, ha nem a „kölcsön kenyér visszajár“ szerint cselekszem, ha türelmemmel és szeretetemmel számára az ördög templomává a korcsma, de mind gyakrabban előfordult, hogy csak hétfőn dél felé vetődött haza, később meg mar sokszor a legnagyobb dologidő benntalálta az ivóban. A lejtőn csak meg kell indúlni, azután a csúszás mér magától megy. így csúszott lassan-lassan lefelé András gazda is, úgy hogy mire évek múlásán a többiek mind visszaszelidültek templomhoz, lelkészhez, akkorra ő már önmagával meghasonlott, erkölcsi egyensúlyát vesztett, iszákos ember lett. maga kórára-szégyenére, felesége, gyereke szerencsétlenségére. íme most már annyira elveszítette a józan ítélőképességét, hogy a korcsmába kergette a fiát olyankor, amikor annak az Isten házába kelíett volna mennie. III. A Pista gyerek pedig elindult az apja parancsára a korcsma felé. Az utcán mentében, nyeszlett teste, csupa csont-bőr kezeiébe alig mutatták hat évesnek, pedig mar nyolc is elmúlt. Sovány arca, lázasan csillogó szemei már első pillanatra elárulták, hogy iszákos apja nemzette. Rajta beteljesedett az írás szava : Megbüntetem az apák vétkeit a fiákban. De mintha a jó Isten kárpótolni akarta HARANQSZO. eleven szenet gyűjtök rosszakaróim fejére, mennyivel nagyobb, több és különb vagyok, mint máskor I Mikor boldogan vallom, hogy sikerült a Tízparancsolatból csak egyet is megtartanom és betöltenem, mennyivel jobban érzem igazi emberi méltóságomat! Mert ilyenkor más a szívem és más a lelkem. Nem a régi. mindennapi kőszív, hanem valódi emberi szív; nem az a gyarló, szegényes emberi lélek, hanem az Isten lelkének egy darabja. Ezt az új szívet és új lelket hozza nekem az ádvent. Dec. 12. Mennyei polgárjog. Filippi 3 . so. Imádságaink és égfelé szálló sóhajunk nem egyebek, mint mennyei illetőségünk kérelmezése. Az igazi keresztyén érzi, hogy ő nem e világból való, aminthogy Krisztus sem e világból való, mert mi értelme volna különben az örökkévalóság utáni vágynak, az imádságnak vagy e világgal való gyakori elégedetlenségnek 1 Nem szűkölködünk a kegyelmi ajándékokban ; ha jövevények vagy szolgák volnánk, nem éreznők a keresztség fontosságát, az Ige áldását, hétköznap és ünnepnap jelentőségét. De érezzük, mert mi polgártársai vagyunk a szenteknek és gyermekei az Istennek. Jézus nekünk mennyei polgárjogot adott s ezt újítja fel számunké a négy ádventi hét. Dec. 13. Reménység. II. Péter 3 . is. Jól tudom, hogy Isten minden Ígéretét beváltja, de előbb megpróbálja hitemet s én ennek a próbának naponként felajánlom bizalmamat, türelmemet; ez az én reménységem munkája. Nem önmagámtól cselekszem, hanem Isten műveli bennem a reménységet, mely szerint növekedik vagy apad, ahogy a lelkiismeret nevel. Ez által Istennel közösségben vagyok. így folytonosan megújulok s mint naponkénti új teremtménynek gazdagabb, szebb és kedvesebb lesz az ég is, a föld is. Boldogan átélem, hogy Isten számára nem vagyok elveszett ember, tehát nem lehetek önmagam -számára sem elveszett. Add, Uram, hogy ez a reménységem ne hagyjon el I Dec. 14. Szeretet. I. Ján. 4 • o. Nem ismerhetném Isten irgalmát, ha 0 nem szeretne engem. Könyörületessége, jósága volna abban, amit apja bűne miatt testi erőben és egészségben nélkülözött: fekete szeméből csak úgy sugárzott az értelem, komoly arcáról csak úgy melegített a jóság. És koraérett elméjével jól megértette az apja iszákosságának szégyenletes voltát, koraérett szívével, gyermeki szeretetének minden melegével sajnálta érte. Szomorúan bandukolt az utcán a korcsma felé. Hirtelen azonban megtorpant. Eszébe jutott valami : Ha ő most mégse menne a korcsmába, hanem a templomba... még nem is menne nagyon későn . . . Igaz, hogy akkor engedetlen lenne ... de legalább az apja nem ihatna pálinkát... nem csípne be... talán mérges se lenne, nem is kiabálna, mint szokott, ha becsip . . . Mit is csináljon . . . hiszen ő mindig szót szokott fogadni . . . de mintha most az lenne jó, ha szót nem fogadna . . . Nem tudta magát elhatározni. Ebben a pillanatban érte utói egy siető asszony. Köszönt neki, az pedig megszólította : — No fiam, bizony elkésel, ha nem sietsz! Ugy-e, a templomba tartasz ? Gyere csak, ma én is megkéstem, siessünk! Ez döntött. Szégyelte volna azt mondani, hogy ő most nem a templomba megy, ha387 szereidéből sarjadnak. Azért nevezhetem Ot örökkévalónak, mert O a tiszta szeretet. Isten az igazi élet. mert O az igazi szeretet. Magamra vonatkoztatva is áll ez : életemben mindig hiba van, ha nem ápolom a szeretetet. Ahol nincs szeretet, ott nincs is élet, legfeljebb csak mesterkélt életutánzás vagy tettetés. A szeretet, melyre oly nagy szüksége van világunknak, nemzetünknek és nekem, mutatja, hogy mily nagy szükség van Istenre. Szeretet Isten és embertársaim iránt: ez a tökéletes ádvent. Dec. 15. Hatalom. Ján. 1 . u. A keresz- tyénség vilógmegg} őző hatalmát annak köszönheti, hogy 12 apostol és ezek tanítványai Jézust befogadták. Azoknak a nemzeteknek a kezében van ma is a gazdasági, kulturális és politikai hatalom, melyeknek életfelfogása, erkölcse, munkapro- grammja a reformációval felújított régi evangéliomi szellem szerint alakult ki. Nem véletlen, hogy a vezetőszerepet mindig protestáns népek viszik, mert a gyakorlati életbe átvitt Isten igéje hatalmat ad a léteknek. Mit félek a világtól, az emberek gáncsolódásaitól, a mellőzésektől és a jövendőtől, mikor tudom és látom, hogy az Igével befogadott Krisztus oly erőt önt belém, mely hozzá tesz hasonlóvá I így értem meg, hogy miért kívánja Isten, hogy szentté legyünk és olyanok legyünk, mint az Isten Fia. Azért, mert megadta a lehetőséget az által, hogy befogadjuk Krisztust. Deb. 16. Békesség. Ján. 14.27. Menynyit keresem egész életemen át ezt a békességei. Végre eljutok Krisztushoz s rendbejövök mindennel. A békesség titka ez : békesség Istennel, a világgal és önmagámmal. Életem egyetemes békességének Krisztus a legfőbb adományozója és kimeríthetetlen forrása, ö nem úgy adja, mint a világ, nem pénzért, hizelkedésért, meggyőződésem feladásáért, hanem ingyen. Ezért oly végtelen gazdag és mély Jézus békessége. Boldogan emelem fel fejemet és bizakodóan nézek szembe az akadályokkal, mert Jézus mennyei békessége kiszorít szívemből minden nyugtalanságot és félelmet. vitéz Magasty 8ándor nem a korcsmába, pálinkáért az apjának' Eldugta az üveget a dolmánya belső zsebébe és szó nélkül követte az asszonyt. Lábujjhegyen ment fel a karzatra, az iskolás gyerekek megszokott helyére. Csak épen a tanító úr csóválta meg a fejét, amikor észrevette. Épen akkor fogott bele a lelkész a prédikációba. Arról kezdett beszélni, hogy inkább kell Istennek engedelmeskedni, hogysem az embereknek. Pistát megkapta ez a szó. Élénk kis eszével rögtön felfogta, hogy mit jelent. Nem is igen figyelt már a prédikáció egyes szavaira, de az egészből megértette, hogy akkor kell az Istennek inkább engedelmeskedni, mikor az emberek olyt kívánnak, vagy parancsolnak, ami Istennek nem tetszenék. Egész prédikáció alatt ez járt az eszében. íme, hát ma ő se engedelmeskedett az apjának. De az apja olyasmit kívánt tőle, ami bizonyára nem tetszhetik az Istennek. A korcsmába küldte olyankor, amikor inkább a templomba kellett volna küldenie. Ugyan egy kis félsz támadt benne arra a gondolatra, hogy az apja már erősen várhatja otthon, de megnyugtatta magát azzal, hogy hiszen ő most az Istennek engedelmeskedett. (Folytatjuk.)
