Harangszó, 1928

1928-12-02 / 49. szám

380 HARANQSZO. 1928. december 2. Rev. W. Teeuwissen volt hadi­fogságunk alatt az egyetlen idegen akit a tábor minden lakója meg­szeretett. Bizalmasabb körben csak úgy hívtuk: „az öreg.“ S ő erre büszke volt. óriási szervezőképes­ségével megteremtette a táborban a Y. M. C. A. minden ágát s meg­szerettette azt mindenkivel fele­kezeti különbség nélkül; nem volt hadifogoly, ki nem dolgozott volna szívesen és nem volt senki, ki ne tekintett volna reá tisztelettel, cso­dálva vallásosságának meggyőző erejét és ismerve jószívűségét. Emellett mindig egyformán szerény volt, s mosolyogva előre köszön­tötte a hadifoglyokat a táborban és a városban. Magyarország az amerikai Y. M. C. Á. ezen nagy munkájának köszönheti azt, hogy a szibériai poklok kínszenvedéseink pergő­tüzéből hazatért magyarok ezrei testileg, szellemileg és lelkileg megerősödve, munkakedvvel, mun­kaszeretettel jöhettek meg és nem a vörös eszméktől telítve, hanem szívükben a bolsevismusnak gyű­löletével. Az amerikai Y. M. C. A. ezen nagy munkájának fáradhatatlan harcosa Rev. W. Teeuwissen. Ez az ember megérdemli azt, hogy szeretettel fogadják. Ha kö­zénk jött, rójjuk le hálánkat az ő hervadhatatlan érdemeiért ragasz­kodásunk jelével. Kováts Arthúr min. számtanácsos. OLVASSUK A BIBLIÁT! „óh, miként fogadjalak!“ Dec. 3. Tárt ajtóval Jel, 3, 20b. Hány vendégnek nyitok ajtót életemben I Jézus a legjobb barátom, — nem engedhetem, hogy sokáig várja ajtóm nyílását. Szava is állandóan zeng. Isten igéje egész életemen ót kisér. Ha meghallottam szavát, ajtót kell nyitanom. A tárt ajtón ót Istennel való szent életközösség lép be életembe. Ezt jelenti: „Vele vacsorátok és ő én velem.“ Imádsá- gos lélekkel énekelem a 114. ádventi éneket. Dec. 4. Bűnbánó szívvel. Cselekedetek 2. 14—41. Nagynak érzem Isten kegyelmét, mert nagynak érzem bűnösségemet is. Nem a meggyónt bűnökre gondolok csupán, hanem főleg a soha be nem vallott bűne­imre, mert ezek azok, melyek szívemet megkeserítik, örömömet meglopják, erőmet sorvasztják. Ezek azok, amelyekkel legjob­ban megbántom és megkeserítem Istenemet. Zivatarként zúg ét szívemen a ma, tegnap és azelőtt elkövetett vétkek emléke. De így tisztul meg szívem, könnyebbül meg lel­kem ; zivatar után és megtisztul a levegő. Nemcsak a természetnek van szüksége viharra, de szívemnek is szüksége van bűnbánatra, mert annál jobban érzem Isten kegyelmét s annál méltóbban fogadhatom üdvösségem fejedelmét. Magyar remények. Ezer virágnak földre hullott szirma, Hirdethet elmúlást, örökéjet; Ha a szívem folyton, biztatón súgja : Ne le a földre, ... az égre nézzek 1 Varjuktól lármás, dérlepte mezőkön. Lábam sűlyedhet holtnakvélt avarba; Tudom, a szomorú halotti lepel. Szebb jövendő hajnalát takarja. Szebb jövőd hajnalát hinned kell magyar I Trianon átkos. gyászos éjjelén 1 Álnokság setétjébe gyújtson fényt már, Feltámadás jele: a Hit, Remény 1 Halál a lemondás, Remény az Élet I ... Mi nem mondunk lel Oh... „nem. nem ősi erényünk leküzdi a Halált, [soha 1“ Mienk a Lét pirosló májusa 1 ... Rabló varjaktól szállt... magyar me- Feltómadás, tavasz fénye ragyog... [zőkre. Csak ne a földre, fel az égre nézzünk, Halálraszánt, elárvult magyarok 1 Győrik György. Dec. 5. Hittel. Zsid. 11. E számos bib­liai példa egyház- és világtörténelmi utakra vezet. Kiváló államférfiak, hadvezérek, fel­találók, tudósok majdnem kivétel nélkül istenfélő emberek voltak. Rám is nagy dolgot bízott az Isten: jövendőmet kell megalapoznom. De örökkévaló alapra kell építenem. Nincs más örökkévaló alap, csak Jézus; ő’meggyőzte a halóit is. Egész éle­temet neki ajánlom, minden munkámmal azt akarom bebizonyítani, hogy ő a leg­drágább nékem; eltűrök mindent, ami érte és miatta éri éltemet, mert tudom, hogy ő nem hagy el, ha vele maradok. Ezzel a boldog bizonyossággal várom őt most is. Hiszek 1 Dec. 6. örvendezve. Ésaiós 61, 10. A keresztyénség nem borongós életbölcselet, hanem a lélek legszentebb örömeinek va- Ióraválása. Jézus nem bánatos arcokat akar látni, hanem derűseket, ő maga is örven­dező, derűs lélek volt, hiszen részt vett a kánai mennyegzőn is, ahol nem voltak komor óbrázatok. Beszédeiben is nem egy­szer használja a vőlegény és menyasszony szép hasonlatát. Az üdvösség gondolata is boldog, vidám gondolat, ezért magától értetődik, hogy Krisztus várósának ideje lelkünk öröm-ideje is. örvendező lélekkel merítem bele lelkemet a 113. énekbe. Dec. 7. Mint pásztoromat. János 10, 1—30. Senki sem ismer úgy, mint Jézus. Még nyelvem alatt sincs a szó, ö már tudja ; még kezemet nem is emeltem fel. ő mór látta cselekvésemet. Ismer engem, mint a pásztor az ő juhait. Terelgeti aka­ratomat jóra, érzéseimet a tisztaságra, be­szédemet az igazmondásra. Ha lelkiisme­retem megfékezi indulataimat, ha kerülöm a rosszat s tudok megbocsátani, — ez mind az ö titkos pásztori munkája. Ha megvi- dámítja lelkemet az ige s imádságommal égi utakon járok, ö terelget engem az élet vizéhez s 0 ád megnyugtató erőt az élet kenyere által. De egyet jól bele kell vésnem szivembe: Jézus csak úgy marad meg az én pásztorom, ha én is megmaradok az ő nyájában, ha meghallom szavát és köve­tem őt. Dec. 8. Mint királyomat. Máté 21, 1—9. Még nem felejtettem el a Második Hitóga- zat szavait: „. . . onnan lészen eljövendő Ítélni eleveneket és holtakat.“ Életemet ö igazgatja, porom feled is ő áll meg. az örökkévalóságban is ő jelöli ki helyemet; Ö a királyom. Mint királyt feltétlen hódolat, bizalom és engedelmesség illeti meg. Hó­dolatom jeléül pálmaágként nyújtom feléje hitemet; bizalmam jeléül szívem minden örömét és bánatát; engedelmességem jeléül egész életemet neki áldozom. Az ádventi Krisztus-fogadásnál nem az a fontos, hogy Krisztus előtt jórok-e, vagy Krisztus utón, hanem hogy vele együtt megyek. Dec. 9. Mint Megváltómat. Titus 2, 11—14. Akkor ismertem mep öt igazán, mikor lelkem megváltójának ismertem meg. Nem lehetek kételkedő keresztyén, nem tarthatom egyedüli jónak az én múló vilá­gomat, hanem mint az ő megváltott test­vérének, igazán és szentül kell élnem, mert szentségre hívott engem is az Isten. Merem mondani mindenkinek, hogy legfőbb remé­nyemet a mennyei boldogságba vetem s Jézus nekem mindenkinél több, legfőkép­pen pedig önmagámnál, mert az ö ártatlan szenvedéseinek köszönhetem, hogy nem zúztak össze már eddig is a sors csapásai; vére az én erőm s halála az életem forrósa. Mindenre van erőm s minden az enyém, ha én is mindenestül az övé vagyok. vitéz Magassy 8ándor. Cselekedjetek jót mindenekkel... A soproni gyülekezet ez évben is bensőséges módon ülte meg aratási hálaadó ünnepét. Szent- háromság u. 24. vasárnapon úgy a magyar, mint a német nyelvű istentiszteleten az áhitatos hívek nagy tömege jelent meg a szépen feldíszített templomban, majd isten- tisztelet végeztével az elemi iskola egyik tantermében nagy mennyi­ségű élelmiszer került szétosztásra a gyülekezet szegényei között. A hívek tehetősebbjei u. i. úgy gondolták méltóképen leróni hálá­jukat az aratás Ura előtt, hogyha adományaiból juttatnak azoknak is, akiket a szükség szorongat. Azért nagy tömegben adtak össze burgonyát, zöldséget, lisztet, ke­nyeret, cukrot stb.-t, úgyhogy 200 családnál többet lehetett adomá­nyokban részesíteni. Az adomá­nyok gyűjtésében és szétosztásá­ban a nőegylet tagjai buzgólkod- tak önzetlenül. íme, az önzés rideg napjaiban milyen felemelő dolog, ha egy-egy gyülekezetben bizony­ságot tesznek a hívek arról, hogy tettekre készteti őket az apostol intése: „Cselekedjetek jót minde­nekkel, kiváltképen pedig a mi hitünk cselédeivel.“ (Gal. 6.10J Kérjük a hátralékos előfizetőket, ren­dezzék hátrálékukat. Aki természetesen akár a kiadóhivatalnál, akár az illetékes lelkészi és tanítói hivatalnál bejelentette — anyagiak hiányában — az ingyen­példányra való jogigényét, azok előfize­tése rendben!

Next

/
Thumbnails
Contents