Harangszó, 1928
1928-12-02 / 49. szám
1928. december 2. HARANQSZO, 381 ■b I Kapi püspök Ózdon és Miskolcon. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság november hó 17-én nagysikerű irodalmi és kulturestélyt rendezett Ózdon, amelynek fénypontja Kapi Béla püspök előadása volt. A főpésztor Marcsek János ev. lelkész kíséretében autón érkezett Ózdra. ahol nagy lelkesedéssel fogadták. A gyári olvasóegylet nagytermét szép számmal töltötte meg az érdeklődő közönség, amelynek díszes sorában az ózdi evang. egyház felügyelője: Zorkóczy Samu vezérigazgató is megjelent Budapestről. Az estélyt a gyári zenekar nyitotta mag sikerült zeneszámmal, majd az olvasóegylet több versenyen győztes dalárdája következett. A „Hiszekegy“ el- éneklése után Gyula diák és Farkas Nándor „Repülj fehér galamb" c. országosan ismert irredenta dalát adták elő Szedlák Gábor karnagy vezeiésével, általános tetszés mellett. Ezután Kapi Béla püspök előadása következett. Előadásában szívhez szóló hangon beszélt különösen a munkássághoz, a jelen és a jövő nemzetépítő munkájáról, a munkáról, amely nem lesz teher és verí- tékes fáradság, ha az egyházáért és hazájáért élni és dolgozni tudó munkásság a Krisztusnak adja szívét. A lelkesedéssel és szűnni nem akaró tapssal fogadott előadás után dr. Placsko Lajosné hangversenyénekesnő Wagner: „Tannhauser“ áriáját énekelte el Mátray Gézáné zongorakisérete mellett. Művészi énekét és a kifogástalan zongorakisérete! hosszantartó tapssal jutalmazta a lelkes közönség. Szünet után dr. Placskó Lajos orvos lépett a színpadra és remek cselló játékával gyönyörködtette a jelenlevőket. Szegedi István a költeményeiből olvasott fel, dr. Placsko Lajosné Tar- nay: „Tiszától a Szajnapartig“ c. nagysikerű dalát adta elő a tőle megszokott művészettel és átérzéssel. A nívós és osztatlan tetszéssel fogadott műsort a dalárda és a zenekar fejezte be, az utóbbi a Rákóczy-induló hangjaival. Másnap, vasárnap délelőtt az evangélikus templomban Kapi Béla püspök hirdette az igét, a templomot zsúfolásig megtöltő buzgó ózdi híveknek, akikre nagy hatást tett a Máté 24 . «s—51. alapján tartott beszéde. Déli 1 órakor közebéd volt a kaszinó dísztermében, majd délután 4 órakor a lelkész-házaspár és Szegedi István költő társaságában visszautazott Miskolcra a népszerű főpásztor, ahol szintén irodalmi estélyen vett részt- Az estély úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben fényesen sikerült; a maroknyi ózdi gyülekezet ismét követésre méltó példáját adta a Protestáns Irodalmi Társaság iránti lelkesedésének, amikor annak pénztárát 350 pengővel gyarapította. Kapi püspök délután autón Miskolcra utazott, ahol is a Protestáns Irodalmi Társaság este 6 órakor az evangélikus templomban tartott vallásos estélyt. Az evangélikus vegyeskar gyönyörű énekszámén kívül Pazér Béla Boccherini Lorgóját játszotta gordonkán, Zéboly János pedig Beethoven fohászát énekelte. Pazár István Bach D-mol praeludiumát és fugáját játszotta orgonán s a vegyeskar Maradj meg kegyelmeddel című motettet adta elő. Szegedi István író költeményeiből mutatott be néhányat, melyek közül a 90. zsoltár ragadta meg különösen a lelkeket. Kapi püspök ezen a kulturestélyen a következő kérdésről tartott előadást: Az ember felelőssége a nemzet sorséért. Előadáséban kifejtette a felelősségnek az öntudatossághoz való viszonyát, annak az emberi méltósággal s közhasznú életre kötelezéssel való kapcsolatait. Megállapította a nemzet igazi fogalmát s a nemzet egyéniségével, műveltségével, erkölcsével és egységével szemben fennálló kötelességeit. Az előadás mély hatást keltett. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Régebben divatban volt Angliában, hogy azoknak a háztartási alkalmazottaknak, akik huszonöt évig szolgáltak egy helyen, a különböző jóléti egyesületek úgynevezett hűségdíjakat adományoztak. Ma már azonban megváltoztak az idők és legújabban már egy és két évi szolgálat után osztanak ki hűségdíjakat az alkalmazottak között. Az idők változnak. Változnak az emberek. Jézus Krisztus azonban tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Nem 2, 5, 10, 20, 25 évi, hanem mindhalálig való hűséget vár és követel tőlünk. Légy hű mindhalálig s elnyered az élet koronáját. Esztergomban, a magyar római katholikus egyház ősi helyén, mintegy 220 evangélikus lélek lakik, kiket dr. Kovács Sándor egyetemi tanár gondoz lelkileg oly formán, hogy a református templomban tart havonkint 1 ev. istentiszteletet. A vallástanítást a folyó év szeptemberétől kezdve Hüttl Ármin budai vallástanár végzi a püspök kérésére, kitől az esztergomi ev. nőegylet kérte az evangélikus tanerő beállítását, mert addig a református lelkész végezte ezt a munkát. A nőegylet élén Lang Györgyné ny. ezredes felesége áll. Az alig egy éve fennálló nőegylet nov. 11-én a vármegye- háza nagytermében szép sikerű hangversenyt rendezett, melyben a budai Lutherszövetség vegyeskara önzetlenül támogatta a nőegyletet azzal, hogy a hangverseny egész programmját biztosította. Az énekkar énekelte a nemzeti hiszekegyet, 6 régi, magyar éneket, Mendelssohn : „Életünkben szüntelen“ 8 szólamu karát és két finn vallásos éneket, Szarvasi Olga szavalt, Szántó Jenő hegedült, K. Eitner Irén énekelt, Mikus-Csák István dirigált és kísért, Hüttl Ármin rövid beszédet mondott. A szépen sikerült hangverseny az esztergomi úri társadalom figyelmét az ev. nőegylet munkájára terelte és bizonyára szép anyagi sikert is biztosított neki, a budai Lutherszövetség vegyeskarának pedig alkalmat adott, hogy evang. Sionunk exponált helyen jó szolgálatot tegyen. Gyalog István. Gyalog István 1856. március hó 26-án Sérszentlőrincen született kisgazda szülőktől. Az elemi iskolát szülőhelyép látogatta. 5 hónapig Mucsfán volt német szóra. A középiskolát a sérszentlőrinci algimnáziumban kezdte meg, majd az iskolának Bony- hádra való áthelyezése után Bonyhádon folytatta. A felső osztályokat Sopronban, az egyetemet Budapesten végezte, ahol tanári oklevelet nyert. Egyidei nevelősködés után Békéscsabán a polgári leányiskolában működött 2 és fél évig, ahonnan 1883-ban a bonyhádi algimnáziumhoz választották meg. 6 év múlva már igazgató lett s ezt a tisztséget 1918 augusztus hó 31-ig viselte, amidőn nyugalomba vonult. Igazgatósága idejére esik az iskolának főgimnáziummá való fejlesztése. A kiegészítés gondolatét már 1890 ben vetette fel s a terv keresztülvitelét úgy gondolta lehetségesnek, hogy a gyönki ref. algimnáziumot hozzák ét Bonyhádra s a ref. espe- rességgel együtt egyesült erővel főgimnáziumot létesítenek. A tárgyalások meg is indultak, de eredményre nem vezettek, mert a gyönki algimnáziumnak helyhez kötött alapítványairól a ref. fenntartóság nem mondhatott le. Gyalog István gondolatával találkozott 1904-ben az egyházi főhatóság eszméje is, hogy az iskola fennállásának 100 éves évfordulóját, legméltóbban a főgimnáziummá fejlesztéssel lehet megünnepelni. Az ily módon megizmosodott gondolat Gyalog Istvánban nagy szervezőre talált. Rövid idő alatt, gyűjtés útján 70 ezer korona állott készen, úgy, hogy a kormány támogatásával 1906 szeptember havában megnyílt az ötödik osztály, 1908 október 12-én pedig új, a modern követelményeknek megfelelő, díszes épületet avattak fel. A kormány maga is értékelte a nagy munkát, midőn 1909-ben egyszerre, véglegesen megadta az intézetnek a nyilvánossági jogot. Gyalog István igazgatóságéhoz fűződik az új konviktusi épület építése, amelynél nagy étterme 200-nál több tanuló befogadására alkalmas, továbbá az internétus létesítése, amelyhez a régi algimnázium és tápintézet helyiségeit használták fel. Az egyházi és társadalmi életben is vezető szerepet vitt. Nyolc éven át felügyelője volt a bonyhádi ev. gyülekezetnek; ott volt a protestáns kör létesítésénél, melynek haláléig díszelnöke volt. Kezelte éveken keresztül az egyházmegye pénztárát; tagja volt az egyházmegyei törvényszéknek és az iskolai nagybizottságnak. Tagja volt Tolnamegye törvényhatósági bizottságénak és Bonyhád nagyközség képviselőtestületének ; tevékeny részt vett a bonyhádi takarékpénztár életében. Nyugdíjaztatása alkalmával tervbe vett felsőbb kitüntetését az akkori szomorú idők megakadályozták. Az iskola iránt való sze- retete és érdeklődése azonban a sírig tar-
