Harangszó, 1928
1928-11-25 / 48. szám
XIX. évfolyam. 1928. novembp* 25. 48. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: i Dunántúli Lnttier-SzövBtaéo. Az Ornzáffon Lnther-Szőret- aég hlfatalOH lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának Szentgolthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. megjeleni! minden vasárnap. SMrkMstó-kUdóhlYatal: 8ZENTOOTTHÄRD. Vas vármegye. Flókkladóblvatal t .Luther-Táraaaág* könyvkereskedése Budapest, Vm., Szentklrályl-u. 61/a. á „HARANB8Z0“ előfizetési ára negyedévre 1 P 28 f. Félévre S P 40 f. Csoportos küldéssel lfF/t-oa kedvezmény. Amerikába egész évre S dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 80 fllL Csillag-ragyogás. I. Thess. I. 4.13.: „Nem akarom továbbá atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységök." JUlindannyian tudjuk, hogy ami- * * dőn a legsötétebb éjszaka borul a földre, ott a magasságban akkor tündökölnek legszebben a csillagok... így van ez a hívő ember életében is. Földi vándorlásunk legsötétebb óráin koporsó mellett állva, temetőt járva — szívünk felett is kigyúlnak a vígasztalásnak és a reménységnek csillagai. A pogányság éjszakájának is éppen az a legsötétebb pontja, életüknek és haláluknak éppen az a legnagyobb keserve, hogy nincs reménységük és nincs vigasztalásuk. Isten nélkül — vígasztalás nélkül — reménység nélkül — így lehetne jellemezni régi és új időknek pogányságát egyaránt! Misz- szionáriusok és a világot bejárt emberek sokat tudnak beszélni és írni azokról a szív-facsaró jelenetekről és gyászénekekről, amelyekkel a mai pogányok az ő halottaikat kikísérik. Á letűnt görög és római népnek szomorú reménytelenségét beszélik azok a kőbe vésett sírfeliratok, amelyek így hangzanak: „Itt nyugszik örök álomban“.... vagy egy másik: „Mindnyájan por és hamu vagyunk és semmi más!“... Hát a hívő keresztyén mivel vigasztalja magát, ha át kell lépnie a halál küszöbét?... A megfeszített és feltámadott Krisztussal I ... Egyedül ó a teljes és igaz vígasztalás. Jézus halálában nyugalmat talál és elpihen a mi lelkünk, feltámadása örök reménységnek lesz forrásává 1... Hazafelé tartva, ami előttünk van az nem más, mint feltámadás, örök élet, ami pedig hátunk mögött marad, az kegyelem és bűnbocsénat, annak érdeméért, aki szólt: „Én élek és ti is élni fogtok!“ Esztendőnk múlása... halált prédikáló őszi időnk azért ne a vigasztalan kétségbeesés szavát fakassza ajakunkon, mint a po- gányoknál, hanem Istennek^ igéje, húsvéti ének zendüljön szivünkben. Minden sírhalom, minden kereszt, minden felírás erről a vigasztaló reménységről beszéljen a hervadó temetőkben. „Bús hangulat ül az őszi tájon. Bús a lelkem, amidőn ezt látom. A halál jut az eszembe nékem. Mely elhozza enyészetem, végem I Búslakodván a nagy természettel, Kérlek, Uram, áldj meg vidám kedvvel, Hervasztó ősz ne legyen az élet, Tél szakán is szép tavaszt reméljek. Bús lehet mór az őszi táj képe. Ne félj tőle Istennek hű népe I Kikelet jön az élet telére. Ha elmúlik a halálnak éje I“ Ámen * A szabadságban álljatok meg! Kapi Béla püspök ünnepi beszédéből az egyetemes közgyűlést be' vezető istentisztelet alkalmából. n szabadságban álljatok meg!“ Ez a parancsolat szól a mi evangélikus anyaszentegyházunk- nak, annak az anyaszentegyház- nak, melynek bölcsője a Krisztus keresztfája alatt ringott, amelynek története egy nagy bizonyságtétel arról, hogy ennél a szabadságnál drágább, nagyobb kincset nem ismerünk. A lelki szabadságot evangélikus anyaszentegyházunkra bízta az örökkévaló Isten. Mi azért állunk az emberiség szellemi világának szélesre taposott ország- útján, hogy a Krisztus vére által szerzett lelki szabadságot kezünkben tartsuk, megőrizzük, maradéktalanul osztogassuk ; de úgy, hogy azt maradéktalanul hagyjuk az utánunk következő nemzedéknek. Mi azért állunk ott a világtörténelem országútján, hogy kézbe emelt bibliával mutassunk a Krisztus keresztjére és mondjuk hittel, bizonyossággal : ő a mi szabadságunk. Azért dolgozunk, munkálkodunk, imádkozunk, azért szegénykedünk és törekszünk, hogy minden mi munkánkkal segítsük kiformálni azt a lelki embertípust, amely Isten arcába tekint, amely a lelki szabadságot megérti és megbecsüli; és a saját életét, jellemét, gondolkodását úgy formálja meg, hogy abban kikristályosodjék az ember legdrágább kincse: a lelki szabadság. Arra kell törekednünk, hogy a mi evang. anyaszentegyházunk belső munkájában és elhelyezkedésében is állandóan és mindig ez a központi Igazság érvényesüljön. Az idő árja új eszméket höm- pölyögtet, jönnek új ideálok, új avagy régi erőforrások felfakadnak és új eszmék érvényesülést keresnek. Mi nékünk mindig a régieknek kell maradnunk, akik el nem felejtik soha, hogy a lelki szabadság szolgálatára vannak kötelezve. Még a mi belső berendezésünknek és munkánknak is ettől a lélektől kell áthatva lennie. A templomi szószéknek, a kegyelem ol*
